Ian&Erik

Egy forró éjszaka és egy vicces reggel…

Erik:
Felér egy kínzással, amit művel. Mégis többet és többet akarok belőle. Felnyögök, amikor megszűnik a kettőnk közti kapcsolat és mellém térdel. Lehet, hogy rég voltam férfival, de azért a saját gatyámba nem fogok élvezni, amikor egy ilyen férfi van mellettem. Belém is szorult némi büszkeség. Amikor benyúl az alsómba, már kész vagyok bármennyit feladni a büszkeségemből, csak hogy megérintsen ott is, de nem. Ujjai végig cirógatják a testem, újabb sóhajokat és nyögéseket csalva ki belőlem. A szoba lassan fel forrósodik, ahogy mindketten egyre inkább tűzbe jövünk. Annyira szeretném én is ölelni és csókolni, de kezeimet rabságban tartva nem tehetek semmit, azon kívül, hogy élvezem, amit velem tesz és ennek igyekszem halkan hangot adni, hogy Lizt ne ébresszük fel. Amikor lekerül nadrág és nyelve kezdi meg a felfedező útját totálisan elbort a kéj.
– Kérlek – suttogom, bár pontosan magam sem tudom, mit is szeretnék pontosan. Hogy abbahagyja édes kínzásom, vagy hogy még többet adjon belőle.

Ian:
Elégedetten mordulok fel, ahogy meghallom a halk kérlelést, de azért nem gyorsítok a tempón. Addig kényeztetem bimbóit, míg egész teste nem kezd remegni, s testét türelmetlenül nem löki fel. Akkor lejjebb indulok, hasát alhasát kényeztetve, de gyöngyöző férfiasságát kihagyom most is. Lábait csókolom végig, combja belső felét kényeztetem.

Erik:
Amikor újfent kihagyja, az árulkodó testrészem türelmetlenül nyögök fel.
– Kérlek… Csak érints meg… – képtelen vagyok visszafogni magam. – Ian – nyögök fel tehetetlenül, fürdőzve a kéjben.

Ian:
Mikor már rendesen könyörög megteszem, amit kér. De nem kezemnel, hanem ajkammal érintem meg. Finoman, alig érintve tagját csókolgatom.

Erik:
Hátravetett fejjel, megfeszülő testel nyögök fel, ahogy megérint ott.
– Igen – sóhajtok fel. A forróság szinte berobban a testembe. – Még – sóhajtok.

Ian:
Elégedetten kényeztetem egészen addig, míg kéjesen nyögve el nem élvez, de, hogy elnyújtsam élvezetét, tovább simogatom a testét, élvezet érezni a gyönyör utórezgéseitől remegő izmait.
– Tetszett a masszázs? – súgom az ajkára s meg is csókolom.

Erik:
– El sem tudom, mondani mennyire – pihegem. Bennem rezeg még mindig a gyönyör. – De most rajtam a sor. Most én masszírozlak át alaposan – hajolok az ajkára, és kiadós csókban részesítem őt.

Ian:
Visszacsókolok és hagyom, hogy ő kényeztessen. Kevés partneremnek engedtem meg ezt, de neki hagyom, hogy felfedezzen. Kényelmesen elhelyezkedek, s egyre mélyebb sóhajok szöknek ki ajkamon, kényeztetése nyomán.

Erik:
Finoman a hasára fordítom és leveszem ról a pólót. Megvárom, hogy kényelmesen elhelyezkedjen, majd a fenekére csüccsenek és nekilátok átnyomkodni a vállát. Lassú, erős mozdulatokkal. Érzem, ahogy kezd ellazulni a kezem alatt. Néha egy- egy puszit nyomok a vállára, a nyakára vagy a tarkójára, miközben alaposan ellazítom őt. Már majdnem elalszik, amikor megkérem forduljon meg. A láng, ami lobogott benne mostanra elcsitult, ezért újra kell élesszem benne. Mostanra én is lenyugodtam eléggé. Könnyű cirógatással kezdem átvezetni a masszázst kényeztetésbe. Apró puszikkal hintem be a mellkasát, kényeztetem mellbimbóit. A füle töve mögött különösen érzékeny a bőr, így alaposan megszívogatom ott. Kényelmes tempóban vetkőztetem le és telepszek a két lába közé.
– Csodálatos vagy – suttogom neki. Ujjaim megbűvölve követik a finom izmok vonalát, nyelvemmel felfedezem lapos hasát.

Ian:
Teljesen ellazulok a masszázsa miatt, és engedelmesen hagyom neki, azt tegyen velem, amit szeretne. Cirógatásával lassan szítja fel bennem a tüzet újra, s ez remek érzés. Túl rég volt, hogy vágyat éreztem bárki iránt is, de ő képes volt elérni, hogy ez megváltozzon. Halk sóhajokkal adom tudtára, mennyire élvezem minden érintését.

Erik:
Felfedezem teste minden porcikáját, könnyű érintésekkel, apró csókokkal, míg csak el nem érek a farkáig. Kis gonosz mosollyal cirógatom körbe, de csak nyelvem hegyével érintem meg ágaskodó vesszejét. Minden apró gyönyört visszakap, amit kaptam tőle. Ujjaim ruganyos combjait széttárva fekszem közéjük és nem érintve, csak nyelvemmel nyalok végig rajta, majd lassan köré csúsztatom ajkam, hogy elmerülhessen a forróságban.

Ian:
Hangosan nyögök fel erre s csípőm önkéntelenül emelkedik meg, hogy még jobban érezhessem forróságát. Az, hogy nem látok, hogy csak érzem mit tesz, még jobbá teszi az egészet. Vele igen, mert bízom benne. Kezeim a lepedőbe markolnak, majd hajába túrok, de nem irányítom. Hagyom, hogy a saját tempójában haladjon.

Erik:
Érzem sürgető késztetését és engedékenyen még mélyebbre veszem a számba, majd nagyot szívok a makkján, miközben kézbe fogom a heréit és végig simogatom a bársonyos zacskókat. Most már sokkal jobban kezdem kényeztetni, már nem a vágya feltüzelése a cél, hanem annak kielégítése. Kieresztem a számból és végikarcolom a fogaimmal a puha bőrt.

Ian:
Erre erősebben markolok a hajába, de egy apró szisszenésre elengedem s inkább a lepedőt markolászom. Nehezen bírom, hogy így szinte el sem érem őt ezért felülök majd az ölembe húzom őt.
– Fejezd be kézzel kérlek, érinteni akarlak közben. – Szavaimnak megfelelően rögtön simogatni is kezdem a hátát, derekát. Élvezem, hogy szinte teljesen összesimulunk.

Erik:
Közelebb húzom magamhoz és újjáéledő vágyam össze simítom az övével. Megfogom az egyik kezét és ujjainkat összefonva kezdem vele közösen simogatni magunk. Annyira tökéletes érzés, ahogy a teste remegve simul hozzám, ajka mohón, zihálva marja az enyém, miközben egymást repítjük a kielégülés felé.
– Gyorsabban – suttogom ajkára fokozva a tempót és másik kezemmel a fenekét simogatom. Jó érzés belemarkolni abba gömbölyű testrészbe. A kielégülés hirtelen csap le rám, hátravetett fejjel kiáltok fel, majd ajka után kapva a számba szívom alsó ajkát és finoman beleharapok, amíg el nem éri a gyönyört, beterítve mindkettőnket a magjával.

Ian:
Szinte egyszerre élvezünk el, én akkor, mikor beszívja az alsó ajkamat. Kielégülve s remegve simulok hozzá, de még mindig lágyan cirógatom a derekát. Még pár percig így maradunk, aztán elhúzódok tőle s rámosolygok. Őszinte mosoly, mely már régen nem volt arcomon.
– Csodálatos vagy Erik, s hálás vagyok amiért, akkor becsöngettél hozzám ahelyett, hogy elmentél volna miután elküldtelek.

Erik:
– Sosem arról voltam híres, hogy feladom az első alkalommal – vigyorgok és finoman eldőlök, magammal húzva az ágyba. – Így kicsit kényelmesebb lesz.

Ian:
– Igen észrevettem, de ez a szerencsém és Liz szerencséje is.
Felkelek mellőle és hozok egy nedves törölközőt mellyel gyengéden végig törlöm a testét, aztán magamat is megtörlöm egy kicsit majd visszabújok mellé és magamhoz ölelem.
– Ha gondolod, az én házam nagyobb, mint a tiéd. Hozhatsz még ide a dolgaidból. Adok kulcsot is és akkor jössz amikor szeretnél. De ide is költözhetsz, ha nem találod túl korainak.

Erik:
– Örülnék neki – felelem. – Ne érts félre, de a házam megtartom és szépen fokozatosan ideköltözöm. A helyzet mindkettőnknek új, nem terveztünk – ha jól sejtem te sem – mostanában ilyesmit. Azt hiszem kell idő, hogy megszokjuk egymást. Nagyon szeretném, ha a páromnak nevezhetnélek.

Ian:
– Egyáltalán nem haragszom, ez természetes és én is így gondoltam. Lesznek olyan hangulataink, hogy jobb, ha van hová visszahúzódnunk. A párom vagy, ha nem így gondolnám, nem mentem volna bele az előbbi dolgokba. Nem szórakozom veled, hírtelen jött ez a dolog és még alig ismerjük egymást, sok idő és türelem kell majd, de tisztellek és becsüllek. Vigyázni fogok rád, ahogy erőmből kitelik.

Erik:
– Rám ugyanúgy számíthatsz. Kapsz a lakásomhoz kulcsot és ha itt élünk, oda bármikor el tudsz te is vonulni, ha magányra vágysz – csókolom meg. – Nem is gondoltam, hogy könnyűvérű lennél. Ilyenre még csak álmomban sem utalnék. De egy családot kaptam veled. És ez nagyon boldoggá tesz.

Ian:
– Ha Liz nagyobb, lesz úgyis itt fogja tölteni ideje nagy részét, remélem nem bánod. Van egy olyan érzésem, hogy ahogy nő úgy lesz egyre akaratosabb és az anyja kevés lesz hozzá. Segítenél Liz terelgetésében? Ezzel az egyik legfontosabb dolgot bíztam rá az életemben. A kislány olyan, mintha a saját lányom lenne.

Erik:
– Megtisztel a bizalmad. Szívesen leszel pótapja vagy milye Liznek – kuncogom és megcsókolom. – Mit gondolsz? Most már el tudsz aludni? Csak mert hajnali három van és nyolcra dolgoznom kell menni.

Ian:
– El is felejtettem. Nem tudom, fáradtnak, de ugyanakkor rendkívül ébernek is érzem magam. Ha én nem is, de te aludj. Itt maradok végig veled.
Homlokon csókolom és betakarom magunkat. Karomba húzom, hogy kényelmesen tudjon aludni s én is lehunyom a szemem.

Erik:
Kényelmesen elhelyezkedem mellette és behunyom a szemem. A szívdobogását hallgatva lassan elalszom. Az utolsó két napi izgalom és az éjszakai szeretkezés kivette az erőm, ugyanakkor az utóbbi fel is töltött és kisimított.

Ian:
Én csak lehunyt szemmel pihenek képtelenül arra, hogy elaludjak. Végül fél hétkor ébresztem fel, hogy még legyen ideje reggelizni is.
– Jó reggelt, Erik- csókolom meg finoman.

Erik:
– Hmm… Jó reggelt, édes – suttogom és viszonzom a csókját. – Zuhanyozol velem? – kérem gyengéden cirógatva.

Ian:
– Szívesen, aztán benézek Lihez. Remélem jól aludt azért.
Felkelek és a karomban viszem be a fürdőszobába és belépek vele a zuhany alá. Leteszem s óvatosan beállítom a vizet. Teszek a kezembe egy kis fürdetőt, majd finoman elkezdem lemosni a testét. Jó vele így ébredni reggel, együtt zuhanyozni.
– Ha a nap folyamán lesz időd, avass be az ügyeidbe. Segítek, ha tudok.

Erik:
– Mond csak, ennyire törékenynek látszom? Nagyon élvezem ezt a figyelmességet, de nem kell mindenhová cipelned – vigyorgok, mert azért tényleg jól esik a törődése. – Rendben, mindenképp szakítunk rá ma időt. Örülnék egy-két hasznos tippnek.

Ian:
– Nem vagy törékeny. Ha ez megnyugtat, még senkit nem vittem a zuhany alá. Tudom, hogy nagyon is erős vagy, de szeretnék gondoskodni rólad. Ha túl sok, akkor szólj. Egyszer azt mondták nekem, ha valakit beengedek a páncélomba, akkor meg azért üldözőm el, mert túl ragaszkodó vagyok. Szóval, csak szólj, ha sok vagyok.
Közben én magam is elkezdek fürödni, hogy haladjunk is, mert lassan reggelit kéne csinálni s Lizzel is foglalkozni kell.

Erik:
– Belőled sosem lehet elég – veszem át a mosdatás feladatát. – Csak egy kis viszonzás, mert ahhoz neked is hozzá kell szokni, hogy mindent viszonzok. – Amikor végzünk elfogadom a felém nyújtott törölközőt, majd mögé lépek és a nyakába csókolok. – Azt pedig neked kell tudnod, hogy bármikor és bárhol megkívánlak nem fogom vissza magam. Ha a nyílt utcán akarlak megcsókolni, meg fogom tenni. Persze Liz előtt visszafogom magam, de ha kettesben vagyunk számíts arra, hogy bármikor hozzád érek, csókot lopok.

Ian:
– Az nem baj, én is ezt terveztem veled. Ki akarom mutatni, hogy az enyém vagy és aki csak közeledik hozzád, az alaposan meg fogja bánni. Gyorsan meg törölközők, majd felkapok magamra valami ruhát és megyek Lizhez mert hallom, hogy felébredt.

Erik:
Melegítőben és pólóban követem.
– Lemegyek kávét főzni – lopok egy puszit, mielőtt Liz szobájába lépne. Lent felteszem a kávét és kikészítem a bögréinket.

Ian:
Segítek a kislánynak felöltözni aztán együtt megyünk le a konyhába, ahol már kávé illat terjeng.
– Jól aludtál, Erik bácsi? Én nagyon, de meglepődtem, hogy nem voltatok ott, amikor felébredtem. Ian bácsi azt mondta a vendégszobában aludtatok.
Halkan nevetve leteszem Lizt a székre és nekiállok tojást, szalonnát és pirítóst csinálni. Tápláló reggeli, de nem terheli meg a gyomrot.

Erik:
Liz elé rakok egy bögre kakaót, mielénk egy-egy bögre kávét.
– Bevallom Liz, most nem aludtam olyan jól, de aztán Ian bácsi a segítségemre sietett. Magadra hagytunk abban a szobában, mert úgy gondoltuk elég nagy kislány vagy már. Mit gondolsz? Szeretnél Ian bácsinál saját szobát?

Ian:
– Az jó lenne, és nagy kislány vagyok, bátor, tudom, hogy megvédetek a szörnyektől! Jó lenne, ha véglegesen ide költözhetnék…
– Anyádnak hiányoznál.
– Most sincs itt és tegnap is csak veszekedett veled. Tudom, hogy te, Erik bácsit kedveled, de a régebbi bácsikkal sem csináltál soha semmit előttem. Nem is értem anyut.

Erik:
– Egyelőre maradjunk annyiban, hogy saját szobát kapsz és én maradok Ian bácsi mellett. Sajnos erről egyelőre biztosan nem lehet szó, mert anyudnak szüksége van rád. Lehet, hogy nem az év anyukája, de hidd el, szeret. Ahogy Ian bácsi és én is. Ennek még minden részét nem fogod megérteni, de ahogy nagyobb leszel megérted. Addig pedig szófogadóak leszünk, rendben?

Ian:
– Rendben, bár Ian bácsi is mindig azt mondja, kicsi vagyok még, ha valamire nem akar válaszolni.
– Igen, mert tényleg kicsi vagy, de ha eljön az ideje, mindent el fogunk neked mondani. Ami éppen, akkor a korodnak megfelelő.

Erik:
Felkacagok.
– Ian bácsinak igaza van. Még alig múltál öt éves. Gyönyörű kishercegnő vagy, de a nagyok minden dolgát nem kell értened még. Elég, ha remek hercegnő leszel.
Befejezem a reggelit.
– Köszönöm a reggelit – nyomok egy puszit Ian arcára és beteszem az edényeimet a mosogatóba és felszaladok átöltözni. – Bocsáss meg, de sietek. – kapom fel a kulcsom. – Liz, kérlek, vigyázz Ian bácsira.

Ian:
– Vigyázok Ian bácsira, de te is vigyázz magadra.
A bejáratnál várom Eriket s mielőtt kilépne az ajtón megcsókolom.
– Vigyázz magadra, nézz a hátat mögé és senkiben ne bízz meg, rendben?

Erik:
– Csak benned – biccentek és még egy csókot lopva indulok az irodába. Mániákus módon bekukkantok a kocsi alá, de nincs alatta meglepetés, így már kényelmesen hajtok az irodába. Az üzenet tartóm tele van, számtalan fájl várakozik az e-mailemen is és a főnök is üvöltve közli, hogy elkéstem és takarodjak be az eligazításra villámgyorsan. Valahogy ma nem hatnak rám ezek a nyomasztó dolgok.

Ian:
Aggódva sóhajtok, de visszamegyek Lizhez és elmosogatunk, majd együtt elmegyünk a játszótérre. Ott töltjük délig az időt. Nagyon jól szórakozunk ketten. S mikor már éhesek vagyunk, elindulunk egy étterembe.

Erik:
Persze, amíg a főnök leteremt én gyorsan átpörgetem az e-mailjeim és megnézem mit találtak a halottkém emberei. Mire felkér a beszámolóra nagyjából naprakész vagyok.

Ian:
Míg várjuk az ebédet, addig megkérem Lizt, hogy írjon Sms- t Eriknek. Felhívni nem akarom, mert nem tudom, mit csinál, de egy üzenetet később is megnézhet. Szerencsére ötéves létére Liz már tud írni.
” Szia remélem jól vagy, azért, ha van időd egyél valamit. A reggeli és a vacsora nem kielégítő az egészségedre nézve”

Erik:
Amikor meglátom az üzenetet meglepődöm. De melegség önt el, és küldök neki egy képet, amin a rongyos munkahelyi szendvicsem rágom épp. Liz majd elmondja, hogy mit lát. A nap csendesen telik, az ügy részleteinek bogozásával és telehonhívásokkal, e-mailek megírásával.

Ian:
Liz elmondja mi van a képen, amit Erik küldött, mire csak felsóhajtok. Majd, ha lesz mód rá csinálok neki rendes szendvicset. Mi pizzát eszünk, jó sajtosan ahogy az igazi. Kivételesen még Liz is ihat hozzá kólát. Így délután nem lehet őt majd lelőni, de nem bánom. Ebéd után visszamegyünk a játszótérre és minden nyugodt, amíg mellém nem lép valaki s érzem a kés hegyét az oldalamban.
– Mit akar? Ha Mr. Mc’Donald küldte megmondhatja neki, hogy bekaphatja.
– Nem ő küldött, az az ember küldött ide, aki segíteni akar. Velem kell jönnie, a kislány is jöhet, nem lesz semmi baja. Ha maga nem tesz semmit, csak egy kirándulás lesz a számára.
Nem válaszolok erre csak hívom Lizt és beülünk a fickó kocsijába.
– Ki ő Ian bácsi?
– Egy barátom és most megyünk egy másik barátomhoz. Írj Eriknek, hogy későn lesz vacsora.
– Rendben.
Liz megírja az üzenetet Eriknek, hogy egy baráthoz mennek és későn lesz vacsora.

Erik:
Nem egészen tudom értelmezni, amit írnak. Barátjuk? Miféle barát? Eddig Ian nekem nem említette. Felkapom a telefonom és lemegyek a kíber osztályra.
– Szia, Sam. Mi újság veled?
– Szia, Erik, mi kéne?
– Egy kis szívesség. Meg kéne keresni egy telefont.
– Miért érné meg nekem parancs nélkül?
– Mit kérsz érte?
– Egyelőre legyen egy szívesség. Két hét múlva tetőcsere lesz a házamon. Munkaerő kéne.
– Rendben.
– Mi az a szám?
Odaadom neki a számot, amivel Iannal tartom a kapcsolatot.
– Meg kéne nézni merre van. Azt hiszem, bajban vannak.

Ian: 
Mire odaérünk, már tudom, hogy hová megyünk. Douglas Stevens régi ellenfele Mc’Donaldnak. De nem értem mért akarna ő segíteni nekem. Hacsak nem az, hogy hivatalosan akarja leleplezni, mert abból hasznot húzhatna ő maga is. Jót tenne a népszerűségének is és a pénztárcájának is. Mikor kiszállunk megfogom Liz kezét és ő vezet engem. Bemegyünk a házba, majd egy kellemes mély hang szólal meg.
– Ian Richter nyomozó, csodálatos, hogy így felépült. Nos, mivel úgy hallottam visszatért úgy döntöttem, hogy segítek magának lecsukatni Mc’Donaldot. Mielőtt kérdezné, azért most, mert érdekem fűződik hozzá. Ha sikeresen alkut tudunk kötni, információkat adok magának. Tiszta üzlet, mit szól?
– Nem tetszik, ahogy idehozott minket. Maga sem jobb, mint Mc’Donald. Miből gondolja, hogy elfogadom a segítségét?
– Én nem vagyok gyilkos. Nem tiszta a kezem, de vér nem tapad hozzá. Lehet, hogy nem hiszi, de nem tudnék ölni. Azért fogadja el a segítségemet, mert tudja, hogy nem minden fekete és fehér, s mert maga most eléggé a szürke zónában mozog. Ha belemegy az alkuba maga nyer egy barátot. Ha valakiről kéne infó, akkor maga fog nekem segíteni.
– Rendben, elfogadom, de nyilván azt is tudja, kinek fogom átadni az információkat. Ha bármit is tesz ellene, azt megbánja.
– Semmi ilyesmi nem jutott eszembe. Akkor, mivel ez nem a kislány fülének való, mi menjünk át egy másik szobába, ő pedig kap édességet.

Erik:
– Ez kinek a háza?
– Stevensé. Douglas Stevensé.
– Vajon mit kereshet ott?
– Kicsoda?
– Egyelőre maradjon rejtély – mosolygok rá. Kocsiba szállok és a megadott címre indulok.

Ian:
Átmegyünk egy másik szobába és Mr. Stevens részletesen beszámol mindenről, amit tud. Bizonyítékokat is ad. Azt hiszem, tényleg nagyon neheztelhet Donaldra. Hangjából kihallatszik a megvetés, melyet valahol belül én is érzel Mc’Donald iránt.

Erik:
A kocsit a rezidencia előtt parkolom le és felhívom a számot. Idegesen várom, hogy felvegye a telefont. Ha nem teszi, akkor kénytelen leszek visszaélni a rendőri mivoltommal.

Ian:
Megrezzen a zsebemben a telefon, nyugodtan veszem fel.
– Erik, örülök, hogy hívsz. Ha itt vagy a ház előtt gyere be, egy úr ide fog vezetni, ahol éppen tartózkodom. Úgy vélem fontos lenne megismerkedned Mr. Stevens-el.
Leteszem a telefont majd mikor megjelenik végre megnyugszom.
– Szóval maga Erik, örülök, hogy megismerhetem. Magának sikerült elérni, amit senkinek sem. Ez az öreg medve ismét dolgozik. Büszke lehet magára.

Erik:
Kicsit megnyugtat, hogy a hangja nyugodt, nem rezeg benne a félelem. Valóban értem jönnek. Miután kezet fogtam Stevensel, Ian mellé állok.
– Liz? Nincs baj? – Nem érdekel hányan vannak, akkor is megmenteném, ha az életembe kerülne. – Miben tudna segíteni nekünk ez az úr?

Ian:
– Elkapni Mc’Donaldot. Vannak információim, amelyek segíthetnek, hogy elkapják őt. Ian nyomozónak már elmagyaráztam a helyzetet. Egyre undorítóbb, amit az az ember csinál és szeretném, ha a titkárnők végre nyugodtan dolgozhatnának. Mit gondol, elfogadja ezt a segédkezet? Ha maga nem is, Ian már megtette.

Folytatása következik…