Siridean:
Nem tetszik, hogy Naga ennyit akar várni, de tudom, hogy nincs értelme ellenkeznem. Az út visszafelé gyalog hosszú, de nem tehetünk mást. Még gyengék ahhoz, hogy átváltozzanak. Minden éjszaka egyre rosszabb még úgy is hogy Naga melegíti nekünk a földet. Útközben is vadászni kell, hogy legyen mit enni így én vagy Naga megyünk. Egyik alkalommal sebekkel borítva térek vissza. Egyik sem súlyos és már a nagy részük gyógyulni kezdett.
– Siri! Mi történt? Ki támadott meg? Megöljük.
Még Glen medvéje is felébred s morogva indul el arra amerről jöttem.
– Mindegy kik voltak, halottak!
– Nem! Nem mehettek oda! Tovább megyünk és éjszakánként őrködünk. Nem engedem, hogy oda menjetek – jelentem ki.
– Siri… mit láttál? Mitől félsz?
– Ők… szörnyek… nem a szokásos szörnyek. Sietnünk kell.
Nem tudom, nem is akarom leírni, amit láttam. Örülök, hogy elve visszajöttem. Kevés pihenőt engedek csak, ami senkinek sem teszik, főleg Nagának és Glennek nem. Már majdnem a palotánál vagyunk, amikor megtámadnak minket. Vadállatnak néznek ki, de két lábon járnak. A karmaik nagyok és élesek. A fogaik… minden nehézség nélkül roppntanak csontot vele. Mindenki a hátunk mögé húzódik, Naga átalakul és még Glen is. Úgy látszik, ha veszélyben vagyok a medvéje is aktiválja magát. Mégis féltem őket. Túl gyorsak, nem természetes, ahogy viselkednek. Harcolunk, de nem sok reményünk van. Naga nem okádhat tüzet, nehogy megsebezze a többieket. Mindketten engem védenek, miattam sérülnek. Még sosem féltem így harcban, de ekkor az eget megremegteti egy sárkány üvöltése. Liriam száll le és könnyedén öli a maradékot. Mire az utolsó is meghal, már alig állok a lábamon. Szerencsére senki sem sérült meg súlyosan. Liriam vissza változik és Nagához siet.
– Kis felség jól van?
– Igen, de most Siri fontosabb. Állapotos és már látszik is. Nem kellett volna harcolnia!
– Jól vagyok csak elfáradtam. Menjünk, itt a kastély nem messze. Nem szívesen maradnék itt.
Mindenki összeszedi magát és végre beérünk a kastélyba. Engem rögtön ágyba dugnak, ami idegesít, de nem ellenkezek. Glen és Naga maradnak egy kicsit, majd mennek hogy segítsenek Liriamnak az új sárkányokkal.
Naga:
Nem egyszerű boldogulni az új sárkányokkal, a támadás csak rontott a helyzetünkön. Félnek. Meg tudom érteni őket, én is féltem az elején.
– Nem lesz semmi baj. Most csoportosan kaptok egy szobát, aztán, ha megnyugodtatok, akkor majd elhelyezünk saját szobákban is titeket. Itt semmi baj nem érhet titeket. – Igyekszem magabiztosnak tűnni, de a gondolataim Siri körül járnak. – Te pedig Liriam, este látni akarlak a trónteremben. Úgy tűnik szükséges elbeszélgetnem veled a fontossági sorrendekről.
– Igenis, uram.
– Azért ne büntesd meg nagyon – kéri Glen.
– De megérdemli a büntetést. Ha nem azokkal az ostoba történelem leckékkel tömi a fejem, hanem szól ezekről a szörnyekről, akkor nem vezetek bele egy csapat halálra rémült volt rabszolgát a karmaikba és nem bántják Sirit sem.
– Ebben mondjuk igazad van.
– Kérlek, vigyél valami könnyűt Sirinek, én még jó ideig nem tudok elszabadulni innen. És engedd sétálni, ha jobban van. Biztos vagyok benne, hogy ez az utolsó két nap eléggé megviselte, de nem akarom ágyhoz láncolni.
– Nem is hagyja magát.
– Ebben biztos vagyok. Minél gömbölyűbb, annál makacsabb – mosolygok Glenre, majd könnyű csókot lehelve az ajkára magára hagyom.
Felemelek egy nagy halom takarót és a tőlünk nem messze lévő szalonba viszem.
– Kisfelség… Nem hinném, hogy jó ötlet ezeket a sárkányokat ilyen közel engedni magukhoz. Mi lesz, ha merényletet…
– Pofa be, Liriam! Egy marék eszed sincs. Két hete utazom velük. Szerinted, ha meg akartak volna ölni, nem tehették volna meg?
– De igen.
– Akkor nem kértem a véleményed. Amíg képtelen vagy felmérni a problémák fontosságát, addig nem szólhatsz bele a dolgokba. És ma bebizonyítottad, hogy erre még nem vagy kész.
– Miféle ostobaságot követtem volna el?
– Mondjuk nem beszéltél a szörnyekről?
– Oh, hát azok nem nagy dolgok. Felségednek csak tüzet kellett volna okádni!
– És égessem el az alattvalóim? Mielőtt kinyitod a lepcses szád, gondolkodhatnál – morgom az orrom alatt.
– Értettem felség! – megsértődve távozik.
Felsóhajtva pillantok utána. Majd később foglalkozom Liriammel.
– Felség? – Egy bátortalan hangocska szólal meg mögöttem, így lassan felé fordulok, leengedve a kezem, hogy ne tűnjek ijesztőnek.
Még a gondolat is nevetséges. Még hogy én ijesztő?
– Igen?
– Te vagy a király?
– Hát, technikailag még nem. Mivel nincs népem. De ennek a helynek az ura vagyok. Elméletileg anyáméktól örököltem a címet. Szóval mondhatni – kicsit furán néz rám, míg össze-vissza habogok.
– Segíthetek?
– Annak örülnék – mosolygok rá. – Hogy szólíthatlak?
– Milla vagyok. Zöld, vagy mocsári sárkány.
– Hm… Nektek nem kellene valami mocsarasabb terület?
– Hát jó lenne, de beérjük itt a tóval is, ha tényleg megengeded, hogy itt maradjunk.
Elgondolkodva pillantok ki az ablakon. A tó remek lenne nekik, de oda akartam telepíteni az elfeket is.
– Még gondolkodom ezeken a dolgokon. Kérlek, legyetek velem türelmesek, most tanulom az uralkodás csínját-bínját.
– Rendben. – Rám mosolyog és takarókat kezd osztogatni. – Felség?
– Igen, Milla?
–Köszönöm, hogy megmentett.
– Nagyon szívesen. Remélem ezt a helyet megfelelővé leszek képes varázsolni számotokra.
Amint kiosztottam a maradék takarót és ételt jelentkezik nálam egy asszony a két kölykével.
– Azt hallottam, hogy a várandós párod szokott főzni.
– Ez így van.
– Felség, én szívesen felajánlom a szolgálataim. Illetve a lányaim már elég nagyok, hogy elkezdjenek beletanulni az életbe.
– Kérem, egyenlőre pihenniük kellene.
– Nem, Felség, jól vagyunk. Helyre fogunk jönni, ha finom és laktató ételeket ehetünk. Felséged párja pedig várandós. Nem tehetjük ki ilyen nagy munkáknak.
– Hát rendben. Megmutatom a konyhát. A kastélyt varázslat védi, a szörnyek nem jutnak be – ez persze füllentés, fogalmam sincs védi e bármi is a kastélyt a rácsokon kívül. Nagyon remélem. Majd Liriemmel erről is tárgyalok. Ideje felnőttként viselkednem.
Miután elkísértem Samia mamát és a lányait a konyhába, magukra hagyom őket. Talán ideje a pixiket is magunkhoz szólítani. Vagy inkább várjak vele? Elvégre is most kezdenek megnyugodni a dolgok.
A szobánkba érve nem találom Sirit az ágyban sem a fürdőben. A keresésükre indulok. A Vártoronyban találom meg őket. Alattunk van az egész kastély a folyó és az iszonyatos meredély. Nem szédülősőknek való hely.
– Jól vagy, Siri? – az arca már kevésbé sápadt, Glen ölelésében szemléli a tájat. Hozzájuk bújok és Sirit puhán megcsókolom, majd megsimogatom a hasát is. Aztán Glen felé fordulok, aki csak puszit nyom a fejem búbjára.
– Jobban – nyugtat meg. – Főznöm kellene vacsorát.
– Már nem kell. Samia mama főz. Az egyik volt rabszolg, a lányaival. Illetve most már csak vörös sárkányok – mosolyodom el. – Ragaszkodott hozzá, hogy az én várandós párom pihenjen. Én pedig egyetértek vele. Neked mától csupán két dolgod van. Vigyázni a babára és szeretni engem és Glent.
Felnevetek, ahogy elfintorodik.
– Ennyivel valószínűleg jól elboldogulok, de azért néha én is szeretném hasznosnak érezni magam.
– Te vagy jelen pillanatban ennek a palotának a legfontosabb és leghasznosabb tagja – simogatom meg a pocakját.
Siridean:
Meghat, amit mond, de nem fogok csak sétálgatni cél nélkül.
– A kastély körül nincsenek szörnyek, egyenlőre nincs senki, aki vadászhatna. Neked a népeddel kell törődnöd. Glen medvéje most még mélyebben alszik.
– Nem fogsz vadászni. Mi lesz, ha elesel vagy megsérülsz?
– Akkor segítek főzni vagy a sárkányok körül. Nem tudok egész nap csak kinézni a fejemből.
Glen maga felé fordítja az állam hogy a szemembe nézhessen. Tekintete nagyon komoly.
– Meghaltam volna ma érted, ha az kell hogy életben maradj. Nem csak azért, mert babát vársz. Azért mert a párom vagy és bár próbálunk teret hagyni neked, de ez Nagának is és nekem is nehéz. Erős vagy, de akkor is te vagy a legtörékenyebb hármunk közül. Védeni akarunk téged, ezért még ha meg is utálsz, addig nem léphetsz ki a kastélyból egyedül, amíg állapotos vagy és utána sem pár hónapig.
Naga is bólint és én csak nézek Glen szemébe. A belsőm forrong, hisz bár terhes vagyok, én úgy érzem bármit meg tudok csinálni. Aztán megérzem a baba rúgását és lehunyom a szemem.
– Szülés után egy hónap. Nem több és csak akkor mondhatod meg mit csináljak, ha állapotos vagyok. Soha máskor!
Mindketten hevesen ölelnek át, mire a dühöm elpárolog. Ha ez kell ahhoz, hogy nyugodtak legyenek. Én is engedhetek, nem várhatom mindig csak tőlük.
– Sajnálom, hogy ilyen makacs vagyok. A végére még meg is utáltok. A szülés előtt rosszabb leszek, mint valaha.
– Nem baj, veled leszünk.
– Naga Erist ide lehetne hívni? Ő már biztos segített szülésnél és…
– Persze hogy lehet, amúgy is akartam neki szólni.
– Köszönöm, most pedig megnézem, kik vették birtokba a konyhámat. Az én területem csak úgy másnak adni – dohogok és megpuszilva őket induluk le a konyhába. Szorosan jönnek mögöttem. A konyhában egy idősebb sárkány és két fiatalabb van. Belépek mire megdermednek és felém fordulnak. Mosolyogva hajtom meg a fejem egy kicsit.
– Nem kell félniük. Én Naga párja Siridean vagyok.
– Én Samia mama vagyok, ők pedig az unokáim. Remélem, nem veszi rossz néven, hogy a konyhájában főzünk.
– Nem ha néha megengedik hogy csatlakozzak. Mint most is.
Apró csettintéssel egy kis lepkét varázsolok, ami a gyerekek orra előtt szálldos és ők vidaman próbálják megfogni. Oda megyek az asszony mellé és megnézem mit főz.
– Ez remek lesz. Igazán jó szakács vagy, ha meg nem sértelek.
– Dehogy uram, ez hatalmas megtiszteltetés.
– Siridean a nevem, így hívjatok – jelentem ki kedvesen.
Bólintanak és együtt befejezzük a főzést. Samia be akarja vinni az ételt a szobákba de nem engedem. Nem jó rendszer lenne ha ehhez hozzá szoknának. Együtt megyünk a sárkányok szobája felé.
Mikor odaérünk bemutatkozok majd megkérem őket, hogy kövessenek.
– Hová? Most visznek a börtönbe?
Elfut a méreg de nyugodtan válaszolok, elvégre évek óta terrorizálják őket.
– Az étkezőbe megyünk. Itt mégsem ehettek. Samia mama főzte az ételt, bátran ehettek belőle. Aki éhes, jöjjön utánam. Aki még éhezni akar, az maradjon, de a szobákban nem lesz étkezés.
– Nem is vagy sárkány. Azért mert a királyunk a párod, azt hiszed, parancsolgathatsz?
– Szóval azt hiszitek nem vagyok erős? Hogy csak Naga mögé bújok? Akkor közlöm, hogy a konyha és az étkeztetés az én hatóköröm. Akinek nem tetszik, mehet panaszra. És nagyon tévedsz, ha azt hiszed, nem vagyok képes megvédeni magam. Most pedig, aki enni akar, velem jön! – emelem fel a hangom és elindulok.
A nagyszájú sárkány egész úton apró támadásokkal zaklat, de egyik sem ér el hozzám. A mágiám körülölel és megvéd. Mire odaérünk az asztalok már meg vannak terítve. A két unoka is csatlakozik a sárkányokhoz. Megállnak az asztaloknál és nem ülnek le. Én csatlakozok Nagához és Glenhez akik szintén itt vannak már.
– Mindenkinek, jó étvágyat!
Erre leülnek és enni kezdenek. Én is eszek, de nem sokat. Nem vagyok igazán éhes. A nagyszájú sárkányt figyelem. Ő domináns lehet, lesznek még bajok vele. Azon gondolkozok mit tehetnék, mikor a baba túl erőset rúg. A hirtelen fájdalomtól az asztal szélébe markolok és letörök belőle egy darabot. Glen rögtön a hasamra teszi a kezét hogy megnyugtassa a kicsit.
– Mi zaklatta fel ennyire?
– Az egyik sárkánynak nagyobb a szája mint kellene. Ennyi az egész.
– Melyik mert…
Még be sem fejezik, mikor nagyot dördül az ég és leszakad ránk egy hóvihar.
– Siri…?
– Nem én voltam, de pont jókor jött. Az a nagyszájú lesz a vadász. Annyit eszik mindenki, amennyit hoz. Ez majd megtanítja, hogy a konyha igenis fontos. Eddig azt a keveset a képükbe dobták, sokat szenvedtek érte, de nem vált a szemükben ténylegesen létező dologgá, olyan keveset kaptak. Hát most megtanulják, hogy az élelem nem csak úgy terem. Vadászni kell hóban is, esőben is. Meg kell tanulják hogy az élelemnek értéke van. A jó élelemnek még nagyobb értéke. Ráadásul most kell letörni a szarvát mert, ha hagyjuk csak még rosszabb lesz.
– Siri, te aztán… nagyon szexi vagy most – súgja Glen.
– Naga az engedélyed nélkül mondtam hogy én felelek az élelmezésért…
– Miért kéne hozzá az engedélyem? Ez természetes.
– Mert a mi királyunk is vagy, attól hogy a magánéletben a párjaid vagyunk, előttük ugyan úgy mi is az alattvalóid vagyunk. Látniuk kell, hogy tisztelünk téged vagy engedetlenek lesznek.
– Siri, megbízom benned és Glenben. A döntéseitek olyanok, mintha én döntöttem volna. Mondd meg nyugodtan annak a sárkánynak, hogy holnaptól ő vadászik, amit hoz azt eszünk.
Bólintok majd felállok és kilépek Naga és Glen közül.
– Megvitattuk a királyunkkal, ki legyen a vadász, akinek az lesz a dolga, hogy mindig friss vaddal ellássa a konyhát. Döntésünk rád esett, Zantos. Mi itt mindannyian, beleértve a királyunkat is, azt fogjuk enni, amit hozol. Ha nem hozol, nem eszünk. Ha keveset, keveset eszünk. A családod és a királyod jóléte múlik rajtad. Ha gondjaid adódnak kimegyek veled és segítek, de ehhez meg kell keresned engem.
Zantos feláll és bólint, most nem szól semmit. Mindenki tudja, hogy még képtelen lenne vadászni, de azzal, hogy meg lett bízva nem viszakozhat.
Mire végre ágyba kerülök, már nagyon fáradt vagyok. A következő napok is így telnek, nem eszünk sokat, mert Zantos kevés zsákmányt hoz. A gyerekeknek se elég, nemhogy a felnőtteknek. Elkeseredése tisztán látszik, minden este. Végül egy nap, mikor épp a konyhában vagyok oda lép hozzám és fejet hajt.
– Sajnálom a korábbit, se… segítenél?
– Természetesen. Hozom a felszerelésem és szólok, hogy kimentem, aztán mehetünk is.
Megkeresem Nagát és szólok neki. Nehezen mentek bele ebbe az egy alkalomba, de tudják hogy szükséges. Főleg, ha nem akarunk éhen halni.
– Télen, hóban nehezebb vadászni mert elütünk a fehérségtől, de nem megoldhatatlan.
Folyamatosan tanítom őt, trükköket mutatok neki s közben jó sok vadat ejtek el. A kisebbeket zsákba teszük, két zsák megtelik velük. A két nagyobbat pedig vállra vesszük. Én viszem a nehezebbet, mert nem bírná el.
– Nem kéne, terhes vagy. A király mérges lesz, hogy hagytalak cipekedni.
– Az hogy terhes vagyok, akkor sem zavart, amikor apróbb támadásokat intéztél ellenem. Most se zavarjon.
– Sajnálom, én csak azt hittem, nem vagy képes semmire és csak zsarnokoskodni akarsz.
Felnevetek és intek Nagának aki sárkány alakban száll le elénk, majd átváltozik.
– Arról nem volt szó, hogy cipekedsz is! Nemsokára szülsz, az ég áldjon meg!
– Királyom, akkor haza vihetne a hátán.
– Hideg van fent és nem vagy elég vastagon öltözve.
Elfintorodom, Naga elveszi tőlem a vadkant és cipeli tovább. Este finomat és bőségeset eszünk végre. Hajnalban viszont arra ébredek, hogy görcsölök és vizes alattam a lepedő. Eris még nem ért ide. Lehetetlen, hogy szüljek. Pánikban ébresztgetem Nagát és Glent.
– Megszületik! Még várnia kellene pár napot. Mi van, ha…
– Siri, a gyerekek néha hamarabb születnek, ezzel nincs probléma. Szólok Samia mamának. Már sok szülésnél volt jelen.
Glen lefektet és fogja a kezem, ő is sápadt, de nem mozdul mellőlem. Samia mama viszont kiparancsolja őket a szobából. A fájdalom erősödik, én pedig hangosan kiabálva szídom Glent és a termékeny magját.
Naga:
Keményen meg kell küzdenem Glennel, hogy távol tartsam a szobától. Siri kiáltásai visszhangzanak a palota falai közt. Aggódom Siriért és a félelem is hatalmába kerít hogy ezen nekem is át kell esnem, amikor kölyköt adok Sirinek. Egy egészen picikét irigy vagyok kettőjükre, mert a baba nagyon erős kapocs kettejük közt. Persze józan ésszel tudom, hogy szeretnek, de most mindenképp beáll egy változás a családunk dinamikájában.
Aztán egy éles kiáltás félbeszakad és képtelen vagyok tovább visszatartani Glent. Beront a szobába és földbe gyökerezik a lába. Samia mama épp Siri karjába teszi a kicsit, aki ezt a pillanatot valasztja, hogy üvöltve a világ tudtára adja megérkezett. Glen Sirihez megy és óvatosan öleli meg, hogy megnézze a babát.
– Kisfiú – suttogja Siri áhítattal. Glen alig meri megérinteni. Csendben csukom be az ajtót és a trónterem felé indulok.
Mivel Siri mindenkit felkeltett, elküldök két fiatalt Zantossal vadászni. Kikötöm, hogy legyenek óvatosak és hozzanak sok finom falatot.
Glen nyaklevese az egyik folyosón ér utol.
– Te meg miért itt vagy?
– Hol kene lennem?
– Hát velünk. Gyermekünk született.
– Nektek. Glen tisztában vagyok vele, hogy ez a ti nagy pillanatotok a babával. Csak teret akartam hagyni. Tudom, hogy szerettek. Nem vagyok féltékeny és nem érzem rosszul magam. Csak adni akartam nektek pár percet családként mielőtt berontok az életetekbe.
– Egy idióta vagy, Naga. Csak fájdalmat okoztál Sirinek. Mi veled vagyunk egy család. Mindegy ki hozta a világra a babát. Mindhármunké.
– Ezt te is tudod hogy badarság. De boldoggá tesz, hogy családtagként gondolsz rám is. Menjünk mielőtt Siri felkel.
Glen megcsóválja a fejét és utánam jön. A szobaajtót lassan nyitom ki, Siri elszundikált. Biztos a kimerültség teszi.mA baba a rögtönzött bölcsőben fekszik. Siri mellé bújok és elfintorodom a vérszagtól.
– Kapott vérpotló fű teát?
– Nem tudom. Samia mama azt mondta, jól van és nem kell aggodnunk.
– Erősen érzem a vérszagot. Sok vért veszitett. – Halk kopogás zavar meg minket.
– Samia mama küldött. Gyógyteát hoztam.
– Gyere csak be. Tedd az asztalra.
– Szabad… megnézni… a herceget?
– Igen. Óvatosan. – Figyeljük, ahogy oda óvakodik a rögtönzött bölcsőhöz és megnézi a fehér hajú kis tündért, aki csendesen szunyókál benne
– Gratulálok felségeteknek. Gyönyörű baba. – Csendben meghajol és távozik.
A baba nyöszörögni kezd, ezért odalépek és a karomba veszem.
– Szia, szépségem. A papát nagyon kimerítetted. – Cirógatom meg a csöpp ujjacskáit. Visszasétálok vele az ágyhoz.
Siridean:
A szülés teljesen kimerít, de amikor a karomba adják a fiam leírhatatlan boldogság lesz úrrá rajtam. Viszont amikor Naga kimegy megfájdul a mellkasom s Glen kérés nélkül megy utána. Viszont, hogy visszatérjenek nem bírom ébren kivárni. Arra ébredek fel, hogy Naga a kicsivel a kezében az ágyon ül, Glen pedig mellettem.
– Naga, szeretném, ha nevet adnál a kicsinek. És ne merj még egyszer elmenni, vagy elverlek. A családunk veled együtt teljes, érted?
– A ti fiatok, nektek kéne nevet adni…
– Naga! A párom vagy azt akarom, hogy te adj nevet neki. Glen pedig majd a te babádnak ad nevet. Én pedig akkor, ha Glentől születik gyermeked. Ez egy kör, ahogy a mi kapcsolatunk is. Nem szeretném, ha eltávolodnál azért, mert gyermekem született.
– Gondolkodhatok rajta? Megfelelő nevet szeretnék.
– Persze. És most csókolj meg.
Követelésemre elmosolyodik és megcsókol.
– Segítsetek fürdeni és az ágyneműt is át kéne húzni.
– Nem kelhetsz fel, majd én kiviszlek és megfürdetlek. Addig Naga áthúzza a lepedőt.
– Nem halálos beteg vagyok.
– Sok vért vesztettél. Nem engedem, hogy mászkálj, amíg Samia mama azt nem mondja, hogy felkelhetsz.
Erre nem szólok semmit csak hagyom, hogy lefürdessen. Mire vissza megyünk Naga már végzett az ággyal és a fiamat dajkálja. Olyan édesek így.
– Mi lenne, ha Naga apjának nevét kapná? – Veti fel Glen. – Jó sárkány volt, igazságos és jó név lenne a fiunkank.
– Mi? De… Nem emlékszem apám nevére. Mi lenne, ha Hayának neveznénk el? Otthont jelent.
– Szerintem jó lesz, Naga.
– Én örülök neki, köszönöm.
Glen vissza fektet az ágyra, úgy, hogy a párnák támasszák a hátam. Naga a kezembe adja a fiam én pedig cirógatom a puha arcocskáját. Hirtelen alakul át, amitől majdnem szívbajt kapok. Egy pici, fehér bundájú mackó fekszik a karomban.
– Glen ez mennyire normális?!
– Nem ilyen hamar, de át szoktak változni. Ne feledd, hogy te vagy az anyja. Örökölt tőled mágiát.
Óvatosan emelem fel és megpuszilom.
– Ne ijesztgess, szívbajt kapok tőled. Nem éhes? Azt sem tudom, mikor éhes. Tejet eszik ilyenkor? Nincs is tejünk. Mit adok neki enni?
Mindketten kivetnek és megcsókolnak.
– Van tej, gondoskodtunk róla, hogy legyen. Szerintem sírni fog, ha éhes lesz.
– Nevessetek csak, majd megtudjátok ti még.
A kis bocs ekkor vissza változik ember gyerekké és kinyitja a szemeit. Csodálatos szürke színben pompáznak. Olyan szép kisbaba, egészséges és már most képes váltani. Ez lenyűgöző és ijesztő egyszerre. Meghozzák az ételt is és jóízűen eszem a gyümölcsöket.
Naga:
Az elkövetkező pár nap valamiféle varázslat alatt telik el, mert csak a babára emlékszem belőle. Mindenki a csodájára járt és nagy bulit csaptak a sárkányok. Mi képtelenek vagyunk hosszan magára hagyni Sirit és a babát. Valahogy minden utunk a szobában ér véget. Rengeteget dajkálom, valahogy mégsem vagyok képes rá a fiamként tekinteni. Nem megy. Pedig igyekszem. De nem irigylem sem a helyét sem a vele töltött időt. Inkább öcsém, mint fiam.
Haya a legtündéribb kismackó, akit valaha is láttam. Imádom őt. Gyakran viszem sétálni, ha Siri pihenne vagy elfoglalt. Glen segít ki a tüzelésem alatt, Sirinek nem engedünk sokat.
Gyorsan eltelik a kiszabott egy hónap és este leülünk a szönyegre a nagy kandalló elé, hogy megvitassuk a dolgokat. Kezemben Haya a markát rágcsálja és néha mackóvá alakul. Mostanra hozzászoktunk.
– Siri, elég erősnek érzed magad egy úthoz? Komolyan gondolkodj el rajta, mert fogcsikorgató hidegben fogunk repülni és kismackónak sem vagyok benne biztos, hogy jót tenne. Ellenben, ha várunk még egy hónapot, akkor már tavaszodni kezd és picit melegebb a levegő.
Siridean:
– Nem várhatunk, szeretném, de nem lehet. Múlt éjjel álmodtam. Erso falut meg fogják támadni és nem fogják tudni megvédeni magukat. Azok a sárkányok, akik ott vannak különösen fontosak. A jégsárkány méltó tanácsadód lehetne. Oda kell érnünk mielőtt az emberek és a szörnyek odaérnek.
– Nem harcolhatsz még.
– Letelt az egy hónap, Glen. Ha harcolni kell, harcolok. De nyilván nem az lesz az első. Holnap indulnunk kell, Naga.
Haya ekkor dönt úgy, hogy bemutatja első önálló varázslatát. Pici szikrák pattognak ujjvégeiből.
– Ez a gyerek folyton meglep. Hozzászokok, hogy lépten-nyomon átváltozik, erre varázsolni kezd.
Haya, mintha csak tudná, róla van szó, átváltozik és pár döcögő lépést tesz. Maci alakban tud egy kicsit mozogni míg ember alakjában még nem képes rá. De gyorsabban fejlődik, mint egy ember baba.
– Ki fogjuk bírni, mert muszáj, nem hagyhatjuk meghalni őket. Glen, ébreszd fel a medvét a téli álmából. Szükség lesz rá.
A karomba veszem Hayát és előveszem a hámot, amit neki készítettem.
– Így könnyen vihetem és nem lesz baja. A testem melegen tartja és jól be is bugyolálom.
– Rendben, akkor holnap indulunk. Vigyázunk rád.
– Tudom – csókolom meg őket.
Másnap elhagyjuk a palotát, de meghagyjuk, hogy éljenek tovább, mint eddig. A kis izgágákat pedig figyelmeztetem, hogy ugyan úgy látni fogom őket mint eddig. Magasan tényleg nagyon hideg van, de Glen átölel és a szőrmék is melegen tartanak minket. Ahogy haladunk látjuk lent az emberi harcosok vonulását. Haya szerencsére jól bírja, a szikráival játszik és többnyire bocs alakban van. Még épp időben érkezünk a faluba. Készülödnek a harcra és mi segítünk nekik. Csapdákat állítunk és beosztjuk az embereket, hogy tudják védeni a főbb pontokat. Két nappal korábban értünk ide. A harmadik nap reggelén megszólalnak a kürtök és elsőnek a szörnyek jönnek. Rálépnek a telepített aknákra és felrobbannak. Sok munka volt őket letenni, de megérte. Így is van szörny, ami átjut. Őket Glen intézi el. Naga az égből okád tüzet az emberekre. Karmaival, fogaival tizedeli őket. Gyönyörű látvány. Én Hayával távolabbról figyelek és mágiával támogatom, akit kell. De mikor a jégsárkány szorult helyzetbe kerül kilépek és megölöm ellenségeit.
– Nem kéne ki jönnöd!
– Nem halhatsz meg! Fontos dolgod van még!
A harc sokáig tart. Vannak áldozataink, de így is jobb, mintha nem jövünk és mindenki meghal. Az ellenség viszont teljesen megsemmisült. Fáradt vagyok, a harc utáni süket csönd magával húz, de Naga átkarol.
– Itt vagyok, pihenj le. Eris majd ellátja a sérülteket.
Most nem ellenkezek. Én is és Haya is fáradtak vagyunk. Egy házba vezetnek, ami épen maradt. Kellemes meleg van bent és összebújva rögtön elalszunk.
Este ébredek fel Naga és Glen mellettünk vannak. Megcsókolom Nagát és kutatási szándékkal végig tapogatom őt, majd Glent is. Szerencsére nem találok rajtuk súlyos sebeket.
– Siri… miért taperolsz? Itt a kicsi is.
– Tudni akartam megsérültetek e. De jól vagytok hála az égnek.
– Sárkány vagyok.
– Én meg medve – morogják álmosan mire felnevetek. Természetes arroganciájuk néha bosszant, de most megnevettet olyan édesen mondják.
– Hát persze, én erős párjaim.
Visszafekszem közéjük és Hayát ölelve visszaalszom.
Reggel, mire felébredek, már mindenki fent van. A reggelit mohón eszem meg és Haya is mohón issza a tejet. De mellé már elcsór egy-egy apró falat húsit is. Ezüstszürke tekintete komolyan néz a világba és mikor a jégsárkány belép ő sem tud ellenállni neki. Apró jégmacit hoz neki létre. Haya pedig boldogan játszik vele. Gügyög neki és hangokat ad ki.
– Gyorsan telik az idő, nem igaz? Nagyon szép gyerek. És erős is. Nem csak váltó, de mágiája is van.
Haya elkapja a jégmacit és diadalmasan viszi az apjának, majd Nagának. Ők megdicsérik és én is.
– Ma…gu..gagga – magyaráz Haya lelkesen, majd macivá alakul és birkózni kezd a kezemmel.
– Gyorsan ez igaz, de az nem mindig baj.
Halk beszélgetésbe merülünk és megegyezünk, hogy a falu minden sárkánya velünk jön. Most kicsit könnyebb lesz a vissza út. Megtehetjük repülve a távot.
Pár nap múlva indulunk is.
Folytatása következik…