Felforrósodik a hangulat…
Erik:
– Fantasztikusan. – morgom ki és megtörlöm magam után a kezem. Gyorsan felöltözöm és elrántom a függönyt. – Ezért még alaposan megfizetsz – suttogom a fülébe, hogy neki se legyen könnyebb egy cseppet sem. Fizessünk és tűnjünk el, mielőtt észreveszik, hogy mit műveltem.
Ian:
Halkan felnevetek és a derekát átölelve megyünk a pénztárhoz. Gyorsan fizetünk, aztán már kint is vagyunk az utcán.
– Merre menjünk? Keressünk egy szállodát?
Kezem még mindig a derekán pihen, pólója alá nyúlva bőrét cirógatom.
Erik:
– Ha nem hagyod abba, akkor én is rosszalkodni fogok – fenyegetem meg játékosan. Egyszerűen egyfolytában felizgat és nem tudok mit tenni ellene.
Felé fordulok és szenvedélyesen megcsókolom. – Hogy ne csak engem bámuljanak!
Ian:
– Biztos látszik, hogy mit műveltél. Piros lehet az arcod és az ajkad is. Amúgy is az enyém a világ legjobb férfija csak féltékenyek. Meg aztán tudod én élvezem ezeket az apró hergeléseidet. De én a helyedben nem csókolnám meg magamat így még egyszer, mert nem biztos, hogy eljutunk egy hotel szobáig- súgom mély hangon a fülébe.
Erik:
– Meg vagy te veszve – suttogom és igenis élvezem ezeket a kis huzavonákat köztünk. Teljesen felizgatnak engem. – Nem mernél semmit sem tenni a nyílt utcán – tudom, hogy ez kihívás lesz számára, de nagyon élvezem, hogy én is húzhatom kicsit. Közben körülnézek, hátha meglátok a környéken egy hotelt vagy szállodát. De csak egy hirdetését látom a Hampton Inn szállodának, szóval arra irányítom.
– Ez egy jobb hely lesz. Kicsit drágább, de legalább nem olyan lepukkant mint a hatos motel volt.
Ian:
– Nem baj, ha drágább, Freddel közös ügyletekből kifutja.
– Ne vedd biztosra, hogy nem tennék semmit. Elég izgató volt a gondolat, hogy te épp kivered a fülkében. Ráadásul hallottam az elfojtott sóhajaidat. Rám gondoltál közben? Mit csináltam veled a képzeletedben?
Erik:
– Erre azt hiszem igazán kiváló ötleteim vannak, hogy mire gondoltál közben. – a füléhez hajolok. – Biztos vagyok benne, hogy az járt a fejedben milyen jó érzés mélyen belém dugni az uborkádat – vihogok, mint egy tinilány de képtelen vagyok abbahagyni a játszadozásunkat. Érzem, hogy egyre jobban szorít a nadrágom újfent. – De tudod mit? Az én fejemben az járt, hogy épp vadul meglovagollak. Keményen. Vadul. – picit távolabb csúszok tőle. – Megjöttünk.
Ian:
Elfojtok egy halk morgást és kinyúlok érte, visszahúzom magamhoz.
– Valóban megfordult a fejemben ilyesmi de a valóságban is megtehetjük hogy rajtam lovagolsz.
Közben bemegyünk és a recepcióhoz megyünk. Egy nagy és kényelmes szobát kérek. A szobapincérrel meg küldetek fel csokis tortát, tejszínhabbal meg egy üveg édes vörösbort.
Erik:
Segítek kitölteni neki a bejelentőt majd, amint megkaptuk a szoba kulcsunk a lifthez vezetnek minket. A liftbe még ketten szállnak be, de én így is pofátlan módon simogatni kezdem őt elölről, hisz félig takarom őt. Amint kiszállnak és becsukódik a liftajtó szenvedélyesen az ajkára tapadok.
– Bazd meg, úgy kívánlak, hogy mindjárt lángra gyújtom ezt a rohadt liftet.
Ám ebben a pillanatban egy döccenéssel megáll a lift és én hátrébb lépek, de nem fordulok meg, csak a tükörbe bámulom a két nyanyát, akik beszállnak. Megnyalom a szám.
– Felfelé, hölgyeim?
– Lefelé. Inkább megvárjuk a másikat. Már jön felfelé.
– Jó döntés – vigyorgok rájuk és megnyomom az ajtócsukó gombot direkt hozzányomva a fenekem Ian ágyékához.
Ian:
Halkan mordulok, mikor simogatni kezdi az ágyékom. Az előadása pedig csak még jobban feltüzel, ráadásul csúnyán beszélni se hallottam sokszor. Terszik, hogy ennyire fel tudom tüzelni. Mikor újra becsukódik a liftajtó megfogom Erik csípőjét és hozzá dörgölöm magam. Tarkójára hajolok és finoman beleharapok.
– Elképesztő módon fel tudsz izgatni- súgom a fülébe.
Mikor felérünk az emeletre Erik vezetésével indulunk el a szobánk felé. Én pedig addig is cirógatom ahol érem. Bőre forró, a vágy felforrósította.
Erik:
– Egy pillanat és ajtón belül leszünk – suttogtam és már dugtam is a kártyát a zárba. Amint berangattam, bevágtam az ajtót és a falhoz lökve mohón csókolni kezdtem. Ujjaim máris a nadrágjából bontogatják kifelé. Amikor megpróbál megállítani félre söpröm a kezét és elé térdelve máris mohón szopni kezdem. Szívom, nyalogatom a makkját.
Ian:
Türelmetlenségében, ahogy ajtón belül vagyunk lerángatja rólam a nadrágot és szopni kezd. Hajába markolok és hangosan felnyögök.
A szoba pincér meg ezt a pillanatot választja, hogy feljöjjön a kért dolgokkal.
Türelmetlenül kopog az ajtón, mire nagy nehezen annyit nyögök ki, hogy hagyja az ajtó előtt.
Mikor már nem bírom tovább, felrántom, mielőtt elélveznék. Mohón tapadok az ajkára, fenekébe markolok, gyurkodom.
Erik:
– Azt már nem – nyögöm ki és az ágy felé kezdem lökdösni. – Te itt most nem irányítasz – szakadok el tőle és már tolom is lefelé a gatyámat.
Akarom.
Most azonnal! Az ágyra lököm és fölé mászok.
– Itt az idő, kispajtás. Most meg leszel lovagolva – átvetem felette a térdem és mielőtt bármit is tehetne elkezdem magamba engedni. Felnyögök az érzéstől ahogy feszül, de nem fáj, csak kemény és kitölt.
Teljesen.
– Ez az – nyögök fel és ujjait duzzadó farkamra vezetem, hogy lefoglaljam. Érintése csak még inkább felszítja bennem a tüzet. Mellkasára támaszkodok és nagy levegőt véve teljesen rácsúszok. Bele kell harapnom a számba, hogy nehogy túl hangos legyek.
Ian:
Még sosem volt ennyire heves, de élvezem, mikor rám csúszik, erőt kell vennem magamon, hogy ne élvezzek el egyből. Sokkal forróbb, mint eddig bármikor.
– Azt hiszem, máskor is felhúzlak ennyire – mosolygok rá.
Erik:
Nekilátok leráncigálni a pólóját, majd a magamét. Már nem feszít túlságosan, ezért megmozdulok. Lassan felemelkedek róla, hogy aztán hagyjam visszacsúszni.
A szivem úgy zakatól felhevült testemben, mint egy gőzgép. Lehunyt szemem alatt az élvezet színes szikrái pattognak, ahogy újra és újra felnyársal. Hátradőlök és megtámaszkodok a combján, hogy meg gyorsabban tudjak rajta mozogni és felkiáltok, amikor megérinti azt a gyönyört adó pontot bennem. Csak erre volt szükségem. A csípőm fékevesztett táncba kezd az övén az őrületbe hajszolva minket. Cseppet sem fogom vissza a hangom, amikor a gyönyör első hulláma átcsap felettem, nevet kiáltva élvezek el.
Ian:
Megragadom csípőjét, hogy segítsek neki a mozgásban. A vágy keltette vad iramban agyönyör hamarosan elér mindkettőnket, de én nem hagyom abba a mozgást. Megtartom őt magamon s lágyan tovább ingerlem őt. Érzékeny járata rángatózik körülöttem, majd szép lassan újra felforrósodik, ahogy újjá éled benne a vágy.
Erik:
Felnyögök, ahogy apró lökéseivel újraéleszti bennem a vágyat, arra késztetve hogy újra, gyönyöröm feledve lassú mozdulatokkal lovagoljak rajta.
Ian:
Magam alá fordítom s nem sietve el a dolgokat lassan kényeztetem őt. Testét simogatom, csókolom. Minden lökésem pontját érinti.
– Szeretlek- súgom bőrére.
Erik:
Köré fonom a combjaimat és mélyen magamba húzom.
– Szeretlek – felelem viszonzásként és ujjainak összefonom.
Ian:
Addig hajszolom magunkat, míg másodjára is elér minket a gyönyör. Mélyen megcsókolom s cirógatom, hogy elhúzzam gyönyörét.
Erik:
Megfeszülő testem bilincsként zárul köré. A nevét sóhajtom. Csodálatos volt. Kimerülten heverek az ágy tetején. Tagjaim elkocsonyásodtak.
– Teljesen kicsinálsz – vigyorgok rá és lehúzom magamhoz egy újabb, mély, összesimulós csókra.
Ian:
– Te is engem- súgom az ajkára. – Kihúzódom belőle s mellé fekszek, magamhoz ölelem őt. – Imádlak, tele vagy meglepetésekkel – cirógatom a bőrét.
Erik:
– Te hozod ki belőlem – nevetek fel. – De a nyalánkságokért neked kell kimenned, mert bennem nem maradt erő.
Ian:
– Egy perc és behozom. Rád fér az energia pótlás – csókolom meg.
Összeszedem magam és behozom a folyosón maradt édességet. Bemegyek vele a szobába s az ágyra vissza ülve etetni kezdem Eriket.
Erik:
Mielőtt nagyon belemerülünk a borozgatásba és már elég erőt érzek magamban felhívom anyut.
– Szia, tiszta a levegő. Holnap reggel be tudtok jönni, a Hampton Innben vagyunk.
Clara:
– Ez remek hír, Liz is boldog lesz, már kezdett aggódni, hogy mi van veletek. Akkor holnap találkozunk.
Erik:
– Odaadod Liznek kicsit, anya? – kérem és amikor meghallom a csicsergő kislány hangot elmosolyodom és kihangosítom.
– Szia Liz, csak tudatni akartam, hogy mindketten jól vagyunk. Ian is hallja amit mondasz.
Ian:
– Szia, kincsem, minden rendben van, holnap megjöttök ti is, és aztán elindulunk Hot Springsbe. Ott éltek az én nagyszüleim. Teszünk ott egy jó nagy kirándulást.
Erik&Liz:
– Juhé! Már kezdtem aggódni miattatok.
– Sajnálom, de be kellett szereznünk neked némi meglepetést, és elszaladt az idő vele. – Szólok közbe. – Ott ne felejtsd a kincseid. Add őket anyunak. Majd lerakja őket hozzám és ha hazaértünk visszakapod őket.
Ian&Liz:
– Rendben, már várom, hogy holnap legyen. Vigyázzatok magatokra, rendben?
– Vigyázni fogunk, hercegnő. Te meg vigyázz a nagyidra. Segíts neki főzni és összepakolni is.
Erik:
– Oké! – a kislány vidáman újságolja a nagyijának a dolgokat. Én pedig vigyorogva hallgatom, amíg leteszik. – Ki mondta, hogy abbahagyhatod a torta adogatást?
Ian:
– Úgy gondoltam, hagylak nyugodtan beszélni.
Egy újabb falatot veszek a villára és ajkához érintem a falatot.
– Kérhetek még, ha ennyi nem lesz elég.
Erik:
– Normális kaját is ennünk kéne, mielőtt hascsikarást kapok – szólalok meg. – Kedves vagy, de én is férfiból vagyok. Szeretem a csípős kaját. Mi lenne, ha mexikóit ennénk ma?
Ian:
– Nekem jó lesz. Tudom, csak szeretlek kényeztetni.
Puhán megcsókolom majd felkelve a telefonhoz lépek és rendelek fel csípős mexikói ételt. Megkérdezik, hogy mennyire legyen csípős, én meg azt felelem, hogy lehet jó csípős.
– Imádom a fajitast. – sóhajtok fel. – Mi lenne ha addig lezuhanyoznánk?
Erik:
– Nem árt meg azt hiszem.
Ian:
Veszek ki magunknak az új ruháink közül majd a fürdőbe megyek. Mikor Erik is beér, beállunk a zuhany alá és elkezdem lefürdetni.
Erik:
Élvezem a kényeztetést.
– Látod, ezt a fajta gyengédséget igazán tudom értékelni. Élvezni.
Viszonzom a kedvességét és kellemesen felfrissülök.
Ian:
Mikor befejezzük a fürdést meg is törölgetem, aztán gyorsan felöltözünk. Mire felhozzák a vacsorát, már készen vagyunk.
Átveszem a pincértől az ételt, majd leülünk enni.
Erik:
– Nos, még jó pár óránk van. Mit csináljunk? Pihenjünk vagy sétáljunk?
Ian:
– Sétálhatunk is, van kedved edzeni? Megnézhetném mennyire vagy jó közelharcban.
Erik:
– Gondolod találunk itt egy megfelelő edzőtermet? Mert felőlem rendben, de csak egy olyan ruhám van, ami edzésre is felvehető, az pedig koszos.
Ian:
– Majd beszaladunk és veszünk egyet. Nekem szerencsére jó a katona nadrágom is. Ha nem találunk jó lesz egy park is nem?
Erik:
– Persze. De előbb pihenjünk egy kicsit, mert most fél kézzel legyűrnél.
Ian:
– Nem is most rögtön gondoltam. Egy kis pihenésre nekem is szükségem van. Bár lehet később is legyűrlek fél kézzel.
Erik:
Felnevetek.
– Csak hiszed. Ha hagylak nyerni… – hozzábújok és pillanatok alatt elalszom.
Ian:
Megcirógatom az arcát és én is elalszom. Mindketten sokáig alszunk, s nyugodtan, ránk fér a pihenés. Mikor felébredek megcsókolom Eriket, majd felkelek és kimegyek a mosdóba.
Erik:
Amikor felébredek nincs mellettem, de hallom a fürdőből a szöszölést. Jólesően kinyújtózom és behunyt szemekkel hallgatom, ahogy tesz-vesz. Boldog vagyok. Olyan boldog, mint már rég nem. Sőt! Ennyire boldog sosem voltam még.
Ian:
Mikor végzek visszamegyek a szobába. Érzem, hogy Erik már fent van, így odasétálok az ágyhoz és megcsókolom.
– Nos megejtsük azt az edzést?
Erik:
– Hello. Ejtsük. Nem bánom. – Felkelek és kiétálok én is a fürdőbe, hogy összekapjam magam.
– Indulhatunk.
Ian:
– Vegyünk neked útközben edzős cuccot? Az időnkbe belefér.
Kézen fogom úgy indulunk meg la lift felé.
Erik:
– Rendben. – lemegyünk és megkérdezem a portást a lehetőségekről. – Azt mondja, a város másik végén van egy kis edzőterem, de használhatjuk a szállodáét is, ha szeretnénk. Szerintem sétáljuk egyet, aztán veszünk nekem valamit, ami jó edzésre és visszajövünk ide edzeni. Megfelel?
Ian:
– Teljesen jó lesz. Szerét ejtjük egy romantikus andalgásnak. Még úgysem tettünk romantikus sétát.
Továbbra is a kezét fogva elindulunk. Ő irányít, én pedig követem őt, hogy merre menjünk.
Erik:
Vicces beszámolót tartok a környezetünkről, halkan kifigurázva mindenkit, aki kicsit is érdekes, hogy Ian is élvezhesse a sétánkat, ne csak én.
Egy ruházati boltnál megálluk.
– Várj csak meg itt. Veszek egy melegítőt és már itt is vagyok, rendben?
Ian:
– Én itt leszek, nem megyek sehová.
Türelmesen várom őt, mellém lép valaki, de nem szólal meg, így én sem veszek tudomást róla. Lehet, hogy csak vár valakire és itt állt meg mellettem.
Erik:
Nem sokáig teketóriázom, hanem felkapok egy méretre megfelelő melegítőt és egy eggyel nagyobb számú pólót, majd a kasszához lépek. Ott látom, hogy valaki megáll Ian mellett. Ujjaim azonnal a fegyver után tapogatóznak.
Ian:
– Hé, tudja, itt nem nézik jó szemmel a magadfajtákat. Én nem akarok balhét, de jobban tenné, ha figyelne. Vannak errefelé balhés alakok és nem lenne jó, ha bajuk esne, amíg itt vannak.
– Kösz a figyelmeztetést, értékelem, de nem vagyok hajlandó letagadni a szerelmemet. Ha nem tetszik nekik, fordítsák el a fejüket.
Erik:
– Baj van? – lépek ki az ajtón. A fizetést gyorsan lerendeztem, hogy ott lehessek Ian mellett, ha valami gond lenne.
Ian:
– Nincs semmi baj, az úr csak figyelmeztetett, hogy van a városban néhány ember, akik nem nézik jó szemmel a melegeket. Mehetünk, kedvesem? Remélem azért olyat választottál, ami jól áll rajtad.
Erik:
– Egyértelmű. Köszönjük a figyelmeztetést. Ideje visszamenni a Six motelbe – húzom a megfelelő irányba, majd az épületet megkerülve a szálloda felé veszem az irányt.
Ian:
– Aggódtál? Igazán nem kellett volna. Nem volt feszült a testtartásom.
Megfogom a kezét és megpuszilom.
– A fickó csak jót akart, szerintem ő is meleg és csak nem akarta, hogy esetleg belénk álljanak. Bár minden városban vannak ilyen emberek. Ez igazán nem újdonság.
Erik:
– De nem akarom, most. Elrontaná az esténket. Ehhez pedig semmi kedvem. Jól akarom érezni magam.
Ian:
– Én is, akkor ne fogjam a kezed?
Elengedem a kezét és távolabb lépek tőle, mintha csak haverok lennénk.
– Így senki nem szólhat egy rossz szót sem.
Katona nadrágom zsebéből előveszem az összehajtható fehér botot és azzal közlekedek tovább.
Erik:
– Idióta – mordulok rá, és kiveszem a kezéből a botot és megfogom a kezét. – Mintha nem mondtam volna már korábban, hogy nem érdekel. De ettől még lehetek óvatos, nem?
Ian:
– Na, most épp akadályozol egy vak embert – mondom félig nevetve. – Legyünk óvatosak és amíg visszatérünk a szállodába használom a botomat. Ha amiatt kötnek belém az az én dolgom – vonok vállat.
Erik:
– Most komolyan. A faszomba. A párom vagy. Nem szégyellem. Ian! Kérlek… – nem akartam vitát ebből. Sem balhét. Hozzá lépek és megcsókolom. – Leszarom, ki mit gondol rólunk vagy rólam. Te a párom vagy!
Ian:
– Én is így gondolom, nos, akkor menjünk tovább. A botomat vissza kaphatom? El szeretném rakni a zsebembe.
Mikor visszaadja összecsukom és elteszem, majd kézen fogom és tovább indulunk.
Erik:
Megnyugszom, de a szemem azért nyitva tartom. Most már kevesebb poént sütök el visszafelé. Amikor felmegyünk megkérem a recepcióst, nyitassa ki az edzőtermet.
Ian:
Megvárom amíg Erik átöltözik, majd a kinyitatott edzőterembe megyünk. Előbb bemelegítünk. Nyújtások meg ilyenek, kifejezetten jól esik, már hiányzott az aktív testmozgás.
Erik:
Figyelem, ahogy hajolgat a nyújtáshoz és majd elcsöppen a nyálam. Annyira szexi.
Felsóhajtok és elterelődött gondolataim próbálom rendezni.
– Készen állsz, oh, nagy bajnok.
Ian:
– Persze, de te rendesen lenyújtottál? Éreztem, hogy nézel, nem kötött le túlságosan a látvány?
Erik:
– Miféle látvány – ugratom. Harcolni akarok.
Ian:
-Akkor máris kielégítem az igényeidet.
Nem várok, hogy felkészülhessen, egyből támadok gyorsan és könyörtelenül. Most Erik nem a párom, csak egy edző partner.
Erik:
Cseppet sem gyengéd, de nem is kímélem. Egyszerűen hihetetlen érzéke van ahhoz, hogy hol fogok lecsapni. Sokszor a földre kerülök, de őt is leviszem jó párszor.
Ian:
Élvezet vele küzdeni, sokszor sikerül kétvállra fektetni őt, de ő sem marad adósom. Ahogy egyre jobban belemelegszünk, úgy élesednek egyre jobban az érzékeim. Jó érzés újra gyakorolni. Ráadásul ügyes is, nem kell őt félteni.
Erik:
Nem tudom mennyi ideig küzdünk, mire végül feladom. Alaposan leizzadtunk és már mindenki minket figyel a teremben.
Zihálva csapkodom a tatamit, hogy nyert.
– Ez legalább olyan jó volt, mint délután.
Ian:
Mellé gördülök és felnevetek. Olyan igazi vidám nevetéssel.
– Igen, határozottan jó volt. Mit gondolsz rendszeresítjük ezt a kis plusz testmozgást? Te is kipróbálhatnád úgy, hogy be van kötve a szemed.
Folytatása következik…