Siridean:
Teljesen ismeretlen érzések járják át a testemet. Kettejük kényeztetése új vágyakat gyújtanak bennem. Glen is lassú, pedig érzem mennyire vágyik rám. Naga a szájába vesz, amitől felnyögök. Glen ezzel egyidőben hátul kezd kényeztetni, amitől előrébb mozdulok. Mégis, mikor a bejáratomat kezdi nyalni, a testemnek jól esik. Érzések között hánykolódom, akarom és nem is. Naga elhúzódik tőlem s hevesen az ajkamra tapad, s ekkor érzem meg Glen első ujját bennem. Furcsa feszítő érzés, amitől menekülni akarok, de nem engedik. Glen nagy keze tagomra fonódik. Hangos nyögéssel mozdulok hátrébb. Lehunyom a szemem s elengedve magam hagyom, hogy kényeztessenek. Glen lassan kényeztet, ujjai hirtelen megérintenek bennem egy pontot, amitől majdnem elélvezek.
– Akarunk Siri, most!
Elhúzódok Glentől és Naga ajkára tapadok. Mohón csókolom, s lassan hatolok belé. Nem sietek el semmit, mert nem akarom, hogy túl gyorsan elélvezzen. Glen mögém mászik és tovább kényeztet. Egyre nehezebb koncentrálnom. Ujjai bennem lassan elveszik az eszemet, s önkéntelenül úgy mozgok, ahogy Glen mozgatja az ujját bennem.
– Most a miénk leszel – csókol bele a nyakamba Glen.
Megremegek mikor lassan belém hatol. Fáj és feszít, de Naga felül és hevesen megcsókol, Glen pedig a mellkasom kényezteti. Lassú mozgását én is átveszem, Glen lökései ütemére mozgok Nagában. Minden lökéssel eltalálja bennem azt a pontot. Érzem mikor mindhárman a csúcs közelében jarunk. Naga és Glen is a nyakamba harapnak, ami elszakít bennem valamit. Hangosan kiáltva élvezek el, s magammal rántom Nagát és Glent is. Kábán dőlök Glen mellkasára, képtelen vagyok megmozdulni.
– Siri, jól vagy?
– Hiram?
– Megvagyok… én csak ez nagyon intenzív volt. Mindkettőtöket akartam a végén. Glen, az a harapás…
– Megjelöltelek, mint a páromat.
Naga hozzám bújik és megcsókol, s én viszonzom. Glen viszont újra megmozdul bennem, amitől felnyögök.
– Sajnálom, de nekem még nem volt elég.
Naga is az ölembe mászik s miközben csókol magába vezeti tagomat. A póz miatt Glen csak lassan tud mozogni és ez még örjítőbb, mint az előbbi. Megragadom Naga csipőjét és mozgatom magamon. Hátra döntöm a fejem, hogy Glen megcsókoljon s ő mohón falja ajkaim. A vágy egyre gyűlik bennem, majd mikor újra kirobban belőlünk a gyönyör, újabb két harapást kapok a nyakamba. Minden erő elhagyja a testem, de mindketten gyengéden fektetnek le a bőrökre.
– Most magatoknak csináljátok az ebédet – motyogom, majd elalszom.
Naga:
Finoman cirogatom az ajkát, majd könnyű puszit lehelek rá. Glenre mosolygok, aki megcirogatja az arcom.
– Pihenj csak. Én is pihenek kicsit, majd utána készítek ennivalót.
– Köszönöm, hogy vigyáztál rá – sóhajtom és Sirihez bújva elalszom. Glen erős karjával átöleli Sirit, aki védelmezőn húz magához. Betakar minket, majd mindhárman elalszunk.
Amikor felébredek Siri még alszik. Valószínűleg jól elszívtuk minden erejét. Kimászok a karjai közül és Glenhez sétálok. Hozzá bújok és a nyakához nyomom az orrom.
– Finom illatod van. Olyan, mint Sirié.
– Akárcsak neked – egy hatalmas puszit cuppant a fejem búbjára. – Főztem Sirinek fűzfakéreg teát. Remélem nem okoztam neki sok gondot, de jobb, ha kéznél lesz, mert sosem tudni.
– Te értesz a gyógynövényekhez?
– Igen. Hiram mellett sokat tanultam és később gyógyítok mellé szegődtem, amíg eléggé fel nem emésztett a fájdalom, hogy ne akarjak többé ember lenni.
– Pedig jóképű fiúcska vagy te, mackókám – kuncogom és leülök a tűz mellé. Siri teájából töltök magamnak egy kicsit és megiszogatom. – Azt hiszem, még két napot itt maradhatnánk. Sirinek jót tenne a pihenés, és nekem is erőt kell még gyűjtenem.
– Ésszerűen hangzik.
– Már csak két napnyi távolságra van Lartes tornya. Remélhetőleg a mágus él még. Ha igen, akkor a segítségét kérjük, hogy megismerhessem a múltam. Ha nem, akkor ott maradhatunk kicsit, ha a torony lakható. Ha nem tovább állunk. Keresni kell egy várost is, ahol eladhatjuk ezeket a holmikat. Baromi nehéz cipelni őket.
– Rendben. Nincs szex, amíg ki nem derül, hol üthetünk rendes tanyát. Úgy szeretném szeretni Hiramot vagy Sirit, ahogy megérdemli. Gyengéden, egy puha ágyon.
– Ha engem beszéltek ki, legalább halkabban tegyétek.
– Óh, nem kibeszéltünk, hanem új terveket szőttünk, hogyan hódítsuk meg a testedet.
– Inkább ne tegyétek. Fáj mindenem.
– Glen készített neked fájdalomcsillapító teát. Idd csak meg – felállok és odaviszem neki.
Segítek meginnia. Lehet, hogy kicsit túlságosan is lestrapáltuk a mi szexi kis elfünket?
Siridean:
Arra ébredek fel, hogy rólam beszélnek. Fáj mindenem, de főleg a fenekem. Naga megitat velem valami borzalmas teát, de tudom, hogy használni fog. Nehezen felülök és a víz felé tántorgok, de két lépést se tehetek, mikor Glen felkap és óvatosan enged a vízbe.
– Ne erőltesd magad, csak mondd, mit szeretnél és megadom neked.
– Jól vagyok, pusztán időre van szükségem. A testem fáradt és fáj, de a lelkem boldog, akármilyen hülyén hangzik is. Köszönöm, hogy vigyáztál rám.
– Ez természetes S… Siri…
– Mondtam, hogy hívhatsz Hiramnak, nem zavar.
– De te Siri vagy és téged fogadtalak társamnak. Kicsit Hiram is vagy, mert az emlékei benned vannak, de attól még Siri vagy. Nem lenne helyes, ha továbbra is Hiramnak hívnálak.
Felnézek rá és elmosolyodom. Örülök, hogy igy gondolja.
– Két napra szükségem van, hogy össze szedjem magam. És nektek is kell a pihenés. Ha tovább megyünk előbb egy városba menjünk, hogy eladhassam a bőröket. Már túl sok van belőlük. Aztán mehetünk tovább a mágushoz.
Mindketten bólintanak. A két nap nagyon gyorsan eltelik. Nem szeretkezünk, de apró érintések vannak, amik jól esnek. Mégha nem is akarunk épp semmit a másiktól, megérintjük, mert érinteni akarjuk. A harmadik nap reggel elindulunk. Találunk egy várost viszonylag közel. Egyedül megyek be, még ha ez nem is tetszik nekik. Túl feltűnőek mind a ketten. Estére sikerül eladnom mindent és veszek pár dolgot, ami már fogyóban van a készletünkből. Mikor visszaérek mindketten idegesek.
– Végre megjöttél! Katonákat láttunk bemenni a városba! Azt hittük elfogtak!
– Minden rendben van, sokáig tartott, mire mindent eladtam és még vásároltam is. Viszont, akkor menjünk. Nem lenne jó összefutni a katonákkal, nem igaz?
Mindketten morognak egy sort, majd Naga átváltozik s mi a hátára ülünk. Folytatjuk az utunkat a mágus tornya felé. Glen egész úton szorosan ölel, Naga pedig egy kicsit melegebben tartja a testét, hogy ne fázzunk. Errefelé már hideg van ilyenkor. Nem túl jó repülni, de mégsem fázom. Melegen tartanak engem. Naga egész éjszaka repül, nem hajlandó pihenni. Akkor száll csak le, mikor meglátjuk a tornyot. Ahogy földet érünk az erdőből özönlenek elő a teremtett szörnyek. Késemet kézbe veszem és elszántan lépek előre, hogy harcoljak, ám ekkor hirtelen bent találjuk magunkat a toronyban. Egy ősz mágus áll előttünk.
– Ifjú Naga, már vártam, hogy megérkezz!
Fejet hajt Naga előtt, s egy gömböt ad át neki.
– Emlékek a szüleidről. Ezeket tudnod kell, mielőtt én bármit is mondanék.
Mindketten aggódva nézzük Nagát, aki a szeméhez emeli a kis gömböt s nézi az emlékeket. Arca hol sápadt, hol boldog. Arcán könnyek futnak végig s mikor összeesik, mindketten átöleljük őt.
– Elfek ölték meg a szüleimet! Felbérelték őket! De miért? Siri miért?
Fáj, majd szétszakad a mellkasom a fájdalmától, de választ nem tudok adni neki. Sárkánya dühöng benne, lassan kitörne, de a mágus ekkor megszólal:
– A világ és maguk a sárkányok sem hagyták eddig, hogy megerősödjenek. A szüleid ezt akarták elérni. Ám senki más nem akarta. Mostanra talán, ha száz sárkány maradt. Neked kell megkeresned és megvédened őket. Előbb azonban egy helyet kell megtalálnod, ahol biztonságban lesznek.
” Felhők fölött, lebeg
Karcsú tornyai az égre törnek
Víz zubog, s vadban gazdag
Boldog hely, mely biztonságot ad.
– Ezt a helyet kell megtalálnotok.
– Hiram… ismerte ezt a helyet…
– Tudom, kis sárkány társa. Pihenjetek, aztán menjetek tovább. Kevés az időtök. Én pedig végre beszélek a tanítványommal.
Karomba veszem Nagát, s az egyik szobába viszem. Lefektetem és betakarom. Mindketten mellette maradunk. Lázas álom gyötri őt. Kétely ébred bennem, hogy látni akar e majd még ezután?
Naga:
A látottak mintha egy gátat szakítottak volna át. Özönlenek a fejembe az emlékek miután elalszom. Nemcsak a gyilkosságról, hanem mindenről. Az első repülésről apámmal. Ahogy anyám finomam noszogat az első szárnycsapás kipróbálásakor. Érzem a szeretetük, emlékszem a hangukra. A sikolyokra, a fejemben, a mészárlás éjszakájáról.
Amikor felébredek Siri nincs mellettem. Glen őrzi az álmát.
– Mi történt?
– Két napja hánykolódsz. Végkimerültségében elaludt. Azt hiszem fél. Érzem a szagán.
– Mitől? – Nézek rá aggódon.
– Az emlékek miatt. Hogy elfek ölték meg a szüleid.
– Nem értem – sóhajtok és igyekszem összeszedni a gondolataim, kótyagos fejemből.
– Fél, hogy mit fogsz érezni iránta, most, hogy megtudtad elfek ölték meg a szüleid.
– Jaj, Siri. Buta kis elfem. Nem te emeltél a szüleimre kezet. Egy faj ostobasága miatt egyetlen elf nem hibáztatható. Magamat is hibáztatnom kellene, hisz az én fajom sem segített nekik. – Felállok és hozzájuk megyek. Megcsókolom Glent. – Fájnak ezek a képek, de nem hibáztatnám sem őt, sem téged. Gyertek vissza az ágyamba. Sose hagyjatok magunkra minket – dörgölöm hozzá az orrom.
Glen felemeli Sirit és a nagyobb ágyba fektetve maga is mellé fekszik. Én rögtön Sirihez bújok, hisz ott van az én helyem. A karjai közt.
– Miért változtál meg az irányomban?
– Miért fogadtalak el végül? – nézek fel Glenre. Sejtettem, hogy egyszer eljön ennek a beszélgetésnek is az ideje, de reméltem még van időm.
– Siriben két nagyon erős lélek lakott. Mostanra eggyé olvadt, de féltem széttépi őt a két lélek. Szeretem és akár tetszett, akár nem, Hiram is része volt, az embernek, akit szeretek. El kellett fogadnom azt, hogy Hiram szeret téged és te szereted őt. Csak te magad olyan nyers és bunkó voltál, amikor beállítottál, hogy esélyem sem volt semmire. Oda álltál a követeléseiddel és az akaratoddal, hozzá értél a páromhoz. A sárkányom tombolt. Meg sem próbáltál idomulni a dolgokhoz, amíg Siri és én ki nem dobtunk. Tudom, hogy addigra már emésztően rég nem láthattad, beszéltél Hirammal, de gondolj bele az én helyzetembe. Jön valaki, aki igényt tart a páromra, akinek a szívét csak nemrég sikerült elnyerni. Te mit éreztél volna?
– Nem tudom. Azt hiszem, én is így reagáltam volna.
– Aztán láttam mit tettél értünk. A sárkányom okosabb nálam, rámutatott egy-két dologra, amíg repültünk. Hogy feláldoztad volna magad, hogy megments minket. Hogy megtartod az ígéreted. Ennyi. Megkedveltelek, mert felismertem az értékeid.
Csendben öleljük egy ideig Sirit, én lassan megint elbóbiskolok és Glen is megnyugszik mostanra.
Siridean:
Mikor felébredek Naga és Glen között találom magam. Nem tudom, hogy kerültem ide, de mindketten alszanak. Óvatosan kelek fel, hogy ne ébresszem fel őket és kimegyek a szobából. Tudom, hogy éhesek lesznek, ha felébrednek ezért a konyhát keresem. Egy apró pixi vezet nyomra.
– Itt a konyha, minden megvan, ami kellhet. Ha bármi hiányozna csak szóljon. Mivel Lartes mágus vendége és a Sárkány fiatalúr párja, így kérhet bármit. A mágus már távozott, de hagyott egy üzenetet, amit megkapnak, ha mindenki ébren van.
– Nagyon köszönöm. Nem szeretném megbántani, de főzzek valamit maguknak is?
– Oh, ez igazán kedves. Jó lesz az, amit amúgy is csinál és tesz mellé egy kis gyümölcsöt. Akkor megyek befonom a Sárkány úr haját, amíg alszik. Nem hordhatja ilyen kócosan.
Miután a kis pixi elment felnevetek. Befonja Naga haját. Remelem virágokat is tesz bele. Igazán kár, hogy nem tudom megörökíteni a képet, amit vágni fog, ha rájön. Halkan énekelve kezdek főzni, teljesen elmerülök benne, ezért ér váratlanul, mikor egy bosszús kiáltás hangzik fel és ketten csörtetnek be a konyhába.
– Siri! Hogy hagyhattad, hogy befonják a hajam?
– Az enyémet is befonták, hogy nézek most ki?
Kicsit félve fordulok meg, amikor meglátom őket, tágra nyílt szemmel próbálom visszatartani a nevetést. Naga haja be van fonva, köztük virágok, s fel van kontyolva a feje tetejére. Glen haja pedig egy varkocsban van befonva s a vállát veri.
– Nagyon nem vicces, Siri!
– De az, nagyon édesek vagytok. Mindkettőtöknek jól áll ez a haj. Igazán büszke vagyok a pixik munkájára. Főleg, ami Glen haját illeti. Tiszta kóc tömeg volt az egész. Nemsokára ehetünk, gondolom éhesek vagytok.
– Eléggé, de ezért még büntetést kapsz – mordul Glen.
– Úgy is van, mert kinevettél, Siri!
– De főztem ennivalót. Ez nem mentség?
– Nem, semmire sem mentség!
Nagyot sóhajtok és mindenkinek szedek. A pixiknek a konyhában hagyom kiszedve, ahogy kérték. Mellé sok gyümölcsöt teszek. Magamnak csak annyit hagyok, ami éppen elég.
– Naga…
– Glen már mondta és ezért is büntit érdemelsz. Hogy gondolhattad, hogy nem foglak szeretni? A párom vagy!
– Sajnálom, csak a fajtám már túl sokat ártott neked és nem hibáztatnálak, ha úgy éreznéd…
– Siri… – ideges hadarásomat Glen nyugodt hangja szakítja félbe. – Nem te tehetsz arról, ami történt. Elf vagy, de nem egy elf felelős az összes tetteiért. Ezt Naga is így gondolja.
– Úgy van, jól mondja a maci. Szóval, ne gondolj ostobaságokra, rendben?
– Rendben. Amúgy meddig maradunk itt? Ha minden igaz, hamar meg kéne találnunk azt a helyet és ahogy emlékszem rá, nincs a közelben.
– Holnap indulunk, de…
– Elnézést, most, hogy mind ébren vannak, el kell mondanom a mágus üzenetét.
Egy kép vetül ki. amin Lartes mágust látjuk.
– Ez a kis kuckó a tiétek. Senki nem tud behatolni kívülről. Mindig biztonságos lesz. Akkor jöttök, amikor csak akartok. Engem megtaláltok a tanítványomnál. Ne időzzetek azonban sokáig, mert az idő rövid. Szerencse kísérje utatok.
– Szóval, ez a mi helyünk. Van egy állandó helyünk, ez jó. De holnap akkor is indulnunk kell. Úgy érzem, fontos, hogy egy bizonyos idő előtt találjunk oda.
– Siri?
– Nem tudom, miért érzem így. A téli napforduló előtt kell odaérnünk.
– Odafogunk, de most a büntetésed ideje jön.
Glen és Naga is felállnak és közrefognak. A szobába visznek és le akarnak fektetni az ágyra, de én elhátrálok.
– Nem lehet! Ha csináljuk, túl fáradtak leszünk elindulni. Nem halaszthatjuk el az indulást!
– Akkor csak alszunk, jó?
– Nem vagytok túl meggyőzőek. Szóval inkább a másik ágyban alszom.
– Nem teheted! Velünk alszol és kész.
További tiltakozásra nem adnak lehetőséget, mert az ágyra löknek és már mellettem is fekszenek.
– Akkor jó éjt – motyogom, s valóban el is alszom.
Naga:
Mellé fekszünk két oldalt és magunkhoz öleljük. Apró csókokkal hintjük és boldoggá tesz, hogy jól van. Nem érintjük őt másként.
A reggel túl korán jön el.
Egy könnyű reggeli után papírt és tollat kérek a pixiktől és megpróbálom felvázolni a térképet, amit láttam. Még szerencse, hogy többször átmásoltam, így nagyjából emlékszem rá és a sárkányom segít megjelölni a térképen, hogy hol is vagyunk.
– Siri, Glen… Amiről megfelejtkeztünk… illetve megfelejtkeztem: Volt egy térkép nálam. Csak nagyjából emlékszem rá, de most lerajzoltam és a sárkányom segítségével azt is tudom, hogy nagyjából hol vagyunk. Arról viszont sejtésem sincs, hogy merre van a legközelebbi város. Amire emlékeztem – terítem szét a pergament és rámutatok egy pontra. – Azt itt van. Körülbelül négy nap repülésnyi távolságra. Oda-vissza több, mint nyolc nap. És akkor csak ide értünk vissza. Rengeteg az állatbőr. Te és Glen. Túl gyorsan kimerülök. Ehhez még nem vagyok elég erős. Ráadásul, ha a városból repülök északnak, akkor viszonylag nagy kerülőt kell tennem. A hegyek utunk állják.
– Túl sokat aggodalmaskodsz – sóhajt fel Glen. – Egyszerűen vágjunk bele!
– Elment a maradék eszed is? Csak így belevágni? Eddig is mázlink volt. Egy hónapig tartott, míg megtettük az idevezető utat, nagyrészt sárkányszárnyon!
– Igaza van Nagának. Ezt át kell gondolnunk. Tűt keresünk a szénakazalban.
– Ha elindulunk és valami nem stimmel, akkor visszajövünk ide.
– Glen, egy egészen más országba tartunk. Honnan tudjuk, hogy nem a kedvenc hobbijuk a macikra való vadászat? Lehet, hogy szívesen látnának ágyelőként. De mivel ekkora mamlasz vagy, akár a királyi ágy elé is kerülhetsz – füstölgök dühösen. Miért nem látja mekkora szerencsénk volt eddig?
– Asurában tényleg szerencsénk volt. De ez nem jelenti azt, hogy máshol is az lesz. Ráadásul még azt sem tudjuk, hogy hol keressük a sárkányokat!
Leülök a székre és a térképet bámulom. Miért lett minden ijesztőbb, most, hogy már tudom, mekkora is a világ valójában? Eddig miért nem tűnt ez az egész kaland ilyen veszélyesnek? Talán hirtelen túl nagy lett a felelősség. Túl sok súlyt raktak a vállaimra. Ekkora terhet nem bírok el. Egy haldokló nép királyának lenni nehéz.
Felállok és kimegyek a napfényben fürdő erkélyre.
Félek.
Siridean:
Nagyot sóhajtok és Naga után megyek átkarolom a vállát.
– Ne haragudj rá, ő egyszerűen ilyen. Az erdőben, azt hiszem megszokta, hogy csak úgy nekiindul és lesz, ami lesz. Majd megérti, hogy már nem gondolkodhat így. Amúgy… elfelejtettem mondani, de az a könyv a térképpel együtt nálam van. Felszedtem és elraktam. Én úgy gondolom, hogy nem kell most eladni a bőröket. Még elég pénzünk van a legutóbbiból. Csak azt visszük, amit muszáj. Amennyit vadászok rátok, úgyis összegyűlik megint, de akkor rögtön eladjuk a legközelebbi városban. Az a hely magasan van, én vagy Glen nem tudnánk felmenni oda. Úgy gondolom, direkt sárkányoknak építették még valamikor régen. A sárkányok keresésére meg egyenlőre ne gondolj. Előbb a helyet kell elérnünk és rendbe tennünk. Az is lehet, hogy találunk ott valamit, ami segít megtalálni a sárkányokat.
– Tudom, hogy igazad van, de mi lesz, ha elbukom? Félek, eddig nem tűnt ilyen nagy dolgonak ez az utazás.
– Itt vagyunk veled, nem engedjük, hogy elbukj. Amúgyis képes vagy rá. Ebben hittek a szüleid is, amikor megmentettek. Ebben hitt Lartes is, mikor a tanoncát a városban hagyta, s mikor bezárta magát ide. S biztos vagyok benne, hogy vannak sárkányok is, akik hisznek benned.
Szorosan ölelem magamhoz és megcsókolom, aztán Glen is csatlakozik hozzánk és ő is megöleli Nagát. Nagy kezei még engem is elérnek.
– Sajnálom, de medveként megszoktam, hogy azt teszek, amit akarok. Hallottam Siri javaslatát. Igaza van. Nem kell most elvinnünk a bőröket innen. Jók lesznek tartaléknak. Útközben úgyis felgyűlik. Ráadásul én is hiszek benned, pedig csak egy nagy ágyelő vagyok – nevet fel Glen. – Megkedveltelek kis sárkány s bármi is az ára, segíteni fogok, hogy sikerüljön. Megyek összepakolom, ami szükséges, aztán indulhatunk. Amúgy néha ülhetnétek a hátamon is. Elbírlak titeket és gyors is vagyok. Medvén még úgy se lovagoltál – puszilja meg Glen Naga arcát és nevetve megy be pakolni.
– Most nézd meg… még haragudni se lehet rá. Olyan könnyen veszi, pedig megsérülhet. Abba nem is akarok belegondolni, hogy meg is halhattok. És még célozgat is – fújja fel az arcát Naga.
– Ő ilyen. Azt hiszem, csak a te feszültséged akarja oldani a maga módján. Nem aggódik előre semmi miatt. Majd, ha ott lesz előtte a probléma kezd vele valamit. Menjünk nézzük, mit pakol be.
Nagát átkarolva megyek be s meglepetésemre tényleg csak az van össze készítve, ami kelleni fog.
– Na, akkor indulhatunk a határhoz. Minden készen áll. A pixik adtak egy-két hasznos dolgot, azt is elraktam. Azt mondták, ha megtaláltuk a helyet csak szóljunk nekik az egyik mütyűrön keresztül és ők jönnek is rendbe kapni a helyet.
Látom Nagán, hogy erre megint ugrana, ezért megcsókolom, hogy eltereljem a figyelmét.
– Ha kész vagy induljunk el. Fél napig repülünk, aztán Glen átváltozik és rajta utazunk tovább. Így egyikőtöknek sem lesz túl fárasztó. És ha nagyon muszáj, én is át tudok változni. Hiram emlékei között van ilyen mágia.
– És ha nem tudsz vissza változni? Hiram egy hétig madár volt! Biztos, hogy nem változol át – vétóz meg Glen.
– Azt mondtam, ha muszáj.
Naga halkan elneveti magát és mindkettőnket megölel.
– Köszönöm, akkor átváltozom kint és indulhatunk.
Kimegyünk s Naga átváltozik. Olyan mintha sárkány alakja nagyobb lenne, mint volt. Ráadásul az indák látszanak még mindig pikkelyein. Ahogy hozzáérek életre kelnek s melegen üdvözölnek. Ahogy felszálltunk Naga indul is. Csodás érzés repülni, most Glen is oldottabb. Délig nyugodt az utunk. Akkor megállunk s két falatot eszünk, majd Glen hátán folytatjuk az utat. Estefelé megdermedek és még épp időben mozdulok így nem találják el Glent. Körülvesznek minket. Más váltók. Nem tudom milyenek, mert még emberi alakban vannak, de nagyok soványak. Felháborít, hogy a macinkat akarták vacsorának. Naga is megfeszül előttem, de megfogom a kezét.
– Ne változz át, egyenlőre abból csak nagyobb gond lenne – súgom neki.
– Adjátok át a medvét és akkor nektek nem esik bajotok!
– Nem tehetjük, nagyon szeretjük a medvét. De élelmet adhatok helyette.
– Mi gyenge váltók vagyunk, nem tudunk vadászni, de a medvéből megleszünk egy darabig.
Leszállok Glenről és előrébb lépek.
– Én itt maradok és egy évi készletet vadászok nektek, ha elengeditek a társaim.
Mögöttem Naga és Glen is felhördül. Feléjük fordulok és rájuk mosolygok.
– Így tudok segíteni nekik, és amúgyis megtalállak titeket. Menjetek tovább, nem állhatunk meg.
– Nem hagyunk itt! Szerinted elengednek, ha tényleg vadászol nekik?
– Naga, nem akarom megölni őket. Ők is élnek, hozzá tartoznak a világhoz, amit épp megmenteni akarunk.
– Siri! Kapsz két napot. Ha nem értél még utol minket, visszajövünk és itt senki nem marad életben.
Glen idegesen vicsorog, nem tetszik neki a két nap engedmény sem, de én örülök. Nézem, ahogy elindulnak, majd vissza fordulok a váltók felé.
– Vezessetek a falutokba. Holnap délelőttre meglesz az ellátmányotok.
A falujuk egy koszfészek. Sovány gyerekek szaladgálnak, asszonyok csontváz soványan dolgoznak. Felfordul a gyomrom, de nem mondok semmit, csak elindulok vadászni. Már tudom hová kell hozni a vadat. Hogy ne ijesszem meg őket, halknak kell lennem, de gyorsnak. Minden állatot elkapok, ami az utamba kerül legyen az kicsi vagy nagy. Pihenés nélkül így másnap délre megvagyok, még több is lett mint, amit ígértem. Az asszonyok mind azzal vannak elfoglalva, hogy tartósítsák a húst. Mikor elmennék elém állnak és átadnak valamit.
– A jóságáért és mert nem engedte, hogy megöljenek minket. Igazán nem sok haszna van, csak egy amulett, ami már régóta a faluban van, de csak ezzel tudjuk kifejezni a hálánkat.
– Köszönöm, igazán semmiség volt. Örülök, hogy segíthettem.
Elhagyom a falut és futásra váltva indulok el Glen nyomában. Ahol véget ér a nyoma megállok és körülnézek. Lehet, hogy Naga hátán folytatták az utat? Végülis én mondtam, hogy haladjanak tovább, de így nem fogom időben utolérni őket. Nagyot sóhajtok és lehunyom a szemem. Magamban elmondom a varázslatot, ami ahhoz kell, hogy madár legyek. Ragadozó madárrá alakulok át, s pár bizonytalan szárnycsapás után már repülök is. Fantasztikus, ahogy a tollaim borzolja a szél. A távolban mintha látnám őt, olyan messziről, mint egy nagy felhő. Repülők estig, akkor könnyen vissza változom s futva követem őket tovább. S végre utolérem őket. Szinte Glen karjába esem.
– Itt vagyok, nem kell megölni őket.
– Pedig már gondolkodtunk rajta.
Glen durván ölel magához és csókol meg.
– Soha többet ne csinálj ilyet. Bárkit le tudunk győzni, ha kell.
– De nekik csak segítség kellett. Glen nem ölhetünk mindig.
Naga is hozzám simul és felmorran.
– De igen, ha veszélyeztetnek téged. Többet nem engedek meg neked ilyesmit. Teljesen kimerült vagy miattuk.
– Csak adjatok enni és rendben leszek.
Glen újra felmordul s a kezembe nyom egy erszényi gyümölcsöt.
– Halmozódnak a büntetéseid, Siri. Nem értél volna ide, ha nem repülsz.
– Igaz is, nagyszerű érzés volt. És simán vissza változtam. Imádok repülni – nevetek és mohón eszek.
Naga:
Az őrületig aggódunk Siri miatt, még úgy is, hogy tisztában vagyok vele, hogy képes magára vigyázni. Tudom én, tudom, de ők sokan vannak, Siri pedig egyedül. Már épp indultam volna vissza, Glennel arról vitáztunk kell e még időt adnjunk Sirinek, amikor Glen karjaiba zuhan.
Totálisan kimerült. Szép szeme karikás és a bőre sápadt. Haja zilált és összevissza áll rajta a ruha.
Alaposan megszidjuk, aztán nézzük, ahogy mohón fal. Le sem tagadja, hogy mágiát használt. Aggódni kezdek, amikor megszédül a friss víz és a gyümölcsök ellenére is.
– Itt maradunk ma éjjel. Még jó pár óránk van addig. Sirinek kell a pihenés.
– Nincs már messze a város!
– Nem Siri, alig állsz a lábadon. Ma éjjel pihenünk, holnap pedig bemegyünk a városba. – Hangom lassan dominánssá válik, ahogy előtérbe kúszik a sárkányom.
Mielőtt vitázni kezdhetne alakot váltok és felperzselem a földet, hogy jól átmelegítsem, majd kényelmesen elhelyezkedem. Felemelem a szárnyam és várom, hogy mindketten alá másszanak. Itt kényelmes melegbe pihenhetnek. Glen tekintetébe fúrom a magamét.
“Légy vele gyengéd”
Glen csak bólint, majd beviszi a bőröket a szárnyam alá és a tiltakozó Sirit is. Kedvesünk még most is azt hajtogatja, hogy nem fáradt. Pedig alig képes megállni a lábán. Glen szelíd erőszakkal húzza le magával a bőrökre és gyengéd cirogatására Siri ellenállása lassan kezd megtörni.
– Naga – sóhajtja vágyakozon, mire hozzá nyomom az orrom. Jól van ez így ma éjjel.
“Siri” – sóhajtom elégedetten a gondolatai közé.
– Biztos vagy ebben? – Néz rám aggodalmasan.
“Biztos. Élvezd, amit Glen adhat”
Leeresztem a szárnyam, kellemes félhomályt teremtve és elzárva őket a világ elől. Kettejüké az éjszaka.
Folytatása következik…