Nagyon szeretem Stephen King könyveit. Talán nem kifejezetten horror mind, de mindig rendkívül ijesztőek. Vajon milyen mélyre képes süllyedni az ember, hogy elérje, amit akar.
A búra alatt 2009-ben jelent meg legelőször és magának az írónak is nagy falat volt. Ami tekintve a könyv méretét, szereplőgárdáját és témáját nem is csoda. Kevésnek érezte magát hozzá. Azt nem tudom milyen lett volna, ha akkor megírja, de egy bizonyos. Amit később megalkotott az eszméletlen jó lett.
Fülszöveg: A világ első számú horrorírójának 2009-es nagyregénye valamikor 2012 után játszódik egy amerikai kisvárosban, amelyre fényes napvilágnál egyszer csak leereszkedik egy hatalmas bura, elszigetelve a települést nemcsak a külvilágtól, hanem alkalmasint az oxigén-utánpótlástól is. A közösség pillanatok alatt ellenségeskedő csoportokra szakad, a mikrotársadalom elkezdi felszámolni önmagát – holott elsőrendű érdeke az volna, hogy szó szerint kiutat találjon, amíg még nem késő. Ehhez persze először azt kellene megállapítaniuk, mi is ez a bura, honnan származik, mi működteti – és fel lehet-e emelni valaha is.
A történet maga igen egyszerű. Egy láthatatlan és áttörhetetlen búra elzár egy kisvárost. Az rövid időszakot dolgozza fel, amíg áll a búra.
Azt hinné az ember, na és? Ez azért nem olyan nagy dolog. Pedig de!
Képzeljük csak el, hogy ez a rengeteg féle ember mind másképp reagálja le, azt, hogy nincs rá semmilyen államhatalom befolyással. Itt most csak az van, amit ők akarnak. Azért mindenkinek viszket egy picit a tenyere, hogy azt csinálja, amit akar.
Persze ennek is megvannak a mikéntjei. Mármint, azért nem kell rögtön megőrülni, nemde? Egyébként meg mit teszel, ha már úgy is zakkant vagy? Még zakkantabb leszel?
A történetben elég sok szereplő van, vannak, akik épp csak feltűnnek és az életükkel vagy a halálukkal gördítik előlre az eseményt, mint kedvenc szereplőm a mormota, akit még a könyv legeslegelején félbevág a leereszkedő búra. Szegénykém hamar kimúlt, de egy fontos dolgot mutatott be, a fő okot amiért a szituáció, amit King megírt, egyáltalán létrejött.
A történet egyenesen, lineáris vonalon halad, minden aspekusát bemutatva a búra alatti életnek, ami igen erős társadalomkritikává válik a végére. A búra Chester’s Mill kis városát használja erre fel.
Persze, igen gyorsan szaporodnak a halottak is. Egyik sem felesleges, minden halálnak van valamilyen fontos szerepe a történetben.
De vannak olyan szereplők is, mint Barbie, akinek a neve megkavart egy kicsit, mert férfiként járt-kelt, ilyen névvel. Aztán kiderült róla egysmás, többek közt a rendes neve: Dale Barbara. Imádtam a csendes, nyugodt természetét, bár voltak a vége felé szituációk, mikor kissé túl sztoikusan állt a dologhoz.
Minden ilyen nagy volumenű regényben van valaki, aki csupa jót akar, vagy legalábbis ezt mondja. Persze mindig elsősorban magának akarja a legjobbat. Nagy Jim Rennie, tipikusan az az ember, akik képes a legmélyebb latyakból is kikaparni a porszemnyi aranyat, csak hogy annyival is gazdagabb legyen, mert úgy gondolja, a pénzével elég hatalomra, befolyásra tehet szert. Persze a történet végére meglátjuk mire is jut vele. Itt is levonható a tanulság, a pénz nem minden.
Egyszerűen csak kedvelni lehet James Cox ezredest. Persze megvannak a maga kis hibái, de ő egy sok szempontból érdekes karakter. Bizalma Barbie iránt töretlen bármi is történik a történet során. Rendíthetetlenül próbál segíteni nekik, még ha néha nem is jön ki a dologból jól. Nincs egyszerű helyzetben.
Az igazság az, hogy egy ideje már szerepelt a listámon, hogy elolvasom, de azon törtem a fejem, hogy a könyvet vagy a sorozatot vegyem e előre. Végül a könyv mellett döntöttem, mert jó pár esetben jártam már úgy, hogy ha a filmadaptációt néztem meg, akkor a könyvet már nem olvastam el. Először is, mert untam a könyvet, bárminemű különbségeik ellenére a filmmel és lusta is voltam, hisz a történet lényege átjött már a filmen.
Persze ez mindig lutri, de azért tudtam, hogy egy King könyvekkel csak jól járhatok. Valóban jó döntésnek bizonyult. Kellően szórakoztató volt és mélyen elgondolkodtat is.
Csak ajánlani tudom ezt a történetet is.
Bár az örök kedvenc Ragyogás helyét nem vette át, mégis a top háromban végzet, mindjárt a Ragyogás és az Az című King könyvek után.
Máris felkerült az újra olvasandók listájára, mert vannak könyvek, amiket nem lehet megunni. Soha.
Számos csodás borító készült a különböző országokban ennek a remek könyvnek, borzasztó nehéz volt kiválasztani azt a párat amit ide feltettem. De keressetek rá a molyon történet címére Stephen King neve alatt és rengeteg borítót meg fog mutatni az oldal.