Sárkányálom

Elnézéseteket kérem, hogy csak így eltűntem, de az utolsó félévem a szakvizsgámra ment el. Most, hogy túl vagyok rajta, igyekszem újra rendszeresen közölni írásokat, ismertetőket, ajánlókat.

Siridean:
Arra ébredek, hogy Naga sárkánya kiabál a fejemben. Olyan hangos, hogy majd megsüketülök tőle. Még éppen időben kapom el a karját. Szerencse, hogy annyira nem gyengültem le különben képtelen lennék megtartani. Iszonyat dühös vagyok rá, ártatlan szeme sem hat meg.
– Mondtam, hogy ne menj le! Mi lett volna, ha a sárkányod nem ébreszt fel? Meg akarsz ölni? Mondtam, hogy már jól vagyok!
Dühömre az ő dühe válaszol.
– A fenéket vagy jól! Sápadt vagy, mint a fal és remeg a kezed. Hogy várhatod el tőlem, hogy ne tegyek érted semmit? Képes vagyok gondoskodni rólad! Nem lett semmi baj!
– Nem várom el tőled, hogy ne tegyél semmit. De pár napot még ráért volna. Ha együtt megyünk le nem lettél volna veszélyben landoláskor! Szerinted kibírnám, ha történne veled valami? Nem azért vagyok mérges, mert hoztál gyümölcsöt, hanem mert veszélybe sodortad magad. Naga, nekem nem kell bizonyítanod semmit. Tudom, hogy képes vagy vadászni és élelmet hozni, gondoskodni rólam. De, te akkor is az én Nagám vagy, akit védeni akarok és szeretni, babusgatni életem végéig. Ne hagyj itt még egyszer, jó?
Hangomból a düh mögül kiszűrődik a kétségbeesés és aggódás is. Nem tudom érti-e mit akarok mondani. Elveszem tőle a bőr zsákot és óvatosan leteszem a földre, hogy magamhoz ölelhessem.
– Szeretlek és aggódok érted. De köszönöm a gyümölcsöt. Nagyon hálás vagyok érte. Eszel velem egy kicsit?
– De csak pár falatot, inkább ragut kérek, ha van.
– Persze, hogy van, neked ne lenne?
Adok neki egy fazék ragut, aztán leülök mellé és enni kezdem a málnát. Lehunyt szemmel eszem olyan jól esik.
– Hogy érzed magad? Az átváltozás és a repülés nem viselt meg nagyon?
– Fáradt vagyok, de jól vagyok. Tudom, hogy csak aggódsz, de azt akarom, hogy veled egyenrangúként fogadj el.
– Kedvesem, sárkányként te sokkal jobb vagy nálam egyszerű elfnél. Inkább nekem kéne kérnem, hogy fogadj el engem.
– Azt hiszem, mindkettőnknek tanulnia kell még erről az egészről. De akkor sem sajnálom, hogy hoztam neked málnát. Ha látnád az arcod. Emlékeztetsz arra a medvére amelyikkel találkoztam. Olyan édes vagy, tiszta málna lé az arcod.
Naga oda hajol hozzám és lecsókolja a málna levet  az ajkamról.
– Nagyon édes az ajkad most – csókol tovább. 

Naga:
A medve említésére összeszűkült a szeme.
– Képzeld, a medve riadtan hátrált előlem. Én hiába szaglászom magam, nem érzek változást. Te érzel? – Pislogok rá ártatlanul.
Nem tudom, hogy magyarázzam el neki, hogy úgy érzem magam, mint egy kis elf akinek még minden új. Talán akkor lehettem ilyen, amikor a faluba kerültem.
De arcára pillantva és látva milyen jóízűen eszi a málnát rájövök megérte vitatkozni vele. Majd Siri is megérti idővel. Mert tudom, hogy ésszel felfogja, de a szive tiltakozik.
Hogy mennyire fontos, ne kezeljen gyerekként. Főként, ne azok után, ami történt köztünk.
Elvörösödöm annak a sok buja pillanatnak még az emlékére is. Remélem elég óvatosak voltunk. Semmit sem tudok magamról nem hogy egy félig sárkány félig elf gyermeket neveljek. Bár sok óvatoskodásra nem emlékszem, gyengédek is csak az elején voltunk meg az utolsó pár alkalommal. A kettő közt inkább évhajhásznak es vadnak titulalnám magam.
Vajon észreveszem, ha megfogantam?
Ujjaim önkéntelenül is a hasamra csúsznak. Egy időben tüzeltünk. Bár azt nem értem ő miért, de voltak percek, amikor csak az éltetett minket, hogy egyesüljünk. Valamikor még alakot is váltottam és sárkányként fontam körbe mielőtt elaludtam.
Ha lehetséges, még jobban elvörösödöm ezen emlékek hatására.
– Azt hiszem, tovább kellene állnunk holnap. Mármint, ha tényleg a végére értünk a dolognak.

Siridean:
– Ha úgy érzed, bírsz repülni, de nem kell egyszerre sokat. Nem akarom, hogy túlterheld magad.
Látom, ahogy vörösödik és megcirógatom az arcát.
– Mi jár a fejedben? Nem hiszem, hogy terhes lettél. Akkor azt érezném… Már mondta volna, ha megfogantál volna. De mostanában rólunk álmodok. Te, én és a gyerekek egy zöld, virágokkal teli kertben vagyunk. Hintáznak és bohóckodnak. Te és én pedig figyeljük őket. Lesznek gyerekeink idővel. A következő tüzelésed nem mostanában lesz, így ha… Szeretnél azon kívül is együtt lenni velem, nem fogsz teherbe esni.
– A tüzelésemen kívül?
– Igen, nagyon egyszerre történt minden és nem akarom… Szóval, ha nem akarod, nem kell lefeküdnöd velem.
Meglepetésemre a sárkánya villan fel a tekintetében.
– Siri, miért ne akarnánk? A tüzeléstől függetlenül is le akarunk veled feküdni, mert te vagy a párunk. Igazad van, nincs baba. Még nem áll készen rá, de lesz.
– Tudsz majd holnap repülni?
– Nem egész nap, de igen. Délben meg kell majd állnunk pihenni. Mindkettőnket megviselt az első tüzelés. De pár nap és minden rendben lesz. Ne kezelj minket gyerekként. Nem vagyunk azok.
– Tudom, igyekezni fogok. Köszönöm a málnát neked is.
– Igazán nincs mit. Tudod, gyorsabban helyre jönnénk, ha ehetnék nyers húst. Próbáld meggyőzni Nagát, rendben?
– Okés, én is azt szeretném, ha meggyógyulnátok.
A sárkánya megnyugszik és ismét Naga van velem.
– A sárkányod azt mondta, hogy gyorsabban gyógyulnátok, ha nyers húst ehetne.
– Nem… az undi és fúj. Nem akarok nyers húst enni.
– Most pont úgy viselkedsz mint egy gyerek.
– Jó, de ha eszem, akkor elfogadod, hogy egyenrangú vagyok veled.
– Megegyeztünk. Holnap vadászol magadnak és meg is eszed. Majd utána főzök neked egy isteni finom ragut vagy amit csak akarsz.
– Akkor szeretnék sült húst, ragut és mézes húst is.
Felnevetek és megpuszilom.
– Majd keresek mézet és akkor csinálok neked, rendben? Mindent megadok neked, amit csak szeretnél.
– Hogy néztek ki a gyerekeink álmodban?
– Az egyiknek fekete haja volt, mint neked, de az én szemem örökölte. A másik pedig barna, enyhén vöröses haja volt. Olyan szeme volt, mint neked. Még kicsik voltak 2-3 évesek. Nem tudom, hogy-hogy néztek ki sárkánynak, de nagyon édes kisfiúk voltak. Boldogok voltak, ahogy mi is.
– Remélem, tényleg így lesz – mosolyog rám könnyes szemekkel.
Magamhoz ölelem és finoman megcsókolom.
– Így lesz. Együtt erősek vagyunk, nem igaz, édesem? Meséljek neked? Mit szeretnél hallani? Sok elf történet van, azt választod, amelyiket csak akarod. 

Naga:
Kiválasztok hát egy réges-régi szerelmes balladát, és Sirideanhez kuporodva hallgatom, amíg el nem nyom az álom. Semmi pénzért nem vallanám be, de egy picit jobban kimerített ez a kaland, mint kellett volna.
Amíg Sirit hallgatom a sárkányomhoz fordulok.
“Tényleg ennyire fontos a nyers hús?”
“Igen. Számomra az a megfelelő táplálék.”
“Értem. Csakhogy számomra még a gondolat is undorító.”
“Megértelek. Mi lenne, amíg vadásznék, te pihennél? Így nem zavarna, ha húst eszem.”
“De utána öblítsd ki a szánk, mert a vér ízétől rosszul leszek.”
“Rendben. Akkor legyen így. Holnap délelőtt vadászok, addig te pihenhetsz. Megfelelő lenne neked így?”
“Teljesen. Komolyan gondoltad azt, amit Sirinek mondtál?”
“Mire gondolsz?”
“Hogy szeretnél gyerekeket.”
“ Teljesen komolyan gondoltam. Szerintem erős kölykeink születhetnek tőle.”
“De ő elf. Lehetséges, hogy nem lesznek sárkányok!”
“ Ez a veszély nem áll fenn. A mi sárkány vérünk erősebb az utodláskor.”
“Sirit nem fogja bántani, hogy nem lesz elfvérű gyermeke?”
“Ezzel nem tudunk mit tenni. A mágiánk ilyen.”
Elszomorodva érintem meg Siri állát, majd behunyom a szemem és lassan elalszom. 

Reggel tele energiával ébredek. Valahogy kipihentnek és frissnek érzem magam. Kipattanok Siri mellől és belecsobbanok a kis tavunkba. Jólesően fogocskázok egy halacskával. Amikor megunom elmegyek a barlang nyílásához és a besütő nap fényében megszárítom a hajam.
Amikor Siri felébred, reggelit csinál nekem, de alig eszek belőle.
– Valami baj van?
– Nincs Siri, ne aggódj. Csak a sárkányom ma vadászni akar – fintorodom el. – De megbeszéltük, hogy én nem bánom a dolgot. Csak utálnám, ha vér és nyers hús íze lenne a számnak. Azt hiszem, úgy nem szeretnéd a csókom – pirulok el halványan.
– Ha reggeliztünk összepakolok és indulhatunk. – Vigyorog Siri és megcsókol.
– Rendben – látok neki a maradék belapátolásásnak. A sárkány meg annyit eszik, amennyi hely marad.

Az indulás egyszerűen csodálatos, bár nem zökkenőmentes. Kivetem magam a nyíláson és zuhanok a mélybe. Csodálatos érzés, csak akkor réműlök meg picit, amikor nem akkor sikerül a váltás, amikor szeretném, hanem pillanatokkal később.
“Ez nagyon aljas volt” – fedem meg a sárkányom.
“Telezabálni magad, az volt aljas” – vicsorog vissza rám.
“ Sajnálom. Siri főztje finom.”
“ Tudom” – sóhajt fel és széttárva a szárnyaink emelkedni kezdünk. – “Azt hiszem, Sirit megijesztettük.”
“Ajaj, akkor lesz ne mulass.”
“Te viszed el a balhét, a te hibád.”
“Meg a frászkarikát.”
“Rendben, majd én elviszem a balhét.”
Ha tudnám megsimogatnám a sárkányom. Még mindig furcsa, hogy van bennem egy másik én. De valahogy nem zavaró.
“Tudod, ha majd nem másik énként gondolsz rám, akkor eggyé olvadunk. Az én erőm a te erőd lesz.”
“ Nem biztos, hogy akarom, hogy eggyé váljunk”
“ Nem hiszem hogy van választásunk.”
Sirit megragadva emelkedünk a fent található tisztás felé, hogy leszállva felülhessen a hátunkra.

Siridean:
Reggel Naga tele van energiával, aminek örülök, de rengeteget eszik. Biztos, hogy a sárkánya ezt nem veszi jó néven. Az indulás viszonylag zökkenőmentes. Bár kis híján infarktust kapok, amikor Naga később vált át. Mikor visszakanyarodik hozzánk a mancsában visz, majd egy tisztáson száll le, hogy a hátára ülhessek.
– Ha még egyszer ilyet csináltok, megnyúzlak titeket és a bőrötöket a kandalló elé teszem, világos?! Nem érdekel, miért vagy kinek a hibájából. Sárkány, találj más módot, ha nevelni akarod Nagát. Naga, te meg fogadd el őt! Nem tudok sokat erről, de azt sejtem, hogy nem sok jóra vezet, ha nem fogadod el, ami vagy. Ne merjetek még egyszer ilyet csinálni vagy esküszöm addig fogunk gyalog menni, amíg le nem kopik a lábatok!
Iszonyatosan mérges vagyok, még akkor is, ha tudom, a sárkány nem engedte volna, hogy Nagának baja essen. A franc egye meg, én is külön személyiségként gondolok rájuk, pedig ők egyek.
” Ne haragudj ránk, nem fordul elő többet. Kapaszkodj!”
Teszem amit kér és megkapaszkodok mire gyorsabban kezd repülni is mutatványozik egy kicsit. Tudom, hogy azért teszi, hogy ne haragudjak, így nem morgok azért, mert be kéne osztania az erejét. Már majdnem dél van, amikor leszállunk egy jól védhető kisebb tisztáson, amit sziklák vesznek körbe. Naga, ahogy leszállok fel is repül újra. Megy vadászni, s én is megyek. Ha vissza alakul kell neki rendes élelem is, már ha bír majd egyáltalán enni. Szerencsére hamar sikerül elejtenem pár fácánt és találok mézet meg gyümölcsöt is. Jól megpakolva megyek vissza a tisztásra, Naga épp akkor érkezik, ijedt hangja a fejemben szól.
“Megláttak! Azt hittem, itt már nincsenek annyian. Mennünk kell, gyere Siri!”
– Nem! Te menj, repülj biztonságos helyre. Én elterelem őket.
Nem hallgat rám, hanem egyszerűen felkap és már emelkedik is. Érzem mennyire fáradt nem fogja sokáig bírni. Szerencsére van egy kis mozgás terem a mancsában, így bármilyen veszélyes is, de felkapaszkodok a hátára. Mikor felérek, kézbe veszem az íjam és az ideget felhúzva lövök. Naga fáradt nem halad túl gyorsan és elég alacsonyan is van. Az elfek lépést tartanak velünk. Szándékosan úgy lövök, hogy vagy bele haljanak vagy súlyosan sérüljenek. Szemem még élesebb, mint eddig bármikor, minden lövésem célba talál.
– Szállj le Naga! Így csak megsérülsz és lezuhanunk!
Nem tetszik neki, de végül megteszi. Nem változik vissza, ahogy földet érünk sem, érzem forrósodni a testét. Tüzet okádni készül. Egyszerre rontanak ránk, én pedig már nem foglalkozok semmivel csak ölök, hogy Naga életben maradjon. Tombol mögöttem, iszonyatos lángcsóvákat fúj, minden csapása halálos, fogai között is nem egy hal meg. Most teljesen a sárkánya irányít, amit nem is bánok, mert Naga nem lenne képes ölni. Márpedig a túléléshez most ez kell. Viszonylag hamar vége van, nem marad más csak a néma csend és a vérszag amely olyan fojtó, hogy levegőt is alig kapni. Naga vissza változik, én pedig mellé lépek, egy köpenyt terítek rá és a karomba veszem. Nagyon fáradt vagyok, de nem maradhatunk itt. Naga nem térhet itt magához. Nem tudom milyen messze, meddig megyek, mikor nem bírom tovább. Egy nagy fa tövében fektetem le és mellé fekszek én is. Szerencsére rajta nem látok sérüléseket. Rajtam akad pár de nem súlyos. Szorosan ölelem magamhoz, aztán a sötétség a keblére von.
“Látod, beteljesült, amit mondtam neked, lassan ideje lenne nekünk is elbeszélgetünk. Ha elfogadod az erőmet erősebb lehetsz. Tudod én vagyok a jós elf, vagy hogy mondjátok ti. Benned születtem újjá. De teljes tudatra csak a sárkánnyal együtt ébredtem.”
/Szóval én sem vagyok egyedül. Ha nem haragszol, most inkább ne beszélgessünk. Fáradt vagyok./
” Valamikor kell, és úgy látszik, hogy csak ilyenkor tudlak elérni rendesen. Túl erős az elméd védelme.”
/Ezt bóknak veszem, holnap beszélünk, jó? Ígérem. Addig is tedd meg nekem, hogy figyelsz és ha veszélyben vagyunk felébresztesz./
” Rendben, de ha nem keresel meg holnap az…”
/Ne fenyegetőzz, nem vagy ijesztő. Úgy nézel ki, mint én. /
“Hát igen, így néztem ki, akkor is, amikor éltem. Szóval, te vagy a legerősebb reinkarnációm eddig. Nem akarlak elveszíteni. Megkedveltelek, kölyök.”
/Jah… én is egész bírom a csapnivaló jóslataidat/ – horkantom, aztán eltűnik. Már tényleg csak a sötétség van, ami hagyja, hogy pihenjek és gyógyuljak. 

Naga:
Amikor felébredek, nem tudom, hogy hol vagyok, csak azt, hogy biztonságban. Siri karjai ölelnek. Óvatosan mozdulok. A torkom nagyon ég és fáj.
“Mi történt?”
“Tüzet okádtunk pedig még nem álltunk kész. Megpörköltük a büdös elfeket, akik kedvesünkre rontottak.”
“Tudok tüzet fújni?”
“Persze, hogy tudsz. Sárkány vagy.”
“Értem én, csak ha emlékszel, nem emlékszem semmire, amire kéne!”
“Igaz.”
“Csináljunk valami ennivalót Sirinek. Gondolom sokat harcolt, hogy megvédjen minket.”
“Minket nem kell megvédeni, de velünk harcolt.”

Felkelek és nekilátok vizet keresni a környéken. Kis, bogyós gyümölcsöket lelek csak, de azokat leszedem és visszaviszem Sirinek. Nem távolodok el túlzottan, mert nem akarom, hogy megijedjen. Ezért, amikor megfordulok, égető pillantásával találom szemben magam.  Valami ijesztő mégis van benne. Nem olyan, mintha Siri nézne rám.
– Siri…
A gyümölcsöket erősebben szorítom magamhoz, ahogy hátrálok előle.
– Bizonyos szempontból. – Hangja nyugodt, egyenletes. – Sirideanként születtem újjá. Régen a jós elf volt a rangom, és nagyon rég nem volt használható reinkarnációm. Sajnálom, ha megijesztettelek. Siridean kért rá, hogy vigyázzalak, amíg ő pihen. Bár azt hiszem, egy sárkányra nem nagyon kell vigyázni. – Mosolyodik el. – Azokat Sirinek hoztad? – int  kezemben lévő gyümölcsök felé.
– Igen.
– Kaphatok belőle pár szemet? Oly rég ízleltem bármit is.
Felé nyújtom a kezemben tartott gyümölcsöket.
– Siri… mikor kel fel?
– Nagyon kimerült a harc során. Én adnék még neki egy kis időt, ha nem bánod. Csak maradj itt a közelben.
– Úgy lesz – ígérem neki és valóban nem túl nagy távolságban elkezdem felderíteni a helyet, ehető holmik után kutatva. Begyűjtők pár virágot és gyökeret, amiről tudom, hogy orvosságként is használható. Sikerül további gyümölcsöket is szereznem.
Mire visszatérek Siri már  a vacsorám készíti.
– Siri…
– Én vagyok. Mondta, hogy beszéltetek.
– Nem haragszol, hogy gyümölcsöt kerestem neked? Nem mentem messze. – Mutatom a kosaram, amiben ott van minden, amit találtam.

Siridean:
Mikor magamhoz térek Naga nincs itt, de tudom, hogy a közelben van. Nekilátok vacsorát készíteni Nagának. Érzem mikor visszatér. Felnézek rá és elmosolyodok.
– Nem haragszom, tudtam, hogy jól vagy. Egy sárkányt nem kell megvédeni, nem igaz? Na, gyere mindjárt kész a vacsora.
Hozzám lép én pedig át karolom és megpuszilom.
– Örülök, hogy nem sérültél meg. Nagyon vad voltál, bár nem tudom, mire emlékszel. Nagyon szép voltál, amennyire volt időm figyelni téged harc közben. Könnyű ételt csináltam, mert úgy vélem a tűz megviselte a torkodat.
Észre veszem a gyógynövényeket és elveszem tőle.
– Ezekből pedig csinálok teát és megiszod akármilyen rossz is lesz, rendben? Ügyes vagy, hogy össze szedted őket. A gyümölcsöt is, nagyon finomak. Nem ijesztett meg a jós?
– Nem, furcsa volt, mert váratlanul ért. Más mint te, de nem csinált semmit sem.
– Azt hiszem örült annak, hogy adtál neki gyümölcsöt.
– Máskor is adok, ha megjelenik. Szóval, egy kicsit olyan vagy, mint én. Tehát neked is el kell fogadnod – ölt nyelvet rám.
– Ebben igazad van, holnap beszélnem kell vele. Megígértem neki.
– Jó, de előbb keressünk majd egy ennél biztonságosabb helyet. Hogy fogod csinálni?
– Nem igazán tudom, azt mondta, hogy túl erős az elmém védelme. Gondolom, valahogy meditálnom kell vagy ilyesmi.
Közben kész lesz a vacsora és a tea is. Nekilátunk enni, Naga bőven eszik, ami jó érzés. Mikor végzünk vissza teleszünk a fa tövébe és magamhoz ölelem. Halkan beszélgetünk míg el nem alszunk. Másnap reggel Naga a nyakamba csókol. Jó érzés  erre ébredni. Még  nem vagyok teljesen magamnál, mikor érzem, hogy a felszínre kerül a jós.
– Ne ijedj meg, kis sárkány. Csinálnál reggelit, amíg mi beszélünk? Egy pár falat gyümölcs jól esne, ha van még.
Naga összeszedi magát, aztán hozza is a gyümölcsöt. Egyszerű reggelit csinál, mert nem nagyon tud főzni. Mi pedig beszélünk. 

” A nevem, amikor még éltem, Hiram volt. Kiskorom óta tudtam mi fog történni, de nem tudtam egyszerűen elmondani. Ahogy te fogalmazol csak hülye rejtvényekben. A falum, ami a te falud is volt, félt tőlem, de attól még jobban, mi lenne, ha megölnének vagy kitaszítanának. Így aztán megtürtek. Figyelmeztettem őket egy háborúra, de nem foglalkoztak vele. Aztán harcba küldtek engem is. A mágiám, ami addig aludt felébredt és iszonyatos pusztítást végeztem. Messze a falutól tértem magamhoz és nem emlékeztem semmire sem. Onnantól úgy éltem, mint egy vándor jós. Segítettem, akinek tudtam. De, amit tettem, az halálomkor vissza ütött rám. Újra és újra születtem a falu gyerekeiben. De egyik sem volt elég erős. Aztán jöttél te. ”
/ Nos, Hiram szutyok egy életed volt, az biztos. Mit kell tenned, hogy ne szüless újjá megint? Gondolom unod már./
” Eléggé. El kell fogadnod engem és a párodnak is. Segítenem kell, hogy a helyes úton járjatok. Az erőmmel, ami a tied is, felfedezheted merre kell mennetek. A sárkányod nem akármilyen sárkány ám. Fiatal kora ellenére is túl fenséges. Mikor éltem, még sokkal több élt. Úgy gondolom, hogy királyi leszármazott, vagy hogy a fenébe mondják ezt náluk. Meg kell találnunk a vérvonalát. Nem tűnhetnek el különben az egyensúly felborul és  szörnyű idők jönnek.”
Épp válaszolnék, mikor görcsbe rándul a testem és Hiram eltűnik. Levegő után kapva markolok a földbe, tűz perzseli a bensőmet. Az a hülye, amikor nem kéne tud nyiltan beszélni. Csak azt felejtette el közölni, hogy ilyenkor megszegi a képessége szabályait és büntetést kapunk.  

Naga
Amikor felébredek a jós szól hozzám és biccentve magára hagyom őket. Nem nagyon tudom mit tehetnék ilyenkor Siriért, de a legbölcsebb, ha nem teszek semmi mást, csak amit kért. Elmegyek és gyorsan gyűjtök még a gyökerekből és a gyümölcsből. Akkor a legfinomabb, amikor friss.
“ Te nagyon jó társ vagy” – dicsér meg a sárkányom.
“Tudod, ő egész életében vigyázott rám. Ez a legkevesebb, amit érte megtehetek.”
“Még lesz alkalmad vigyázni rá. Azt gyanítom sok nehézséggel kell még szembenéznünk és azt hiszem az elfek sem fogják csak úgy feladni a dolgokat.”
“Ettől én is tartok.”
“Azt hiszem, az az első dolgunk, hogy keresnünk kell egy várost, ahol valaki már halott a sárkányokról és nem akar egyből megölni. Talán jobb lenne, ha egy ideig nem repkednénk. A városok lakói megijedhetnek tőlünk.”
“Ez igaz. Megbeszélem Sirivel.”
Amint elégnek ítélem a bogyókat, gyükereket és egyebeket visszaindulok Sirihez, aki még mindig a fa alatt ülve gubbaszt. Megfőzöm a teát és megtisztítom a gyümölcsöket. A ragum maradékát megmelegítem, de egy kicsit lekapja. Sebaj, jó ez így is.
“Szenes vad?”
“Vicces vagy” – fintorodom el.
Amikor Siri rángatózni kezd, elejtem ami a kezemben van és mellé szaladok. Ölembe vonom a fejét és aggodalmas hangon szólongatom.
– Siri! Mi történik, Siri?
Sokáig nem válaszol, ami ijesztő rángatozása abba marad pár pillanattal később. Nem tudok mit tenni érte, ezért alakot váltva őrzöm, és rejtem el a napfény elől. Orommal néha megböködöm, de nem tudjuk mi történt. Reménykedem, hogy a választ maga Siri adja meg nekem hamarosan. Magához viszont csak órákkal később tér. Amikor észreveszem, óvatosan megbököm az orommal. Aggodalmas hangon szólítom meg.
“Siri?”
– Jól vagyok! Azt hiszem. – Kissé bizonytalan a hangja, de azért óvatosan megpaskolja az orrom, mire kis forró levegőt pöffentek rá. – Rendben, rendben. Tudomásul vettem, hogy megijesztettelek.
Hozzá dörgölöm az orrom az arcához, majd elhúzodom és visszaváltozom eredeti alakomba.
– Készítettem neked reggelit, bár mostanra már inkább ebéd – sóhajtok fel.
Odaviszem neki a gyümölcsöket és a kihűlt teát. A ragut hidegen fogyasztom el, már semmi kedvem újra megmelegíteni.
– A sárkányom azt mondta, keresnünk kell valakit, aki tud valamit a sárkányokról. Meg, hogy ne repülve próbáljunk meg mindig közlekedni, mert az egyszerű embereket megijeszthetjük.

Siridean:
Mikor magamhoz térek, Naga a sárkány alakjában vigyáz rám. Tudom, hogy aggodalmat okoztam neki. Mikor vissza változik megpuszilom, majd úgy kezdem enni a gyümölcsöt, mint aki évek óta nem evett.
– Én is így gondolom. Addig megyünk csak repülve, amíg nem érünk lakott területre. Amúgy a jóst Hiramnak hívják. A hülye kivételesen nem rébuszokban mondott el egy fontos dolgot, ami vissza ütött ránk.
– Te el tudod mondani, mi volt az?
” Csak ha újabb rohamot akarsz Siridean.”
– Úgy látszik nem de nézzük csak. Megpróbálom nem túl bonyolultan. 

/ Védeni azt ami már majdnem kihalt.
Ha kihal sorscsapások zúdulnak a világra.
Utunk során meg kell ismerni mit tehetünk ellene.
Királyi vér melyet védeni kell. /

  Nem mondhatom ki a sárkány nevét, de megfogom a kezét és a szemébe nézek, hogy értse mire gondolok.
– Én? Királyi vér? Hiram biztos téved, én nem lehetek ilyen fontos. Nem halhatunk ki? Ennyire kevesen vagyunk már? Hogyan találunk akkor egyet is?
– Nem tudom, de találni fogunk. Úgy látszik az egyik fő dolgunk, hogy megmentsük a sárkányokat. Holnap, előbb induljunk el gyalog. Még mindkettőnknek pihennie kell egy kicsit. Keressünk egy nagyobb várost. Ott vannak könyvtárak is. Biztos fogunk találni valamit, ami hasznos lehet.
– Könyvtár? Az jól hangzik, de merre van itt város?
“Menjetek északra. Két napi járásra van egy nagyobb város. ”
– Nem tudnál szólni amikor előjössz? Rajtad nem látszik és marha ijesztő.
” Majd igyekszem, de csak időszakosan rövid időre tudok elő jönni. Tudod, nem csodálom, hogy ennyire szeret téged. Gyönyörű vagy és gondoskodó. Lassan még én is beléd szeretek.”
Homlokom ráncolva, fejemet megrázva nézek Nagára.
– Mit mondott Hiram? Nem emlékszem rá. 

Naga:
Elpirulok a bóktól.
– Azt mondta, szép vagyok.
– Nos, néha igaza is lehet, nemde? – Legyintek rá.
Azon töröm a fejem, hogy mi történhetett.
– Siri, hogyan szakadhattam el a családomtól? Ha a sárkánykirály gyermeke vagyok, nem vigyáztak nagyon a fiókájukra? Mármint én bármitől megóvnám a gyermekem, akár az életem árán is… – elhallgatok.
Talán ez lehet a megoldás. Elvesztettem a szüleim. Elszomorodok. Talán egy egészen kicsit reménykedtem, hogy megtalálom őket. De úgy tűnik ez már nem lehetséges.
– Még nem tudjuk, mi történt hisz nincsenek emlékeid és ha jól értem a sárkányod, ő is csak tippel és villanásokra emlékszik. Azt mondta aludt, amíg fel nem ébresztette a vihar. De talán Hiramnak is köze volt hozzá. Még én sem értem a részleteket teljesen. De együtt kibogozzuk a szálakat.
– Annyira jó, hogy mellettem vagy. Mit szólnál, ha ma repülnék még egy kicsit? 

Siridean:
– Rendben, de csak kicsit. Maximum 3- 4 óra, utána keresünk egy helyet, ahol biztonságban vagyunk.
– A viharhoz vagy a szüleimhez?
– Nem tudom, odáig még nem jutottunk. Az ősidőkben kezdte a mesélést. Nem hallgattak rá, rá kényszerítették, hogy harcoljon és az ereje kitört. Sokakat megölt, nem tudja, hogyan maradt életben, utána vándorolt és segített annak, akinek tudott. Halálakor azonban a sok megölt elf miatt az lett a büntetése, hogy mindig újjá kell születnie. Egyenlőre ennyit mondott, meg amit mondtam.
– Értem, lehet neki is idő kell, hogy eszébe jussanak a dolgok. Azért siethetne és ha lehet inkább rébuszokban beszéljen. Nem akarom, hogy megint rohamod legyen miatta.
– Legalább érted, mit éreztem, mikor láttam, hogy később váltasz mint kellett volna.
Erre csak mordul egyet és átváltozik. Én össze pakolom kevés cuccunkat majd felmászok a hátára. Naga északnak repül. Gondolom Hiramtól kapott tippet, hogy merre van egy nagyobb város. A harmadik óra elteltével kezd körvonalazódni a horizonton. Magas tornyai vannak mire rögtön szólok Nagának, hogy ereszkedjen le.
– Nem tudhatjuk milyen messzire látnak a tornyokból. De ahogy elnéztem fejlett város így biztosan találunk majd valamit.
Mikor Naga leszáll lecsúszok róla. Ahogy vissza alakul kiterül a földön.
– Elfáradtam, de nagyon jó érzés repülni és holnap már gyalog is elérjük a várost.
Nekilátok egy kis tűzhelyet rakni, közben válaszolok neki.
– Igen, innen már közel lesz. Tényleg jó érzés a hátadon repülni. Felejthetetlen élmény. Most én főzök neked vacsorát.
“Akkor az nem szenes vadhús lesz.”- nevet a sárkánya, mire Naga mérgesen fúj egyet.
– Ugyan biztosan finom volt a maga módján.
” Nem a te torkodon tömte le, hanem az enyémen. Még a vérnek is jobb íze van, mint annak volt.”
Civakodásuk mosolyra majd nevetésre fakaszt.
– Édesek vagytok, de ezen kár veszekedni. Fél óra és kész a ragu, ehettek is.
– Épp ideje, már hiányzik a főztöd – duzzog Naga.
Mellé ülök és megcsókolom.
– Mit szólnál, ha addig énekelnék neked?
– Rendben van, szép hangod van.
Egy pillanatra lehunyom a szemem. Még sosem hallottam azt a dalt, ami most a fejemben jár. Ahogy kimondom a szavakat a körülöttünk lévő növények elkezdenek nőni és virágozni. Mintha második tavasz lenne. Döbbenten hallgatok  el.
– Siri? Folytasd, nagyon szép. – Néz rám lelkesen Naga.
Tovább folytatom bár kicsit bizonytalan vagyok. Virágok borítják el a rétet és az apró virágok főleg Naga körül nyílnak. 

Naga
Mindennek olyan jó illata van. Nagyot szippantok a levegőből. Mindent érzek, ami körülöttem van. A fűszeres ragu illatát, ami keveredik a nyíló virágokéval,  az égő fa füstjével. A földel és az avarral. Nedves, telt, lágy.
Mellette ott van Siridean hangja. Mély, szinte simogat a hangja. Felível, ahogy a dallam megköveteli és megérinti a lelkem. Csodálatos. A történet fájdalmasan szép. Ahogy a hangja átadja a szerelmesek örömét, bánatát és fájdalmát. Annyira tökéletes.
Lassan sodor az álom és az ébrenlét határára. Amikor elhal az utolsó hang is, egy pillanatig még lebegek a semmiben, majd lassan kinyújtom a kezem és magamhoz húzom az én makacs elfemet. Ajka lágyan simul az enyémre, mohón fosztogatva a szám.
– Ez csodálatos volt – pillantok fel rá csókunk végén, duzzadt ajkamat mosolyra húzva.
– Én…
– Nem kell magyarázkodni. – Felülök és elcsodálkozom. – Eddig is ennyi virág nyílt itt?
“Nem hinném.”
– Nem. Azt hiszem én vagy mi csináltuk valahogy.
– Oh…
– Megyek megnézem a vacsorád.
– Köszönöm.
Az este csendesen telik, kissé zavarba jövünk olykor. De valahogy mégis annyira jó ez az egész. Bensőséges. Éjjelre sárkánnyá válok, hogy megvédhessem őt, amit morogva vesz tudomást.

Másnap estére elérjük a nagy kaput, ami a hatalmas várost rejti. Nagyon izgatott vagyok, szinte vibrálok a kíváncsiságtól. Alig vagyok képes megőrizni az emberi formám. Siri csak nevet rajtam.
– Mindent látni akarok!
– Akkor a legjobbkor jött, ifjú uram – nevet fel a katonatiszt a kapuban.
– Miért?
– Mert holnap kezdődik a fesztivál. A király negyvenedik születésnapját fogja az ország ünnepelni!
– De izgalmas, Siri. Kérlek, nézzünk meg mindent! – Markolom meg az inge ujját és befelé kezdem vonszolni a városba. Egyfolytában csacsogok és mutogatok, amikor csak valami érdekeset és izgalmasat látok. Talán nem kellene így viselkednem, de az ízek és az illatok teljesen megőrjítenek, amíg egy sült szagát ki nem szúrom.
– Siri, sült hús!
Siri felnevet és hagyja, hogy arra irányítsam, amerre csak akarom. Amikor megtalálom az árust, összefut a nyál a számban a piruló malac látványától.
– Siri – sóhajtok fel.
– Sajnálom kincsem, nincs egy pennynk sem. Holnap keresek majd munkát.
Vágyódva nézek még egyszer a húsra, majd Siribe karolok és elindulok a másik irányba. Nem tehet róla, hogy nincs semmink. Én vagyok a hibás. Hisz, ha nem így derült volna ki az átváltozásom, akkor nem lennénk most ilyen helyzetben.
De nem bánom, mert Siri mellettem van. Olyan isteni sültet pedig máskor is szerezhetünk.
– Mi legyen most, Siri? Semmi pénzünk. Mit fogunk tenni?
– Megoldjuk – mosolyog rám Siri. 

Folytatása következik…