Ian&Erik

Ian:
– Ha nem kell már maradnod, az ügy miatt, induljunk el autóval. Tudom, hogy lassabb, de úgy érzem, kell egy kis idő. Nekem legalábbis. A nővéremnek azt írtam, hogy kirándulni mentünk így nem fogja keresni Lizt egy darabig. Ha még maradnod kell, akkor majd utánuk megyünk repülővel.

Erik:
– Felhívom Robertsont és megkérdezem, hogy kellek e még vagy elég, ha a jövő hét közepén jelenek meg – visszahajolok hozzá és megcsókolom. – Amikor felrobbant az autó, azt hiszem meghalt bennem valami – suttogom neki.

Ian:
– Sajnálom, ha Jack nem szed ki, tényleg ott maradok. Össze volt kötve a kezem. Féltem, hogy odajössz és neked is bajod lesz. Tényleg elköltözhetnénk majd valami nyugisabb vidékre. Nem fogja sokáig bírni a szívem, ha mindig ennyire aggódok érted.
Magamhoz ölelem és cirógatom a hátát, nem akarom őt elengedni. Érzem, hogy megremeg, ahogy lassan oldódik ki belőle a feszültség. Megérintem az arcát és lesimítok egy kicsordult könnycseppet.
– Itt vagyok, most már nem lesz baj – súgom a fülébe gyengéden.

Erik:
– Soha többé ne csináljunk ilyet. Oké? – suttogom és lassan visszaalszom nyugtalan álomba merülve. Rémképek kergetik egymást a fejemben.

Ian:
– Nem csinálunk, aludj csak, kedvesem.
Most én is el tudok végre aludni, őt karolva alszom, csak arra ébredek fel, mikor a rémálmai miatt nyugtalanul kezd forgolódni. Felkelek hozza és a hátát simogatom, halkan beszélek hozzá, hogy megnyugodjon.

Erik:
Egy idő után megnyugszom, de hamarosan felébredek.
– Szia – mosolygok rá. – Éhes vagyok. Van ebben a vityillóban valami kaja?

Ian:
– Van, most már tényleg hozok fel neked. – Odahajolok hozzá és megcsókolom. – Szeretlek, Erik – súgom az ajkára, majd felállok és lemegyek kaját szerezni. Szerencsére nem tart sokáig, tíz perc múlva hatalmas tálca ennivalóval térek vissza. Van rajta friss zsemle, kakaó, kávé, vaj, lekvár, sült szalonna, sajt, tojás. Alig bírom felvinni a tálcát olyan nehéz. – Itt is a terülj- terülj asztalkám.

Erik:
Összefut a nyál a számba, ahogy megérzem a kaja illatát.
– Ne haragudj, Ian, de még nálad is jobban kívánom, ezt az isteni illatokat ontó szalonnát.
Ahogy leteszi, nekilátok magamba tömni a tojást és a szalonnát.

Ian:
Mosolyogva nézem ahogy eszik. Nem is csodálom, mert már nagyon rég nem evett semmit. Én is jóízűen eszek, majdnem olyan mohón, mint Erik.
– Azt hiszem, most az egyszer, elnézem neked ezt az eltévelyedést.

Erik:
– Remek. Utána lezuhanyoznék és el is indulhatunk, ha szeretnél. Még hosszú utat megtehetünk és szeretnék innen távol lenni. Abszolút nem nyugtat meg ez a hely.

Ian:
– Meg tudlak érteni. Én is szeretnék mihamarabb távozni innen.
Csendesen fejezzük be a reggelit, majd zuhanyozunk s felöltözünk. Lent még beszélünk a házigazdánkkal, aztán végre elindulhatunk. Jack kölcsön adta a kocsiját így azzal indulunk el.

Erik:
– Irány észak felé – vigyorgok és beindítom a kölcsön autót. Nekilátunk megtenni a hosszú utat Wyoming felé. Megfogom a kezét és kényelmes tempóban haladunk.

Ian:
Megnyugtat, hogy végre úton vagyunk. Megszorítom a kezét.
– Kihez megy anyukád? Valami rokon? Tudom, hogy bíztok benne, hisz különben nem mennének oda, de mégis tudni szeretném.

Erik:
– Yamada-san nem rokonunk. Csak édesanyám egyik üzletfelének ismerőse és így lett jó barátom. Volt egy jakuzás ügyem és a véleményét kertem pár dologban. Cserébe édesanyám kieszközölt neki egy helyet a világ legbékésebb és legveszélyesebb vulkánja mellett. Ugyanis Yamada vulkanológus.

Ian:
– Köszönöm, hogy elmondtad, máris nyugodtabb vagyok. Liznek legalább eltereli a figyelmét valami érdekes, amíg oda nem érünk. Majd álljunk meg pihenni, ne hajtsd túl magad, sajnos én nem tudlak leváltani.

Erik:
– Semmi gond. Estére megállunk egy motelben. Nem merek tovább menni, mert nem érzem magam elég kipihentnek. Majd holnap egész nap megyünk.

Ian:
– Remélem, semmi nem jön közbe, elég volt az izgalmakból egy jó időre.
Halkan beszélgetünk még egy darabig, aztán a táj és a nyugalom érzése, hogy Erik itt van velem elnyomnak és elalszom.

Erik:
Már nyolc is elmúlik, mire egy normálisnak tűnő motelt találok. Megállok és kiveszek egy szobát, majd beviszem Iant. Betakarom és elmegyek, hogy szerezzek vacsorát magunknak. Negyedóra alatt megjárom.

Ian:
Mire visszajön én is felébredek. Álmosan pislogok fel rá.
– Felébreszthettél volna – motyogom. – Biztosan nem voltam túl könnyű, amíg ide becipeltél. Mit hoztál vacsira? – ülök fel.

Erik:
– Szereztem egy kis sült csirkét. Nem világelső, de túléljük vele. Meg hoztam kólát, sört és kávét. Meg vettem néhány flakon vizet, de csak egyet hoztam be a többi a kocsiban van – puszilom meg. – Neked is pihenned kellett.

Ian:
– Pihentebbnek érzem magam, az biztos.
Kitapogatok egy doboz sört és elveszem, felbontom és iszok is belőle. Nagyon jól esik, majdnem az egészet megiszom, aztán jó étvággyal neki kezdek a sült csirkének s hallom Erik is így tesz.
– Jó étvágyat, a sör jó ötlet volt, ritkán szoktam inni, de most kifejezetten jól esett. Evés után zuhanyozunk?

Erik:
– Sajnálom, nem rossz hely, de ennyire nem jó. Olyan szűk a zuhanyzó, mint valami koporsó. De aludni együtt alszunk. Ez is több, mint a semmi. – Ha elértük az úti célunk, akkor majd bepótoljuk – nyomok egy zsíros puszit a homlokára.

Ian:
Elfintorodok és én is arcon puszilom, hogy ne én legyek egyedül zsíros.
– Rendben van, akkor majd menj te előbb, ha már te vadásztad le a vacsoránkat – mosolygok rá.
– Rendben – bólint Erik. Befejezzük a vacsorát, majd Erik el is megy fürödni. Addig én összepakolom a vacsora maradványait.

Erik:
Örülök a zuhanynak, de a fülke nem épp felemelő. Nagy sóhajjal gyors zuhanyt veszek, majd visszatérek a szobába egy szál törölközőbe.
– Kész vagyok, gyere – fogom meg a kezét. – Segítek eligazodni.

Ian:
– Köszönöm.
Bevezet a fürdőbe és megmutatja mi hol van, aztán kimegy. Elég gyorsan végzett, szóval gondolom nem egy épületes látvány. De engem nem zavar, így az összes megmaradt melegvizet kiengedem a vezetékekből. Mikor hidegre vált a víz, elzárom a csapot s meg törölközők. Én is egy szál törölközőben megyek vissza a szobába.
-Itt is vagyok, néha hasznos, ha nem lát az ember – mosolyodok el. Kényelmesen elhelyezkedek az ágyon és magamhoz ölelem Eriket.

Erik:
– Ebben biztos vagyok. A karikás szemeimmel én sem vagyok egy Casanova – nevetek fel és hozzábújok. – Nem tudom, mit használtál, de finom illatod van – sóhajtok fel.

Ian:
– Találtam valami tusfürdőszerűséget, azt használtam. De előbb kipróbáltam az ujjbegyemen, nehogy más legyen és lemarja a bőröm – mosolyok a dolgon már csak. – Örülök, hogy tetszik neked. Neked jó tisztaság illatod van. Semmi más, csak a te finom saját illatod. –  Könnyedén a nyakába puszilok és simogatom a hátát.

Erik:
– Aludjunk – hallgatom a szív dobogását. A lassú, nyugodt ritmus álomba ringat. Másnap a kelés nem túl kellemes, az ágy eléggé kényelmetlenek bizonyult.
Tizenegy órakor már épp félre húzódtam, hogy megvárjam, míg megérkezik az sms, majd azon nyomban válaszolok is rá.

Ian:
Az ágy elég kényelmetlen volt, így aztán mindketten fájlaljuk a hátunkat egy kicsit. Délelőtt tizenegykor Erik félrehúzódik és megnézi az smst, amit az anyja küldött, majd válaszol is rá.
– Minden rendben van velük?

Erik:
– Jól vannak. Anyám keveset pihent, mert csak fél napnyira vannak. De Yamadánál biztonságban lesznek. – Ránézek a térképre. – Nekünk még másfél nap – sóhajtok fel. – Estére költsünk rá többet és menjünk egy normális szállodába.

Ian:
– Ezzel egyet tudok érteni. Az ilyen ágyakhoz már öreg vagyok. Ha a ma estét is egy hasonlóan rossz ágyban kéne eltöltenem, lehet másnap reggel fel se bírnék egyenesedni. Szerintem délután négy-öt óra felé kezdjük majd el szállodát keresni, hogy találjunk is egy szabad szobát. Jó lenne egy szobaszervíz is, eszembe jutott valami – mosolyodok el. – Szeretnélek meglepni valamivel, bár ahhoz neked magadra kell zárni a szoba ajtaját.

Erik:
– Ajaj. Kezdjek aggódni? – vigyorgok, de érzem magamban az izgatott mocorgást, mind a szívem táján, mind az ágyékom táján. – Tudod, az jutott eszembe, hogyha jó ágyunk lesz, talán ma éjjel szeretkezhetnénk. Nem úgy, mint a múltkor, elég kisebb lánggal is.

Ian:
– Most nem csak gyengéd szeretkezésre vágyom. De nem mondok többet a meglepetésről mert azt akarom, hogy izgatottan várd. Remélem sikerül mindent beszerezni, mert szeretnék egy kicsit romantikázni veled.

Erik:
– Rendben, elboldogulsz egyedül egy idegen helyen? Nem akarom, hogy eltévelyedj mellőlem – sóhajtok fel.

Ian:
– Majd a szobaszervíz felhozza. Te pedig addig elleszel lent a hallban, amíg kész nem leszek. De megvan a számod, csak egy gombot kell megnyomnom és téged hívlak. Meg van fehér botom is, majd kikopogom az utat magam előtt.

Erik:
– Rendben. Akkor ezt a kis időt szánjuk magunkra. Élvezzük, hogy kettesben vagyunk.

Ian:
A maradék út a szállodáig nyugodtan telik, beszélgetéssel vagy épp meghitt hallgatással. Szerencsére találunk egy megfelelő szállodát. Kiveszünk egy szobát, s amikor Erik kicsit arrébb megy, elmondom a recepciósnak mit szeretnék. Rózsaszirmokat a fürdőkádba, gyertyákat a fürdőszobába és a hálóba. Az ágyra is kérek rózsaszirmokat, meg egy csokor rózsát az éjjeli szekrényre.
– Kb. fél óra, amig megcsinálják, amit kértem. Addig elvagyunk itt a hallban, nem?

Erik:
– Szerintem ehetnénk is valamit vagy beülhetnénk a bárba meginni egy italt. Jól esne most egy mojito. Vagy egy sex on the beach – súgom oda neki cinkosan. – Mit szeretnél, nagy fiú?

Ian:
– Ételt kérek fel a szobába, úgyhogy mehetünk a bárba. Ihatunk egy sex on the beach-et, – mosolygok rá és átkarolom a derekát. – Azt hiszem, meg kell kérjelek, hogy vezess, kedvesem. Mutasd az utat a bárba, én pedig kihasználom az alkalmat, hogy ilyen közel lehetek hozzád.
Ahogy elindulunk finoman végig cirógatom a derekát, majd az oldalát. Jó végre ilyen nyugodtan lenni vele.

Erik:
Leülünk az egyik kisasztalhoz egy félreeső sarokban. A pincér hamarosan felveszi a rendelésünk, és én mégiscsak a mojito mellett döntök. Amíg várunk, elmondom milyen a tér. Miféle kurvákat, szarkákat és ingyenélőket szúrtam ki és hogy kikkel fognak kiszúrni. Ezekhez mókás kis történeteket kanyarítok, és affektálva előadom, amíg meg nem nevettetem.

Ian:
Elnevetem magam az előadásán. Átnyúlok az asztalon és megfogom a kezét.
– Tehetséges vagy, gyorsan felméred az embereket, ez benned jobban kifejlődött, mint másokban.
A pincér kihozza végre az italunkat, de érzem, hogy tovább időzik, mint kellene. Erre megcirógatom Erik tenyerét majd megcsókolom a kézfejét s kihívóan nézek a pincér felé. Érzem a feltámadó feszültségét, majd azt is, ahogy elsiet.
– Te az enyém vagy, ne nézegessen téged tovább, mint amennyire muszáj – morgom.

Erik:
Felnevetek.
– Nem mellesleg téged figyelt. Szóval féltékenynek lennem nekem illenék. De nem vagyok, mert tudom, hogy nincs miért. Az emberek ostobák. Ez a fiú is azért csodált, mert még nem vette észre, hogy nem tökéletes a látásod. Amint észrevette volna, azonnal itt hagyott volna. De nekem tökéletes vagy. Így ahogy vagy – felemelem a poharat – Kettőnkre!

Ian:
– Kettőnkre, én téged néznélek egész nap, ha tehetném. Persze örülhetek, hogy élek, de igazából most, hogy a párom vagy zavar sokkal jobban, hogy nem látok. A kezemmel végig tapogatni az arcodat nem ugyan az, mint látni.

Erik:
– Lehet, hogy ronda vagyok, mint a nyugati boszorkány – ugratom. Már kellemesen ellazultam és Ian is. Már belefér a csipkelődés. – Tudom, hogy hiányzik a látásod, de inkább legyél vakon életbe, mint látón és holtan.

Ian:
– Tudom, ezt mondogatom magamnak én is. Ronda az nem vagy. Tudom, mert a kezemmel láttam, hogy jóképű vagy. Amúgy is, ha boszorkány lennél seprűn kéne utaznunk.
Jó így iszogatni vele. Nagyjából egy órája vagyunk a bárban, mikor az egyik alkalmazott szól, hogy a szoba készen áll.
– Maradjunk még vagy menjünk?

Erik:
– Menjünk. Szeretnék már kettesben maradni veled. Túl sok volt az ember mostanság a közelünkben.  Megengedi a fiatalember, hogy felkísérjem a szobánkba?

Ian:
– Megengedem. Hogy is tiltakozhatnék, ha ilyen szexi fiatalember ajánlja fel a segítségét.
Átkarolom a derekát és úgy megyünk fel, mikor a szobánkhoz érünk én lepek be előbb, aztán felé fordulok.
– Tetszik? Remélem mindent úgy csináltak, ahogy kértem. Erik? – kérdezem bizonytalanul.

Erik:
Nagyon izgatott. Érzem finom remegéséből. Nagyon szeretne meglepni. Elém áll, ahogy belépünk és szinte semmit nem látok tőle, de a kérdésére akkor is tudok felelni.
– Gyönyörű – suttogom és közelebb lépve megcsókolom.

Ian:
Magamhoz ölelem, mikor megcsókol, örülök, hogy tetszik neki. Kézen fogom és arra vezetem, amerre a fürdőszobát sejtem.
– Elvileg a fürdőben már készen vár minket egy kádnyi forró víz, s oda is kértem rózsákat. Otthon majd én magam csinálok neked ilyet, ott kiismerem magamat. Igazából még senkinek nem csináltam ilyesmit, így egy kicsit ideges vagyok.

Erik:
Most látom csak, hogy mire gondolt és elolvadok tőle.
– Ez nagyon romantikus. Igazán kedves tőled, hogy így kényeztetsz engem – puszilom meg. – Mindent jól csinálsz, ne félj. Egyetlen dolog van, amire vágyok, hogy szeress. Semmi másra. Nem kellenek csokoládék vagy rózsaszirmok. Elég az érintésed és a csókod.

Ian:
– Akkor rendben, mit szólnál, ha segítenék neked levetkőzni és megfürödnénk? Még épp kellemes lehet a víz hőmérséklete.
Odalépek hozzá s lassan elkezdem lehámozni róla a ruháit, s közben meg megsimítom feltáruló bőrét.

Erik:
– Ez nagyon jól hangzik – hagyom, hogy kibújtasson a pólómból és cserébe én is megszabadítom az övétől. Ujjaim végig futnak az engem simogató karján. Lehunyt szemmel élvezem az érintését.

Ian:
Végig simítok a mellkasán, majd fel a vállára, nyakára s végigsimogatom az arcát is. Aztán nyakába csókolok s kicsit megkarcolom a bőrét. Nadrágját kezdem kigombolni, szándékosan figyelve rá, hogy ne érjek hozzá. Letérdelek elé, így könnyebb lecirógatni róla a nadrágot. Mikor megvagyok vele felállok s felkapva őt a kádba ültetem. Én is megszabadulok a maradék ruháimtól, s mögé ülök a kádban. Háta a mellkasomhoz simul.
– Remélem nem bánod, ha ez egy hosszabb fürdőzés lesz.

Erik:
– Ez igazán kellemes – húzom a kezét a hasamra és a fejem félredöntve apró puszit lehelek az állára. Végre kiélvezhetem a békét és a nyugalmat. Lehunyt szemmel a vállára döntöm a fejem. – Szeretlek – suttogom.

Ian:
– Én is szeretlek, világossá vált számomra ezalatt a herce-hurca alatt. Sajnálom, de nem engedlek el, talán még akkor sem lennék rá képes, ha te magad akarnál menni. Az enyém vagy örökre. Finom mozdulatokkal mosdatom le, nincs benne semmi hátsó szándék, azt akarom csupán, hogy minél jobban ellazuljon és élvezze a fürdőt.

Erik:
Nagyon jól esik a kényeztetés, és szívesen viszonoznám, de jelen helyzetben nem igazán tudok tenni ennek érdekében. De viszonzom amint lehet. Addig pedig élvezem.

Ian:
Mikor hűlni kezd a víz akkor engedek még hozzá, megmosom a haját is, aztán masszírozni kezdem a vállait. Élvezet vele így tölteni az időt.

 Erik:
Agyon kényeztet, amit élvezek.
– Olyan nagyon meg tudnám szokni ezt az érzést. Ahogy törődsz velem, ahogy kényeztetsz. – Megfogom a kezét és egy puszit nyomok rá. – Túlságosan elkényeztetsz.

Ian:
– Rád fér, sok nehéz nap áll mögöttünk. És, amúgy is számítok egy kis hát és váll masszázsra, ha kiszálltunk a kádból. Szóval önző vagyok, számítok ellenszolgáltatásra – csókolom meg a vállát.

Erik:
– Nagyon szívesen megmaszírozlak bárhol – felelem és élveztem a huncutkodást. – De, sajnos ellenszolgáltatásra, csak természetben vagyok képes – nevetgélem, pedig csak egy mojitot ittam meg. Most szabadnak és fesztelennek érzem magam.

Ian:
– A természetben való fizetés az pont, megfelelő nekem. Nem is tudnék jobbat kérni – csókolom meg a vállait. Lassan felsimítok a mellkasára, játszani kezdek bimbóival. – Igazán csábító tested van ám, nem tudom megállni, hogy ne érjek hozzád.

Erik:
– Több helyen is hozzám érhetnél – sóhajtok fel és eleget teszek kínzó vágyamnak: megérintem magam odalent. Szexinek és kívánatosnak érzem magam az érintésétől.

Ian:
Elmosolyodok, de elveszem a kezét, s büntetésből finoman megkarcolom fogaimmal a tarkóját, majd levezetem kezem a hátán, kicsit megemelem s bejáratát kezdem masszírozni.
– Hozzád fogok, de te mondtad, hogy most lassan is jó lesz. Úgy fogsz elmenni, hogy még beléd sem hatoltam s a tagodat sem kényeztettem – súgom a fülébe.

Erik:
Felnyögök. Ennél erotikusabbat rég nem hallottam.
– Igen, akarom – felelem és mocorogni kezdek, hogy még több jusson az érintéséből. Megkapaszkodok a kád szélébe és élvezem, ahogy felfedez odalenn. Kevés együttlétünkből ez tűnik a legizgatóbbnak.
– Kérlek, nem akarom, hogy te kimaradj. Ugyanúgy igazak rád is a nehéz napok. Hadd kényeztesselek.

Ian:
– Majd utána, előbb én téged, ebből nem engedek.
Hátát csókolgatom, közben pedig türelmesen fedezem fel bejáratát. Mikor eléggé ellazult az izomgyűrű, felcsúsztatom egy ujjamat s türelmesen kezdem tágítani, keresve közben a prosztatáját. Mikor megtalálom érzem, hogy megremeg a teste s hirtelen tágabb is lesz, én pedig, így már két ujjal masszírozom odabent az érzékeny pontját.

Erik:
– Ott – nyögök fel, amikor megérint belülről. Érzem, ahogy végigfut a testemen a gyönyör és megfeszül egy pillanatra az egész testem, hogy aztán remegős kocsonyává tudjak omlani, aki másra sem vágyik, mint arra, hogy még többet kapjon ebből a kényeztetésből. Ujjait szinte magamba szívom, annyira akarom őt.

Ian:
Csodálatos érzés, hogy mennyire élvezi ezt. Lüktet az ujjaim körül. Társítom harmadik ujjamat is s folytatom kényeztetését. Szabad kezemmel pedig mellkasát simogatom. Bimbóit gyötröm, s úgy gondolom holnap nem lesz kellemes viselnie a pólót.

Erik:
Nincs erőm csak nyögni. Élvezem minden érintését és már csak sóhajtozni marad erőm, amikor a harmadik ujja is belém csusszan.
– Ian – csúszik ki a számon, amikor majdnem elélvezek az ujjaitól.

Ian:
Elégedetten mosolygok a nyakába s egy kicsit gyorsabban kezdem kényeztetni, egyre csak érzékeny pontját ingerelve.
– Élvezz el- súgom rekedt, mély hangomon a fülébe.

Erik:
Hangjára, mintha csak hipnotizált volna, érzem, ahogy szétrobban bennem az egyre gyűlő gyönyör. Gerincemet ívbe feszítve élvezek el, összekoszolva a fürdővizünk. Zihálva dőlök rá.
– Ian – suttogom és felé fordulva ajkát keresem.

Ian:
Elégedetten csókolom meg, ujjaim kihúzom belőle, de testét tovább cirógatom.
– Tökéletes volt, teljesen hozzam simultál, éreztem minden rezdülésed. Szeretlek, Erik- súgom ajkára. – Szerintem menjünk át a szobába, megint kihűlt a víz, s nem akarom hogy meghűlj.
Izmai még mindig reszketnek az előbbi gyönyörtől, ezt tökéletesen érzem.

 

Folytatása következik…