Ian&Erik

Kellemes este…

Erik:
Megszorítom Ian vállát, hogy mi az igazság, amikor bólint felsóhajtok.
– Ugye tudja, hogy hivatalosan nem fogadhatom el így? Ahhoz be kellene jönnie a rendőrségre és vallomást tenni. De gondolom nem fogja megtenni. Így én hivatalosan nem fogadhatom el. De ha valami a besúgom fülébe jut, nos az más dolog, nemde – biccentek Ian felé és elmosolyodom. – Akkor senki érdeke nem sérül. Mit gondol, Stevenson?

Ian:
– Én is így gondoltam, de nem tudhattam maga mennyire lesz makacs ez ügyben. Ha az kellett volna felhasználom a kislányt, hogy engedelmességre bírjam. Ugyan az az érdekünk s ilyenkor lényegtelen honnan érkezik a segítség. Mc’Donald egy aljas féreg, aki már képtelen az önkontrollra. Vegyék úgy, hogy én vagyok a gazdagok között a tisztogató. Gondolom nem kell mondanom, de nem akarom, hogy a nevem bárhol is felbukkanjon. Ha a mi köreinkben születik egy újabb ilyen féreg, ismét segítek maguknak. De azért nem bánnám, ha elfogás közben véletlenül meghalna.
– Reméljük nem lesz ilyesmi, elég sokat tudok magáról Mr. Stevenson, kegyetlen ember, de valóban nem gyilkos. Remélem nyugodtan tudunk majd együttműködni.
– Ebben nem kételkedem. Akkor át is adok néhány aktát, szemezgessék át, ha nem elég, akkor üzenjen Ian és adok még. Persze, ha mást kér, abban is segíthetek.
Fel sem tűnik mire célozgat csak elveszem az aktát, amit a kezemhez érintve ad át, hogy el tudjam venni.

Erik:
– Gondolom nem kell elmondanom, hogy eme vágya véletlen sem fog teljesülni. Amennyiben Lizt óhajtja felhasználni, úgy beviszem emberrablásért – mosolyodok el. – Majd elfelejtettem a zsarolást és a megvesztegetést. Játsszon csak tisztességesen, Stevenson.

Ian:
– Ah…mégiscsak előbb kellett volna lépnem. Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan egymásra találnak. Nos rendben, akkor, ha végeztünk én elengedem magukat. Liz már biztos nagyon kíváncsi, hol vannak ennyi ideig.
– Akkor, ha megbocsát mi megyünk is.
Megfogom Erik kezét és a szoba felé megyek, ahol Liz van.
– Megyünk haza kicsim, tetszett itt?
– Igen, Ian bácsi. A bácsi, akivel jöttünk sok sütit adott nekem és még csomagolt is. Rendes barátaid vannak, bár úgy tudtam egy sincs.
A cserfes mindenit ennek a lánynak. Odamegyek hozzá és felkapom, a sütit meg Erik hozza úgy megyünk ki végre. Nagyot sóhajtok ahogy végre kint vagyunk.
– Velünk tudsz maradni vagy mész vissza a rendőrségre? Ehetnénk együtt sütit – mosolygok rá.

Erik:
– Már majdnem végeztem, szóval mára kibírjak nélkülem. Munka után haza akartam ugrani néhány holmiért. Ha nektek is jó, kísérjetek el. Ha nem, akkor előbb hazaviszlek. Tennünk kell valamit, hogy a jövőben ez ne fordulhasson elő. – gondolkodom. – Tudom is mit. Allergiás vagy bármire is? – érintem meg Ian kezét.

Ian:
– Hát nem kimondottan allergia, de a halas ételektől rosszul vagyok. Elkísérünk és segítünk neked. Liz úgyis szereti az új helyeket. Azért mondtam Liznek, hogy írjon neked, mert tudod, hogy nincsenek barátaim, akihez mehetnék. Bíztam benne, hogy tudni fogod.

Erik:
– Semmi baj. Nem örülök, hogy beszállt, de egyelőre hasznunkra lehet. Nem akarok a lekötelezetje lenni. Itt is vagyunk. Jössz, Liz? – fordulok hátra.

Ian:
– Igen, nagyon kíváncsi vagyok milyen a házad Erik bácsi!
– Nem te leszel, hanem én, de ezzel ráérünk később foglalkozni. A lényeg egyelőre, hogy sikerüljön lesittelni Mc’Donaldot.
Együtt bemegyünk Erik házába s Liz rögtön el is szalad felfedezni.
– Segítsek valamit pakolni?

Erik:
– Nem kell köszönöm. Kérsz valamit inni? – Előveszem az egyik bőröndöm és elkezdek belepakolni. Hallom, hogy beszélgetnek és ide-oda járkálnak a házban. Kopogtatnak.
– Ki az?
– Én vagyok, Rose. Láttam, hogy vendégei vannak és gondoltam hozok át egy kis sütit, hogy legyen mivel megkínálni őket. – Rosera mosolygok.
– Jöjjön csak be Rose, hadd mutassam be magának őket, mert a jövőben sokat fognak megfordulni itt. Szabad bejárást kaptak. Ő itt a párom, Ian es az unokahúga, Liz. Ian, Liz ez az én csodalatos szomszédasszonyom, Rose Williamson. Ő süti a legcsodálatosabb sütiket!
– Ne hízelegjen maga, mamlasz. Csinos fiatalembert választott. Ideje volt már. Már azt hittem fatökű!
– Rose – sóhajtok fel. Liz kuncog mintha tudna Rose mire célzott. Én meg csak mosolygok.
– No, lám csak hagyja, hogy itt lebzseljek és majd elfelejtettem. Mikor felkeltem ezt a csomagot találtam a kerítésen belül. – Egy kiskutya bújik ki az otthonka méretes zsebéből. – Ez a magáé. Sajnos én nem tarthatom meg. – azzal a kezembe nyomja a fekete kiskutyát.
– Kiskutya! – lelkesedik Liz.
– Veled meg mi legyen?

Ian:
– Hát itt nem maradhat, keveset vagy itthon. Liz, mit szólnál, ha nálam lenne? Ha épp nálam vagy játszhatnál vele. Erik is tud vele foglalkozni, ha nálam van. Amíg kicsit nagyobb nem lesz lehet a házban, de utána kap egy házat az udvaron. Ha magának is megfelel, Rose asszony.
– Én nagyon örülnék neki Ian bácsi! Olyan édes kiskutya! Milyen fajtájú?

Erik:
– Ian, ez a kis szépség egy csomó mindent tönkretesz és bárhova elvégzi a dolgát amíg meg nem tanulja a szabályokat… De ha neked rendben van… – Liznek adom a kiskutyát. – Van otthon bármid is hozzá? Vagy megálljunk venni?

Ian:
– Nincs semmim, de majd beszerezzük, ami kell neki. Akkor kénytelen leszek gyorsan megtanítani, hova végezze a dolgát. Ha nagyon nem akar szót fogadni, maximum elviszem kutya iskolába. Ráérek vele foglalkozni, mivel nincs rendes munkahelyem. Úgy értem, olyan ahová bejárhatnék.

Erik:
– Rendben. Liz, szeretném, ha keresnél neki egy jó nevet. Mit szólsz?
Gyorsan befejezem a csomagolást és bepakolok a kocsiba. Ezután elindulunk az egyik közeli bevásárló központ felé.

Ian:
– Hm, mi lenne, ha Shadow lenne a neve? Végül is teljesen fekete, nincs rajta egy folt sem.
– Szerintem jó név neki.
Miközben Erik vezet én a kiskutyát tartom és simogatom. Nagyon megnyugtató a jelenléte.

Erik:
Látom, hogy Ian megkedvelte a kölyköt.
– Akkor Ian, ha megkérlek itt maradsz Shadowal? Én es Liz bemegyünk és megveszünk neki mindent. Ha neked is kell valami mond.

Ian:
– Van otthon minden, köszönöm. Shadow cuccai kellenek csak, de ne vigyétek túlzásba. Liz képes mindent a kosárba tenni, ami kicsit is tetszik neki.
– De Ian bácsi, ez természetes, hisz nő vagyok. Meg hát, még te fizetsz helyettem – neveti el magát a kislány.

Erik:
– Rendben. Hagyunk a boltban is valamit – megfogom Liz kezét és elindulunk bevásárolni. Végül két dolgot kap, nem többet. Shadownak veszünk egy kosarat két tálkát és egy alom tálcát bár nem hinném, hogy haszna lesz. Nyakörvet pórázzal és még egy csomó kutya kaját is.

Ian:
Nyugodtan várom, hogy megjöjjenek, mikor beül a vezető ülésre valaki.
– Helló Ian, rég beszéltünk. Mi a helyzet?
– Jack? Mit keresel itt? Ne add elő a véletlenül dumát. Szarul hazudsz.
– Hát jó, tudod most Stevensonnak dolgozom és megkért, hogy figyeljek a seggedre. Gondoltam elmondom neked, mielőtt afférba keverednénk.
– Remek, azt hittem, te már nem akarsz fegyvert fogni a kezedbe.
– Nem is, de ez különleges kérés volt. Ráadásul tartozom neked, haver. Hé, ki az a csinos srác, aki erre jön Lizzel?
– A párom. Jobb lenne, ha felszívódnál.
– Dehogyis, meg akarom ismerni szíved választottját.
Erre csak felsóhajtok és tovább simogatom a kutyát.

Erik:
– Liz, megtennéd, hogy átjössz a másik oldalamra és azt teszed, amit kérek? – nem tetszik Ian feszült tartása a kocsiban és a kiskutya morgása. – Segíthetek? – lépek oda az autóhoz.

Ian:
– Ah, Jack vagyok, erre jártam és Ian mondta, hogy a párja vagy. Nem hagyhattam ki, hogy megismerjelek. Látom, te is zsaru vagy. Ez a Ian nem szeret unalmasan élni. Mesélt már rólam?
– Jack a mesedélután később is ráér. Haza szeretnénk menni. Szállj ki vagy kidoblak a kocsiból.
– Hát jó, akkor majd egyszer beugrom hozzád.
Jack kiszáll a kocsiból.
– Majd máskor beszélgetünk. Szia, Liz!
Jack elmegy végre és én megkönnyebbülök.
– Nem szeretem ezt a bácsit – morogja Liz.

Erik:
Nem szólok csak szemöldök felvonva nézek egy ideig Ianra.
– Estére. – mondom végül és megkérem Lizt újságolja el a kalandjainkat. Amíg csacsog hazaviszem őket és a kocsifelhajtóra parkolok. – Liz, csillagom segítesz bepakolni? Ian majd beviszi a kocsiból Shadowt.

Ian:
Szó nélkül beviszem Shadowt a házba, majd nekiállok főzni valami egyszerű ebédet. Az a seggfej mindig rosszkor van rossz helyen. Hírtelen megdermedek, mert eszembe jut, hogy annak idején Jack kapta a fülest. Nem biztosan nincs köze hozzá.
– Haragszol Ian bácsira? Rosszat csinált?
Liz közben segít bepakolni mindent, amit vettek.

Erik:
– Miért haragudnék Ianra? – kérdezem Lizre pillantva.
A kislány is megérezte a feszültséget, ami kettőnk közé telepedett, pedig csak beszélgetni kell Jackről. Nem érdekel túlzottan, ha korábban együtt is voltak, de a jelenléte feszülté tette Iant, ami nem jelenthet semmi jót.
– Liz, én nem haragszom Ianra. Inkább aggódom érte. De majd megbeszéljük Iannal a dolgot, egy pohár ital mellett, mielőtt aludni megyünk. Megígérem. Rendben?

Ian:
– Jó, nem akarom, hogy veszekedjetek. Nem szeretem a veszekedést.
Liz beszalad a konyhába a kiskutyához és felkarolva kiszalad vele az udvarra játszani. Szerencsére most is sikerül kikapcsolni főzés közben. Mikor Erik is bejön felé fordulok.
– Segítesz? Bár lehet inkább Lizre kéne figyelned. Nagyon lelkes a kutya miatt. Nehogy butaságot csináljon véletlen.

Erik:
– Liz okos kislány. Nem lesz semmi baja. De innen rálátok arra a részre, ahol játszik – felelem és magamhoz ölelem Iant. – Még nem is tudtalak meg csókolni reggel óta – érintem meg finoman az arcát és lágyan megcsókolom.

Ian:
Viszonzom a lágy csókot és szorosan ölelem magamhoz.
– Jacket mentettem meg akkor, ő mindig érdekes ember volt, de nem hiszem, hogy bármi köze lenne ahhoz a robbanáshoz. Köztünk sem volt semmi, csak kollegák voltunk.
A nyakába csókolok és finoman cirógatom, hogy ellazuljon. Nem akarom, hogy még itthon is feszültség érje.

Erik:
– Nem kell magyarázkodnod. Voltak előttem is emberek az életedben. Az azonban érdekelne, most mit akart? – cirógatása és a friss infók lassan ellazitanak. Kipillantok az ablakon, ahol Liz a kiskutyával játszik.

Ian:
– Stevenson küldte, hogy vigyázzon a seggemre. Nem tudtam, hogy neki dolgozik. Azt hiszem, amíg vége nincs az ügynek, figyelni fog minket. Sajnálom.
Elengedem, de csak azért, mert meg kell kavarnom az ételt, aztán újra magamhoz ölelem. Hajába puszilok.
– Este át kéne néznünk a papírokat, amiket Stevens adott. Szerintem kelleni fog hozzá egy kis whisky is.

Erik:
– Rendben. Ha Lizt lefektettük átnézzük a papírokat – jól elvagyok most így, nagyon bejön a bújós énje. Lassan viszonozni kezdem a kedveskedéseit es egyre szenvedélyesebb csókba vonom be őt. – Azt hiszem, most kellene elcsábítsalak az esti horrorprogram előtt.

Ian:
– Igen, azt hiszem, ebben egyet kell értenem. Liz ellesz egy darabig nélkülünk.
Elzárom a gázt és visszafordulok Erikhez, kezem a hasára csúsztatom. – Na, és hogyan is akarsz elcsábítani?

Erik:
– Mondjuk így – megcsókolom miközben ujjaim a fenekére simulnak és alaposan belemarkolnak. – Milyen jó fenék – suttogom és apró puszikkal hintem be a nyakat, beleharapva finoman a fülebe. – Rohadtul kívánlak.

Ian:
Felmordulok és felkapom a karomba, ha nem lenne itt Liz csak feldobnám a pultra így viszont az emeletre indulok vele. Ahogy beérek a szobába lefektetem az ágyra és fölé hajolok. Türelmetlenül csókolom meg őt, s közben elkezdem róla leszedni a ruháit.
– Túl sok csomagolás van rajtad- morgok.

Erik:
– Szerintem semmivel sem több mint a tied – rángatom türelmetlenül a pólója szegélyét. – Szexi vagy ebben a pólóban – suttogom neki és máris a pólója alatt van a kezem, amivel azt érem el, hogy alaposan összegubancoljuk magunkat, de egyszerűen szükségem van arra, hogy megérinthessem őt. Minél hamarabb.

Ian:
Teljesen egymásba gubancolódunk ezért végül elhúzódok tőle és felültetem, hogy gyorsan és hatékonyan megszabaduljak a ruháitól majd magamról is ledobálom a maradék ruhát, majd újra fölé hajolok s nyakát kezdem csókolni, szabad kezemmel pedig mellkasát simogatom. Érzem a benne feszülő türelmetlen vágyat, ami ki akar törni belőle. Durván simítok le a hasára, majd vissza, s bimbóit kezdem gyötörni.

Erik:
Felsóhajtok és a karját cirógatom. Nehéz visszafogni magam, de nem akarok most egy összegubancolos vad szexet, mert Liz még itt van és bármikor elunhatja a játékot odalenn.
– Kérlek, ne vacakoljunk. Liz… – felsóhajtok ahogy újra az érzékeny bimbókat kezdi gyötörni. – Kérlek – sóhajtok fel.

Ian:
Tudom, hogy igaza van ezért leülök s az ölembe húzom őt. Össze simítom tagjainkat s gyors ütemben kezdem magunkat kényeztetni. Nyögéseimet nyakába folytom, majd megcsókolom, hogy az ő nyögéseit is elfojtsam.

Erik:
Igyekszem kényelmesen elhelyezkedni az ölében és örömmel érzem, ahogy duzzadó vágya hozzám simul. Amikor pedig kényeztetni kezd, ajkamba harapok, hogy világgá ne kiáltsam a rám törő kéjt. A testem megfeszül és még közelebb csúszok hozzá. Ajkától elszakadva felkínálom a nyakam, hogy ott kényeztessen. Ebből újra és újra akarok, egyre többet. Ujjaim a vállába marnak, ahogy megérzem a gerincemen végigfutó első rezgéseit a gyönyörnek. Hajába markolva kényszerítem, hogy elfúló kiáltásom egy csókkal fojtsa el, miközben mindkettőnkre jut a magomból. Zihálva támasztom a homlokom az övének, miközben szétárad bennem a gyönyör.

Ian:
Vele egyszerre ragad el a gyönyör, s szorosan ölelem magamhoz képtelenül arra, hogy gyengédebben tartsam. Szükségem van rá, hogy ebben a gyönyörteli pillanatban magamhoz ölelhessem.
– Gyönyörű vagy, Erik. Tudom, hogy csak érzem, de tényleg az vagy. A gyönyör, ahogy végig cikázik a testeden, ahogy megfeszülsz. Ha több időnk lesz sokkal alaposabb leszek.
Lágyan csókolom meg, majd vele a karomban lekászálódok az ágyról és a fürdőbe megyek. A csempének támasztom a hátát, amitől felszisszen, de már engedem is meg a meleg vizet és végig folyatom a sugarat a testén.

Erik:
Kuncogva élvezem most az imént megreklamált gyengédséget.
– Tökéletesen megadod nekem, amire szükségem van. – A kezembe veszem a tusfürdőt és nekilátok alaposan megmosdatni. – Ma éjjel alaposabb lehetsz -suttogom neki.

Ian:
– Remek ajánlat, ki is fogom használni. Kicsit megint kamasznak érzem magam. Akkor volt utoljára ilyen, hogy egy csóktól is felizgulok. Most a te csókod van rám ilyen hatással. Ha lehetne bezárnám magunkat a szobába és ágyban maradnánk. Ott ennénk, szeretkeznénk és beszélgetnénk. Lassan 35 évesen ezek kicsit furcsa vágyak, nem?
Közben mégis leteszem, mert így sosem leszünk kész, ha ennyire közel érzem magamhoz. Gyorsan befejezem a fürdést aztán elkezdem lefürdetni Eriket.

Erik:
– Nekem kifejezetten tetszik ez a harmincöt éves feszes segg – csapok a nedves fenekére, ahogy kilép a zuhany alól. – Minden vágyam, hogy felizgassalak, mert magam is folyton izgalmi állapotban vagyok és alig várom a mai éjszakát. Még csak harmincöt vagy, Ian. Ez nem túl nagy kor. Majd kilencvenévesen elgondolkodok azon, hogy a fonnyadt segged lázba hoz e még. De addig egy cseppet se legyenek kétségeid, hogyha lehajolsz én bizony bepróbálkozom – vigyorgok rá.

Ian:
Erre hangosan felnevetek és törölközni kezdek.
– Igaz, még nem vagyok olyan öreg. Fiatalabbnak érzem magam, mióta velem vagy.
Odahajolok hozzá és megcsókolom, majd vidáman megyek vissza a szobába s felöltözők. Katonai nadrág meg egy fekete trikó. Megszárítom a hajam és úgy fésülöm ahogy régen hordtam.
– Mit szólsz? Egy rövid ideig voltam katona, akkoriban valahogy így néztem ki. Bár izmosabb vagyok most, mint huszonévesen.

Erik:
– Ian, ez még nem kor. Szexi vagy, jó a tested, vág az eszed és jók a reflexeid. Te sosem fogsz csúnyán megöregedni. Méltósággal fogod viselni majd negyven vagy ötven év múlva. Figyelem ahogy felöltözik és beállítja a haját. – Szerintem szívdöglesztő vagy. – Magam is felöltözök. – Menjünk, fejezzük be a vacsorát.

Ian & Liz:
– Nem voltam túl jó a parancsok teljesítésében, ezért elég hamar kivágtak. Utána fordultam a rendőrség felé. Itt legalább nem vágtak ki, ha visszabeszéltem a felettesemnek.
Miután Erik is felöltözött lemegyünk a konyhába és vissza kapcsolom a gázt az étel alatt.
– Ian bácsi, épp ideje volt, hogy legyertek. Éhes vagyok!
Liz rám hozza az infarktust mert nem számítottam rá, hogy bent van.
– Nemsoká kész lesz, egy kis türelem, szépségem.

Erik:
Elfordulok, hogy ne lássák a kuncogásom. Alaposan megijesztett minket a kis csibész.
– Gyere, addig rendezzük el Shadowt éjszakára – intek a kislánynak és együtt indulunk, hogy megfelelő sarkot keressünk a nappaliban a kiskutyusnak. Ő már betelepedett az egyik helyre, ezért ide letesszük a kosarát és adunk neki enni és inni is. Az alomtálcát is megkapja. Aztán Ian hangja hív minket vacsorázni. – Gyere, mossuk meg a kezünk, és faljuk fel, amit Ian főzött.

Ian:
Mire kész vannak a kutya ellátásával én is készen vagyok a vacsorával. Gyorsan megterítek és mindenkinek szedek tésztát és pörköltöt. Miután végeznek a kézmosással jönnek is és leülnek enni.
– Jó étvágyat, mindenkinek! Mind jóízűen kezdünk el enni. Én is farkaséhes vagyok már.

Erik:
– Jó étvágyat – nekilátunk felfalni az ételt. – Nagyon finom – dicsérem meg az ételt.
Hallgatjuk ahogy Liz arról csacsog milyen kalandjaik voltak Shadowal.

Liz:
– És képzeljétek el kiszimatolt egy békát, pedig még olyan kicsi. Szerintem nagyon ügyes kutya lesz, ha megnő! Még Ian bácsinak is segíthetne!

Erik:
– Nem is mondott nagy butaságot, Liz. Kiképeztethetnénk a kutyát. Segíthetne neked ott, ahol nem boldogulsz a szemed miatt. És persze vigyázhatna rátok. Mit gondolsz, Ian?

Ian:
– Talán, van egy ismerősöm, aki ilyennel foglalkozik. Annak idején ajánlották, de nem akartam támaszkodni senkire. Ha egy kicsit nagyobb lesz majd elviszem hozzá és megkérdezem alkalmas e vakvezető kutyának.

Erik:
– Szerintem szuper ötlet – érintem meg a kezét. Összefonom az ujjainkat és amikor felém fordítja a fejét rámosolygok. Tudom, hogy nem látja, de abban is biztos vagyok, hogy érzi. – Te leszel a világ legmenőbb zsaruja.

Ian&Liz:
– Még a végén nyitok egy magán praxist. Hozzám jár majd a sok feleség, aki arra kíváncsi csalja-e a férje.
Megszorítom egy kicsit a kezét mert jól esik az érintése.
– Én leszek a segéded, Ian bácsi! Rendőr leszek, mint te!
– Felejtsd el, vannak sokkal békésebb dolgok is, amit csinálhatsz.

Erik:
– Nem rossz ötlet. De Liz, inkább legyél ügyvéd. Vagy ügyész. Ezekhez többet kell tanulni, de ezzel is a jó ügyet szolgálod. Ügyészként jó mély dutyiba dughatod a bűnözőket.

Ian&Liz:
– Igen? Akkor az leszek. Nagyon menő ügyész leszek! De majd segítetek tanulni ugye?
– Persze hogy segítünk. Még ügyész ismerőseink is vannak, akik segíthetnek, ha biztos ezt választod majd.
Mivel mindenki végzett a vacsorával összeszeszedem a tányérokat és elkezdek elmosogatni.

Erik:
– Mit szólsz, ha mi most bevesszük magunkat a fürdőbe, és közben kitaláljuk, hogy milyen legyen a szobád? – intek Liznek és elindulok vele felfelé. – Azon gondolkodtam keressünk e hercegnős tapétát vagy már túl nagy vagy hozzá? Meg az jutott eszembe, hogy csinálhatnánk az ágyadnak baldachint. Az olyan hercegnős, nem? Mit gondolsz, Liz?

Liz:
– Nagyon örülnék neki, de a tapéta nem kell. Kiválaszthatom én milyen legyen? A baldachin meg a tapéta is? Erik bácsi, én rendes kislány vagyok?
Gyorsan befejezem a mosogatást, de nem megyek utánuk csak leülök a fotelembe és élvezem a békét.

Folytatása következik…