Sárkányálom

Siridean:
Bánt, hogy fájdalmat okozok ezzel Nagának, de végül hagyom, hogy megcsókoljon. Bár addig én visszahúzódok, de Hiram reakciója olyan elemi, hogy képtelen vagyok elhatárolódni tőle. Glen pedig azt az egy csókot alaposan kihasználja. Addig csókol míg el nem fogy a levegőnk aztán kisompolyog.
Nagához megyek és megkérdezem csatlakozhatok e.
– Glen nélkül persze.  Sohasem leszünk már csak, mi? Nem lesznek kettesben eltöltött nyugodt perceink?
Naga elé ülök és megfogom a kezét.
– Nem tudom, hogy lesz. Még nem tudom, de nem akarom ezt Glennel. Bántalak vele és ez fáj nekem. Ugyanakkor úgy érzem szétszakadok, mert Hiram érzéseit is érzem és ez nagyon sok. De azt megígérhetem, hogy lesz kettesben töltött időnk. Ebből nem engedek.
Kicsit közelebb húzom magamhoz és az arcát cirógatom, durcás ajkán simítok végig.
– A miénk vagy, Siri! Miért kellene osztoznunk rajtad?
Naga eddig is nehezen fogta vissza a sárkányát, de most előjött ő is. Nyakamba hajol és mélyen, fájdalmasan harap meg, hogy a vérem is kiserken. Elégedetten nyalogatja a vérem, majd csókol meg.
– A mienk vagy és nem osztozunk.
Gyengéden cirógatom a haját, hátát, hogy megnyugodjon. Nem lenne szerencsés, ha át is változna, mert amilyen dühös, most a fogadót is lerombolná. Lassan érzem ahogy ellazul, de gyengéd kényeztetését nem hagyom abba. Szüksége van rá és nekem is. Annyira hiányzott és akkora összevisszaság lett.
– Annyira hiányoztál, minden percben. Nem szeretnék többet nélküled menni bárhová is. Talán, ha tovább megyünk megkeresni a varázslót a medve nem tud követni – mondom halkan.
Közben kiszállok a dézsából és kiemelem őt is. A székre ültetem egy törölközőbe bugyolálva, amíg tiszta ágyneműt húzok, aztán az ágyhoz viszem és lefektetem. Megtörölgetem.
– Ahogy végeztél indulhatunk is és reméljük, hogy szerencsénk lesz a varázslóval.
– Nem hiszem, hogy le tudnánk hagyni. Jó a szaglása. Még, ha levegőben megyünk, akkor is megtalál. De jó lesz, ha indulunk, amint végeztem. Jó lenne végre repülni.
– Én pedig szeretnék rajtad repülni, csodálatos érzés. Fentről szebb minden, de te vagy a legszebb. Alig várom hogy a felnőtt alakodat is lássam. Biztosan még fenségesebb leszel, mint most. Nem fogsz elférni egy szobában – nevetgélek. – Majd, ha megtaláljuk, honnan származol, egy jó nagy helyet építek neked, hogy akkor változhass át házon belül is, amikor akarsz.
– Ez jól hangzik, Siri, de ha királyi sarj vagy mi vagyok, akkor van palotám, nem? Vagy klán ház vagy minek hívják. Erről nem sokat találtam sajnos.
– Akkor, ha van ilyened, majd felújítjuk. Remélem azért a sok szakács közepette nem felejted majd el, milyen jó az én főztöm…
– A tiéd a legjobb, ezt nem lehet elfelejteni. Aludjunk. Elfáradtam és a holnap sem lesz egyszerű.
Bólintok és betakarom magunkat. Naga egész éjjel nyugtalanul alszik, így fent vagyok, hogy megnyugtassam. Reggel, mire felébred már épp a reggelit hozom fel. Jó sok és csupa olyan, amit szeret.
– Jó reggelt, a bőséges reggeli előállt – teszem le az ágyra a sok mindent és könnyed csókot adok neki. 

Halkan beszélgetve megreggelizünk, aztán elindulunk. Ő a könyvtárba, én a szőrmével a vadászokhoz. Jó darabon együtt tudunk menni, ami jól esik. Glent egész reggel nem láttuk és ez megkönnyebbülés mindkettőnknek. Mikor a vadászházhoz érünk megcsókolom.
– Ebédre érted megyek és eszünk valahol. Aztán, ha még vissza kell menned, veled megyek.
– Ez jól hangzik – mosolyog rám. – Akkor várlak.
Nehezen engedem el őt, de muszáj. Megvárom míg eltűnik a szemem elől, aztán bemegyek. A medvebőrt tényleg jó áron veszik meg,aminek örülök. Még azután is marad pénzünk, hogy kifizettem Naga ruháját. Kisebb munkákat csinálok délig, amihez nem kell elmenni a városból, s pontban délre már a könyvtárnál vagyok, hogy együtt ebédeljünk Nagával.  

Naga
Az éjszakát végig fetrengtem, s bár Siri a karjaiban tart, nyugtalanság gyötör. De a másnap reggel olyan tökéletes. Bárcsak Glen bőrét is eladná.
Izgatottan megyek be a könyvtárba, ahol Jorva fogad.
– Jól gondolom, hogy visszatért a társad?
– Igen – pirulok el fülig.  – Honnan…
– Napok óta nem voltál ilyen könnyed és vidám. Szinte sugárzik rólad. Menj a dolgodra, én pedig folytatom a sajátom. – Mosolyog rám és én tova lebegek. Mert bár Glen árnyékot vet a boldogságunkra, azért csak itt van nekem Siri. Találok pár egyszerű legendát a sárkányokról, de nem hiszem, hogy sok közük lenne a valósághoz, azon kívül, hogy sárkányok léteznek. Jorva áll meg mellettem.
– Naga, tudom, hogy érdekelt téged Lartes, a mágus. Itt van még róla néhány feljegyzés. Vidd csak el a könyvet, de kérlek, vigyázz rá.
– Igen, az érdekelne! Köszönöm, nagyon fogok rá vigyázni – ígérem meg. – Most Sirivel ebédelek, aztán visszajövök és folytatom a munkát.
– Hagyd csak. Töltsd a napot a pároddal, ma úgy is sokat haladtunk.
– Köszönöm, Jorva. – Gyorsan bebugyolálom a könyvet és már sietek is kifelé, hogy megnézzem Siri már itt van e.
Siri már épp a bejárat felé tart, amikor intek neki és hozzá sietek.
– Menjünk enni. Húst szeretnék. Van arra egy remek kis fogadó, ahol a szakács igazán ügyes ember.
Amikor belépek a tulajdonos már kiabál is.
– Asszony, itt a mi kis Nagánk! Hozd azt a sült malaccombot!
Fülig pirulok.
– Fogadós ram, ma elhoztam a párom is. Neki valami gyümölcsöset és zöldségeset szeretnék kérni.
– Mindjárt megnézzük, Naga. Szerzünk nektek valami finomat. És viszek a legjobb gyümölcsboromból is.
– Köszönöm.
Leülünk a megszokott helyemre és hamarosan előttem illatozik a hatalmas darab pecsenye. Összefut a nyál a számban. Siri egyszerű gyümölcsöket kap. Adok neki egy kis húst is.
– Képzeld, Jorva talált még feljegyzéseket a mágusról. – Mesélem izgatottan. – Nem mondott ennél többet, e a könyvet magkaptam. Este kiböngészhetnénk, nem?

Siridean:
Felnevetek mikor a fogadós melegen üdvözli Nagát.
– Úgy látom, a fogadós urat már elcsábítottad. Bírnak még etetni téged?
– Ez gonosz volt, ha tudni akarod, akkor nagyon is tudnak. Mindig valami finomat kapok itt.
– De azért nem jobb, mint az enyém, ugye?
– Nem, annál nem jobb.
Mikor kihozzák az ételt, Naga neki is esik és közben mesélni kezd.
– Akkor este át is nézzük és reméljük találunk valami hasznosat.
Közben én is enni kezdek, jól esik a gyümölcs és a kis hús, amit Naga ad mellé.
– Nagyon finom a sült, nem csodálom, hogy szeretsz ide jönni. Ha elmegyünk innen, viszünk élelmet, hogy ne hiányozzon neked annyira.
– Az jó lesz, de azt is szeretem, ha te főzöl nekem. Annyira finom az is és hiányzik is egy kicsit. Olyan jó ez a nap, hogy itt vagy velem. Estig szétnézünk egy kicsit? Még nem is tudtuk jobban felfedezni a várost.
– Nagyon szívesen, menjünk fedezzük fel a várost. Elmehetünk kifizetni a ruhádat is, és ha kész van el is tudjuk hozni.
Ebéd után el is indulunk és a boltban átvesszük a ruháját. Nagyon szép lett és illik hozzá.
–Vedd fel, nézzük meg, hogy hogy áll rajtad.
Naga elmegy a próbafülkébe és felveszi a ruhát. Mikor kijön eláll a lélegzetem.
– Csodalatosan áll rajtad, nagyon. Lelegzet elállító vagy.
Naga elpirul, édessége megdobogtatja a szívem. 

Kézen fogom és együtt megyünk ki a boltból. Lassan andalogva sétálunk az utcán. Naga minden kirakatot megnéz és van ahova be is megyünk. Minden csecsebecsét, ékszert, könyvet megveszek neki, ami megtetszik neki. Boldogsága az én boldogságom is. Az este túl gyorsan jön el. Vacsorázni egy másik fogadóba megyünk, ahol szintén főleg húst adnak. Szemrebbenés nélkül szolgálják fel Nagának a kért adagot. Én csak az övéből csipegetek.
– Ez is nagyon finom, elolvad a számban. Mielőtt visszamegyünk a fogadóba szeretnék mutatni valamit. Akkor hallottam róla, mikor az egyik boltban nézelődtél. Ma tiszta éjszaka lesz, telihold és sok csillag. Elvileg gyönyörű a hely ilyenkor.
Szeme csak úgy ragyog, mint két drágakő.
– Már alig várom, de biztos különleges, ha már oda megyünk. Nem mondod el?
– Akkor nem lenne meglepetés.
Duzzogva extra gyorsan eszi meg a vacsoráját, amin csak nevetek. Mikor végez a város szélére sétálok vele. Ezt a részt benőtték a fák és a bokrok, s a közepén egy romos udvar ház áll. A telihold és a csillagok adnak fényt. A virágok amik éjszaka nyílnak ontják bóditó illatukat, s esküszöm még pixiket is látok repkedni. Minden békés és harmonikus, itt újra a természet az úr.
– Amikor hallottam erről a helyről, úgy gondoltam itt át tudsz változni. Bár a repkedést nem nagyon ajánlom, de csak kényelmesebb itt átváltozni, mint egy szűk szobában nem?
Naga álmodozva néz szét, elragadtatott sóhajok törnek fel belőle, majd a nyakamba ugrik.
– Ez csodalatos, Siri! Nem gondoltam, hogy van itt egy ilyen hely is.
Elhúzódik tőlem, aztán át változik. Tapintható az öröme, mikor végre megint sárkány alakban lehet. Már megérte lehozni őt ide. 

Naga:
Mint egy gyerek, úgy örülök ennek a helynek. Legszívesebben felkapnám Sirit és vele együtt emelkednék a magasba, de nem tehetem. Így csak átváltozva bolondozom. Kicsit kergetőzöm Sirivel, aztán mégis a hátamra kapom, hadd lovagoljon rajtam, én meg bokortól bokorig osonok vele.
Nevetése és az én reszelős hangom megtölti az éjzakai csendet.
Később kiterülve fekszünk a nedves fűben, nem fázok Sirihez bújva.
– Köszönöm, Siri. Igazán csodálatossá tetted a mai napom. – Csókolom meg lassan. – De tudom, hogy nem halogathatom az elkerülhetetlent és muszáj lesz előbb-utóbb Glenről beszélnünk.
– Kérlek, mesélj el mindent részletesen, ami történt.
Siri először vonakodik, majd részletesen beszámol mindenről. Nem nézek rá, hallgatom a tücskök ciripelését és Siri hangját. Mesél arról, hogy egyre közelebb érzi magához Hiramot, hogy a jóself mennyire szereti az ő mackóját. Hogy Glen egyébként jó ember, csak nehéz felidéznie az illemszabályokat, mert nagyon-nagyon hosszú ideje nem volt emberek közt.
Ahogy mesél, a szívem elnehezül.
Bár otromba egy medve, de nem tehet róla, hogy tiszta szívéből szereti Hiramot.
Én is vissza akarnám kapni Sirit.
Úgy viselkedtem, mint egy ostoba kiskölyök.
Felsóhajtok.
Siri nem szól, csak hagyja hogy megemésszem a dolgokat.
– Sajnálom, Siri. Úgy viselkedtem, mint egy buta kis kölyök. De a medvének is meg kell tanulnia az illemszabályokat újra. Ebben az esetben velünk tarthat. Nem tudnám elviselni, hogy hozzád ér, de aludhat velünk, amíg nem szemtelenedik el. Megértem, hogy szereti Hiramot. Én legalább annyira szeretlek téged, ha nem jobban, mint ő.
– Azt mondod, adjunk neki egy esélyt?
– Mondjuk úgy, hogy velünk tart egy darabon, hogy megismerjük. De ezt neked kell megértetni vele. Én képtelen lennék rá.
– Hiram boldog lesz.
– Tudom – suttogom. – Érte teszem, nem a medvéért. És egyenlőre nincs tapizás! Csak velünk jön.
– Rendben. Megértetem vele, hogy rendes mackónak kell lennie. Térjünk vissza a fogadóba, mielőtt keresni kezd.
– Már késő! Itt vagyok!
Fülig vörösödöm, de nem tudom, azért mert kihallgatott vagy mert megint a nyakunkra akaszkodott.
– Nem akartam zavarni – sóhajt fel. – Csak aggódni kezdtem, amikor Siri nem ért vissza.
– Mellettem biztonságban van – csúszik ki a számon gőgösen.
– Tudom. Sajnálom, hogy olyan bunkó voltam. – Glen leül a földre Siri mellé, de nem ér hozzá. – Egy csodát kaptam, amikor kiderült, hogy benne él Hiram. Egyszerűen nem tehetem meg, hogy lemondjak erről a lehetőségről. Ez most kellemetlen mindannyiunknak, de tudnod kell Naga, hálás vagyok a lehetőségért, amit kínálsz.
– Nem neked adok lehetőséget, hanem Hiramnak. Ő rendes.
– Értem. Nem bánnád, ha ma éjjel a ti szobátokban aludnék? Hiányzik, hogy mellettem legyen. Alszom a fotelban, vagy a tűz előtt.
– Nem. Határozottan nem! – Tiltakozik Siri. – Nem fogok előtted szeretkezni Nagával és ma estére, ha tetszik neked, ha nem, ez a tervünk. Kettesben akarom az utolsó pár esténket tölteni vele.
– Értem. A fogadóig… Megfoghatom a kezed?
Siri rám pillant. Én csak bólintok és erősen megszorítom a kezét a másik oldalról.
– Az enyém – nézek a mackóra egy szúrós pillantással, de nem úgy tűnik, mint, aki meg van rémülve. A fogadóig valóban kézen fogva megyünk mi hárman, néha kicsit meg bámulnak minket az emberek.
A szobánk előtt azonban megállítom a beosonni készülő mackót.
– Tudod Glen, mielőtt szerelmes akarsz megint lenni, esetleg rájöhetnél, hogy olykor többet kell figyelembe venni, mint az egyik felet. Ide toppantál, követelőztél. Kinek képzeled magad? Ezen jó lenne, ha elgondolkoznál.
Azzal az orrára csapom az ingatag ajtónkat.
– Ma éjjel Siri csakis az enyém – simulok hozzá és lágyan megcsókolom.

Siridean:
Az este egy része bolondozással telik, a másik meg azzal, hogy elmondok mindent, ami történt. A végére Glen is betoppan. Visszafelé én megyek középen, egyik oldalon Naga fogja a kezem, a másikon meg Glen. Iszonyat zavarba ejtő így menni. Kicsit úgy érzem magam, mintha csont lennék, amit bedobtak két ragadozó közé. Fent, mikor Glen be akarna osonni, Naga kioktatja és az orrára csukja az ajtót. Én pedig szorosan ölelem magamhoz és csókolom meg.
– Tetszik amikor ilyen birtokló vagy. Hiram köszöni, hogy megengedted velünk maradjon. Meg azt is, hogy most nem lesz elérhető egy darabig.
– Szívesen, de ha szemtelenkedni fog, móresre tanítom. Most pedig szeress, Siri! Szeress minket!
Karomba kapom és az ágyhoz viszem. Lefektetem és lassan kezdem lefejteni róla a ruhát. Jó vétel volt, tényleg nem szakadt le róla. Lassan csókolom, érzem, hogy türelmetlen és hogy mennyire akar, de még nem gyorsítok. Eljön majd annak is az ideje. Finom mozdulatokkal simogatom a testét. Gyönyörű ahogy az izgatottságtól a bőre alatt hullámzanak a pikkelyei. Forró teste csak még forróbb lesz, csókjaim, simogatásaim alatt. Türelmesen készítem fel, s közben nem engedem, hogy elélvezzen. Egy finom selyem darabot kötök tagjára, hogy ne tudjon elélvezni. S mikor már késznek érzem, lassan hatolok belé.
– Ah… Siri, mélyebbre, gyorsabban! Ne kínozz tovább!
Naga teste megfeszül a gyönyörtől, mikor belé hatolok.  Tagjából csak úgy szivárog az élvezete. Gyorsan mozdulok, mélyre s közben vállába harapok. Kiáltása gyönyör a füleimnek. Pózt váltok s ő most a kezein és a térdein tamaszkodik, én pedig olyan mélyen hatolok belé, hogy a határa simulok közben. Csókokkal, harapásokkal díszítem a hátát, vállát. Gerincét nyalogatom, s mikor már nekem is közel a vég, leveszem róla a kendőt, de meg is állok, hogy ne élvezzen el rögtön. Szinte sír, hogy elélvezhessen, könnyes szemei még jobban felszítják a vágyamat. Egy gyors mozdulattal hatolok ismét mélyre benne és füle mellett megszólalok, mély rekedt hangon.
– Most!
Ő pedig remegve, kiabálva élvez el, teste rángatózik a hevesen kirobbanó gyönyör miatt, s engem is magával ránt. De aprókat mozdulok benne, hogy kiélvezhesse a gyönyört.
– Siri… ez… nem gondoltam, hogy ilyen gonosz vagy… de olyan jó volt…. és meg se bírok mozdulni.
Elnevetem magam és kihúzódva belőle, óvatosan fordítom a hátára. Karomba vonom és megcsókolom.
– Én sem gondoltam, de nagyon izgató volt és még egyszer sem élvezted ennyire, nem igaz?
– De, úgy szeretnék még egyet, de nincs energiám – duzzog édesen.
– Ha többször csináljuk, nő az állóképességed.
Erre úgy elvörösödik, mint a paradicsom, ami roppant édessé teszi.
– Legközelebb kényeztethetlek én téged? Mindig csak te…
– Persze, amit csak szeretnél, de most aludjunk.
Addig mesélek neki és cirógatom míg el nem alszik. Mivel előző éjszaka nem aludtam így én is elalszom. De most Naga is nyugodtan alszik, így nem kell aggódnom miatta.

Másnap reggel arra ébredek, hogy a reggeli már az asztalon van. Látok ott egy papírdarabot is, majd elolvasom, ha felkeltem. Naga álmosan bújik hozzám, nehezen ébred. Végül felkelek és az ágyba hozom a reggelit. A hús illata majd felkelti. Nem is csalódom benne, mert már tapogatózik is az élelem után. Én meg elolvasom az üzenetet.
” Jó reggelt, jó étvágyat. Keresek munkát, amíg itt vagyunk, nem akarok rajtatok élősködni. A gyümölcsöket magam szedtem. Ebben a városban nem lehet szinte találni. A méz is saját szedés. Az én Hiramomnak. 

Glen”

– Azt hiszem, a maci próbál visszatérni a normális kerékvágásba. Elment munkát keresni. Ma ki kell mennem vadászni, de este gyere a tegnapi helyre. Főzök neked valami finomat. Ó és a könyvet elfelejtettük átnézni. Ha lesz időd nézz bele vagy hozd el este és megnézzük együtt.
– Elviszem este és megnézzük este. Az jó, ha próbálkozik, azt hiszem.
Megcirógatom az arcát és megcsókolom.
– Én téged szeretlek, ez mindig is így lesz. Glennel kapcsolatban Hiram érzései hatnak rám, de nem érdekel semenynire sem. Nekem csak te kellesz.
– Tudom, mégis olyan… annyira rossz. A te tested te is ott vagy egy kicsit és ő…
– Naga, jó darabig nem fog történni semmi. Nem kell féltékenynek lenned.
Végül befejezzük a reggelit és együtt indulunk munkába.

Naga:
A reggel kellemes meglepetéseket tartogat, a mackó mintha kissé a fejéhez kapott volna. Majd Jorvát megkérem, hadd maradjon még egy estét a könyv. Ha pedig a koszos bundás rendes lesz, talán kaphat egy kicsit a ragumból. De a nagyobb része az enyém.
Utálom magára hagyni Sirit, de hát a tisztesség és az elfek nevelése nem hagyja, hogy a munkám elvégezetlenül hagyjam. És biztos vagyok benne, Siri sem szeretné, ha így tennék. Pénzre van szükségünk.
Jorva mosolyogva fogad, mint mindig. Ő nagyon szereti a könyvtárat, imádja itt tölteni minden idejét.
– Bocsáss meg, Jorva, de az este kint voltunk a városban és…
– Azt ne mondd, hogy elhagytad a könyvet! – Sápadt el a férfi.
– Eszembe sem jutna. Vigyázok rá, hisz értékes. Csak azt akartam mondani, hogy nagyon későn értünk vissza a fogadóba és már elfáradtunk. Nem volt erőnk a könyvel is foglalkozni. Meg akartam kérdezni, hogy ma estére szabad e még kölcsönkérnem.
– Te gyerek, ne ijesztgess. Ez az egyik legdrágább példányunk. Vidd csak, de vigyázz rá.
– Köszönöm – mosolygok rá és a tarisznyámba vissza rejtve elindulok a dolgomra.
Találok egy különös történetet egy harcos párról, akik egy átok miatt nem távolodtak el egymástól három lépésnél messzebbre. Mire végig olvasom, sok dolog eszembe jut. Talán kicsit Siri is olyan, mint ez a pár.
Elgondolkodva teszem a dolgom. Kellemes és gyorsan elmegy a nap, de sajnos új dolgot nem találtam, csak egy térképet az északi vidékekről.  

Mivel most Sirinek nem volt rám ideje, így gyorsan veszek egy pergamen darabot és tollat tintával, majd visszasietek a könyvtárba és lemásolom a térképet. Talán jó lesz valamire. Még mindig kicsit bizonytalan vagyok, pedig a szertartás végén még össze is kötöttük magunkat. Talán ennyi még megengedhető.
A nap végén sétálok a városba, büszkén a térképemmel és a könyvvel. Remélem, hogy Sirit boldoggá teszem. A kertben, ahol tegnap voltunk leterítem a köpenyem és leülök. Kinyitom a könyvet, hogy olvasgassak kicsit, míg Siri meg nem érkezik.
– Hé te! – felpillantva egy vadászt látok közeledni.
– Igen, uram?
– Azt mondják, hogy itt egy sárkány rejtőzködik!
– Nem tudok róla, uram. Nem láttam itt semmit. Én csak nemrég jöttem a városba.
– Mi dolgod itt?
– A kedvesemre várok. Vadász.
– Értem. Te, gyere velünk. Felméretünk egy mágus kővel! Az majd megmutatja mi vagy. Előle nem tudod elrejteni az igazságot!
– Nem szeretnék – ingatom a fejem. – Nem tettem semmi rosszat.
– Gyanús vagy nekem! Fogjátok el!
Mire felállnék, ketten már megragadnak és a könyv az ölemből a földre hullik.
Most mit tegyek? Ha alakot váltok megölnek. Ha kiderül mi vagyok megölnek. Siri! Mit tegyek?
A társzekérre raknak és a palota felé indulnak velem.
Nem szólhatok, Sirinek! Magamnak kell megoldanom, mert őt is csak bajba sodornám.

Siridean:
Mire a tegnap esti helyre érek, Naga nincs ott, a könyv viszont a földön van. Biztosan nem önszántából ment el. A könyvet felveszem és elteszem, majd lehunyom a szemem és megpróbálom elérni a sárkányát. Gyengén válaszol csak.
“ Valaki meglátott tegnap este, elvisznek minket valami mágushoz, aki felméri mik vagyunk. Ha kiderül, hogy sárkányok vagyunk, akkor megölnek. “
“ Ha szükséges, vedd át az irányítást és változz át, a lényeg, hogy sértetlenül és egyben jussatok ki. Elindultam én is, sietek ahogy tudok”
“ Naga akarja egyedül megoldani a helyzetet. Adj neki esélyt erre, rendben? Én majd jó mélyre bújok és remélem nem túl ügyes az a mágus. Szerencsére egész életében elfek között élt, így úgy is viselkedik még mindig nagy részben, mint egy elf.”
“ Rendben, de a közelben leszek. “

Megszakad a kapcsolatom vele, de legalább már tudom, hol keressem. Nem gondoltam volna, hogy még itt is meglátnak minket és keresni kezdik. Ha akár csak sejtem is, soha nem hoztam volna ide. De olyan boldog volt tegnap. Siettemben összefutok Glennel is.
– Láttam Nagát egy katonák által hajtott kocsin, tegnap látott titeket valaki? – Szólalt meg Glen.
– Lehet, gondolom ezért vitték el, hogy egy mágus kiderítse, hogy mi is pontosan. A közelben akarok lenni, hogy segíthessek, ha kéne. Te menj a fogadóba és pakold össze a cuccaink. A városon kívül várj ránk. Ezek után szerintem sietve kell távoznunk.
– Rendben, de vigyázz, rendben? Ne sodord veszélybe magad. – Glen aggódó pillantást vet rá.
– Ha az kell ahhoz, hogy Naga életben maradjon, akkor veszélybe sodrom magam. Te is ugyanezt tennéd. Minden esetre várni fogok hogyan alakul a helyzet.
Elbúcsúzok Glentől és megyek tovább. A város főterén már sokan össze gyűltek. Ott van Naga, sápadtan, de gyönyörűen. A mágus egy elég fiatal férfi, úgy látom nem kifejezetten rossz indulatú ember.
– Mutasd meg lényednek titkos részét, amelyet emberi szem nem láthat. Mondd meg ki vagy, s mily titkokat rejtegetsz. – Hangzi el a varázslat, de még mellé hallok valami halk kivehetetlen mormolást is.
Naga körül smaragd zöld fény kezd ragyogni s a mágus ragyogó arccal fordul a városiak felé.
– Ez a fiú itt elf! Ritka vérvonalú, de elf, Nem ő a sárkány!
Naga arcán egy pillanatnyi zavar látszik, de gyorsan uralma alá vonja vonásait. Elmosolyodik és meghajol.
– Most pedig ezt az elfet meghívom magamhoz egy teára, hogy jóvá tegyem a katonaság baklövését.
Ahogy elindulnak, én is elindulok, s velem együtt egy másik férfi is. Egy szép ablakos, sok növényes szobában állunk meg.
– Mágus, nagyon jól tudod, hogy sárkány! Miért hazudtál?
– Jaj parancsnok, te csak az orrodig látsz, de én látom a lehetőséget is. Gondolom, te vagy ennek a kis sárkánynak a párja. Több eszetek is lehetne, mint hogy a városban játszotok. Na, de mindegy is. Most elmondom, mit szeretnék, azért cserébe, hogy megmentettem a seggét a párodnak. Én Lartes mágus tanítványa vagyok, szeretném, ha megkeresnétek őt. Ezzel a kis eszközzel tudunk kommunikálni. Nagyon rég nem beszéltem vele és aggódom érte. Már akkor tudtam, hogy sárkány vagy mikor megláttalak. Lartes tud nektek segíteni, ha él még.
– Mágus, már mondtam, hogy felejtsd el azt az embert. Itt hagyott téged s ha nincs a mágiád meghaltál volna!
– Parancsnok, biztos vagyok benne, hogy megvan az oka annak, amiért így tett. És én tudni akarom, ők megtalálhatják és beszélhetnek vele. Túlélhetik a szörnyeket az erdőben, főleg, hogy egy türelmetlen medve is van velük.
– Ha tényleg csak ennyit szeretnél megtesszük, úgy is fel akartuk őt keresni. Nagyon köszönöm, amit értem tettél.
– Ugyan, kis sárkány, semmiség volt. Ha nem akarnám megtalálni Lartes-t, akkor is megmentettelek volna. A mágusok között jár egy legenda… vagy jóslat? Régi, nem tudjuk biztosan honnan származik. Így hangzik: 

“ Egyszer eljő, fekete pikkelyein villámok járják táncukat.
Kíséri elf s egy medve, segítsd utukat, mert ha meghal ő
a világnak vége. “

– Azt hiszem, ez rólatok szól. Minden valamire való mágus segíteni fog nektek. A sárkányok szükségesek a rend fenntartásához a világban, mint ahogyan minden faj. De a sárkányok mára különösen ritkák lettek. Kevesen élnek klánban, sokan magányosan, vagy emberek között elvegyülve élnek. Az ő királyaik mindig túl erős személyiséggel bírtak, amit nem toleráltak, ezért inkább kiváltak, de ez megindította a levadászásukat. Sokkal egyszerűbb egy sárkányt megölni, mint hármat vagy négyet. Egyedül a te szüleid próbáltak változtatni, de nem tudták befejezni, amit szerettek volna. Téged el kellett rejteniük. S hogy honnan tudom? Ott voltam Lartessel. A szüleid kivételes sárkányok voltak. Lartesnél van egy varázs tárgy, amiben emlékek vannak. Ő vigyáz rá, neked. Ő rakott le az elfeknél, s aztán engem itt. Talán pont azért, hogy ha egyszer válaszokat keresel, majd én itt legyek s segíthessek neked.
– Szóval a szüleim halottak? Szerettem volna látni őket. És… ez is olyan sok minden ahhoz képest, amit eddig tudtam. Köszönöm.
Átölelem Naga vállát és hálásan nézek a mágusra. Sok mindent megtudtunk most és ez jó. Még ha van benne olyan is, amit eddig csak sejtettünk, de most megerősítést nyert.
– Nem vesztetted el őket teljesen. Ők benned élnek. A sárkányod apádé, a kinézeted anyádé. Hogy pontosabb legyek mindkettejükből a legjobbat örökölted. Biztos vagyok benne, hogy te képes leszel sikerrel járni, s egy olyan otthont teremteni a sárkányoknak, amilyen már régóta járna nekik. De most mennetek kell. Nemsokára rájönnek, hogy hazudtam. Nekem is tovább kell állnom, s a medvétek sem bírja már sokáig cérnával. Kiteleportállak titeket mellé. Ott elég messze lesztek, hogy ne érjenek el fegyverekkel. Naga, kis sárkány, változz át és repüljetek, rendben?
Naga bólint s a mágus ki is teleportál minket, majd otthagy. Gondolom megy vissza a parancsnokához. Megfogom Naga vállait s átölelem, megpuszilom az arcát.
– Sajnálom, hogy ezt kérem, de a mágusnak igaza van. Úgy tudunk a leggyorsabban elmenni innen, ha átváltozol. Képes vagy rá?
– Igen, csak minden, amit most megtudtam, kavarog bennem és olyan összevisszaság van bennem.
Glen ekkor érkezik s konkrétan a nyakamba ugrik.
– Már ott tartottam, hogy bemegyek és kihozlak titeket. A világért se akarok sürgetni senkit, de mennünk kéne. Erre tartanak. A cuccokat vigyétek ti, menjetek előre, én feltartom őket. Majd utolérlek benneteket.
Naga erre, mint aki felébredt, már át is változik s én a cuccokkal együtt a hátára mászok. Naga fel is emelkedik s már repülünk is. Lent Glen csak egy kis barna pont csupán. Remélem tényleg nem lesz baja. 

Naga:
Egyszer-kétszer még visszanézek. Talán át kell értékelnem, ahogy a mackóról gondolkodtam.  Majd, ha lesz rá idő. Igyekszem felidézni a térképet, amit délelőtt rajzoltam át. Sajnos a könyvbe tettem, így mit sem ér. De az biztos, hogy északnyugatra hegyek vannak, így arrafelé veszem az irányt. Nem jutunk túl messzire, amikor vihar csap le ránk. Próbálom kikerülni, de a szél erős, én pedig nem vagyok hozzászokva még teljesen a körülményekhez. Kicsit más ez a vihar, mint amikor átváltoztam. És akkor Siri a mancsomban volt nem pedig a hátamon. Hamarosan lejebb ereszkedem, mert érzem a bőröm bizsergését. Az az ostoba mágus miféle villámokról hablatyolt nekem? Le kell szállni, mert ez egyszerűen nem biztonságos többé Sirinek. Képtelen vagyok rendesen irányítani magam. Túl gyorsan jöttek a dolgok ma. Egy pillanatra elvesztem az irányítást és zuhanunk pár méternyit. Hallom Siri kiáltását, de a szél elviszi a hangját. Aztán megint képes vagyok uralni a sárkány alakom és feljebb emelkedem, de a bőröm egyre erősebben bizsereg és a pikkelyem is szikrát vetnek időnként. Meg fogom Sirit rázni. Találok egy sziklaszirtet és leszállok.
“Szállj le, Siri!” – igyekszem jól egyensúlyozni, hogy le tudjon kászálodni rólam, de nem sokkal mellettünk lecsap egy villám. – “Siess, Siri!”
Amint leszállt kitárom a szárnyaim és a magasba emel a szél. Alig nyugodnék meg, egy villám belém csap.

Folytatása következik…