Ujjaim a régi fotel sima, fa karfájára simulnak. Nyakamnál érzem a hímzett, vagy horgolt kis terítőt. Egész illat kavalkád tölti meg az orrom. Érzem a fa nyers, füstös bukéját, a ropogó tűz halk pattogását. A sülő pulyka fűszeres, mindent átható illatát, amibe édes fahéj keveredik. Sütemény sül.
Arcomon érzem a meleget, ami a konyhából jön. Valahonnét megcsap a hűvös levegő, ami annyit jelent, hogy valaki vagy megérkezett, vagy anyának melege van a konyhában. Aztán hangos csattanást követően anya feszült, fojtott hangja tölti be a teret. Szitkozódva emlegeti az őseinket, különböző sorrendbe, ajánlgatva nekik, a karácsony szellemét hova tegyék. Halkan kuncogok.