Ian&Erik

Ian:
Elmosolyodok majd őt ölelve én is elalszom. Most először teljesen nyugodtan alszok. Kipihenten ébredek hajnalban s elégedetten simítom meg Erik vállát, aki hozzám gömbölyödve alszik mélyen. Már nem tudok vissza aludni, de felkelni sem akarok, igy aztán ujjbeggyel cirógatom a karját, s ez tökéletesen lefoglal.

Erik:
– Nem mondták még neked, hogy hagyd az alvó oroszlánt? – elkapom es alaposan meg csikizem. Aztán lihegve a sok kacagástól az ágyékára ülök és ha már ott vagyok alaposan hozzá dörgölőm magam. – Mondja csak, Nyomozó úr, nem akar rólam ujjlenyomatot venni?

Ian:
– De, azt hiszem szükség lenne rá. Mondtak, de nem tehetek róla, nagyon selymes bőröd van és nem tudom megállni, hogy ne érjek hozzád. Ha elmész dolgozni, akkor is alig várom, hogy haza gyere. Talán, mert ha érintelek s érzem a bőröd melegét tudom, hogy nincs semmi bajod.
Kezembe fogom a kezét s megcsókolom ujjait, finoman meg is harapdálom őket.

Erik:
Fel sóhajtok, de most nem hagyom legyőzni magam. Elhúzom az ujjaim és magam látok neki a felfedezésnek.

Ian:
Reggelig szeretjük egymást újra és újra, míg már megmozdulni sem bírunk. Kimerülten ölelem magamhoz Eriket és a nyakába csókolok.
– Fantasztikus veled minden alkalom. Mindig van új az együttléteinkben, különleges vagy s én sosem fogom megunni, hogy újra s újra felfedezzelek.
Végig simítok a gerincén, mire lustán hozzám törleszkedik, mint egy macska. Ezen jót mosolygok.
– Mindenesetre, ahogy meg tudunk mozdulni csinálok egy kiadós reggelit. Mindkettőnkre ráfér az energia pótlás.

Erik:
– Attól félek, nem csak ránk. Liz még nem jelentkezett? Hamarosan éhes lesz és biztos fent van már. De előtte mindenképp szeretnék zuhanyozni egyet, mert bár élveztem mindezt, már igencsak ragadok – kuncogom. – Kérlek, segíts eljutnom a fürdőig.

Ian:
Felkelek és a karomba veszem Eriket, úgy megyek vele a fürdőszobáig. Mivel meghallom Lizt ébredezni így a zuhanyzást sem nyújtom el.
– Ne haragudj, leközelebb talán több időnk lesz a reggeli zuhanyra is.
Gyorsan befejezem a fürdést s mielőtt visszamennék a szobába még megcsókolom.
– Te ráérsz még, én addig nekiállok reggelit csinálni a kis hercegnőnek.

Erik:
– Mindjárt megyek s főzök neked kávét – húzódom vissza a zuhany alá egy kicsit, hogy felfrissüljek. Csodálatos éjszakát töltöttünk együtt, de érzem, nem múlt el nyom nélkül.

Ian&Liz:
Remélem tényleg nem okoztam neki sebeket. Talán, túl sok volt egyszerre ennyiszer szeretkezni. Gyorsan felöltözök s megyek is Liz szobájába.
– Ian bácsi? Mit reggelizünk?
– Én vagyok, amit csak szeretnél, de előbb öltözz fel. Segíthetsz megcsinálni a reggelit.
– Akkor legyen palacsinta!
Liz gyorsan felkel és összekapja magát. A palacsintának nagy ereje van. Együtt megyünk le és kezdjük el bekeverni a tésztát.

Erik:
Egy kicsit élvezem még a vizet, majd kiszállok és meg törölközőm. Sajog a seggem, de nem számít. Csodálatos éjszakát töltöttünk egyet. Felöltözök és kissé kacsázó járással indulok lefelé. Lent már ott találom a lelkesen csacsogó kislányt és Iant. Elkapom a derekát és puszit nyomok az arcára.
– Még nem is mondtam, jó reggelt, Ian. Neked is hercegnő. Neked is készítsek kakaót?

Ian&Liz:
– Igen, kérek, jó lesz neked is a palacsinta? Neked is jó reggelt, Erik bácsi!
– Jó reggelt – mosolyok rá. Nemsokára készen van az első adag és akkor ehettek is.
Szerencsére nem tart sokáig megcsinálni egy adag palacsintát.

Erik:
– Alig várom Ian palacsintáját – kacsintok a kislányra. – Máris megcsinálom a kávénkat és a hercegnő kakaóját – fordulok a kávéfőző felé. Nem tudom mi ez az érzékiség, ami köztünk vibrál, de élvezem nagyon.

Ian:
Nagyon élvezem ezt a reggelt.
– Mit szólnátok, ha reggeli után elmennénk egy játszóházba. Ha jól emlékszem, van olyan, ahol felnőttek is játszhatnak a gyerekekkel együtt.
Közben a kisült palacsintákat az asztalra teszem és megkenem Liznek, majd egyet adok Eriknek is.

Erik:
– Remek ötlet! – teszem mellé a kávéját, majd a kislánynak is leteszem a kakaót. Felkapom a palacsintát és felszisszenve beleharapok, majd huhogok neki egy kicsit mert forró. – Isteni – nyomok egy maszatos puszit rá. majd elmegyek és felveszem a telefonom. – Hallo? Igen, én vagyok… Nem… ma nem vagyok szolgálatban… Hívja Duglast. Igen. Ő az ügyeletes. … – Akkor sem fognak berángatni. Ma nem akarok hullákat. Olyan csodásan indult a nap. – Rendben. Az ügyeleti telefonnal biztos megtalálja.

Ian:
Odalépek hozzá és átölelem a vállát.
– Minden rendben? Nem akarom, hogy ma be menj. Ugyanakkor meg is érteném hisz én is voltam rendőr. Este most már így is muszáj lesz átnéznünk a papírokat. Elég horror lesz az mára szerintem. Gyere, egyél még, alig ettél s rengeteg palacsinta van még.
Tarkójára puszilok és visszakormányzom őt a konyhába, hogy egyen még.

Erik:
Gyorsan elnézést kérek, hogy mennem kell és leteszem. Le is veszem a hangot róla.
– Ma fel kell hívnom anyut, a múlt este óta nem beszéltem vele. Ki fog ugrani a bőréből. Nem baj, ha elmondom neki, ugye?

Ian:
– Nem, de át is hívhatnád vacsorázni. Liz és én is örülnénk neki. Nagyon kedves anyukád van. Majd valami nagyon finom vacsorát főzök, hogy elkápráztassam.

Erik:
– Milliónyi kínos kérdése lesz – figyelmeztetem, miközben visszaülök reggelizni. – De ha nem gond, akkor áthívom.

Ian&Liz:
– Nem, egyáltalán nem gond. Legalább te is tudsz vele időt tölteni. Mostanában úgysem volt rá időd.
Befejezem a palacsinta sütést és én is leülök enni. Ami nálam egy darab palacsinta elfogyasztását jelenti.
– Erik bácsi anyukája átjön? Segíthetek megfőzni a vacsorát? Milyen az anyukád Erik bácsi?
– Persze, hogy segíthetsz, olyan, mint Erik. Kedvelni fogod őt is Liz.

Erik:
– Nagyon kedves és kíváncsi. Mindjárt fel is hívom… – eszembe jut, hogy kint hagytam a telefont a töltőn, mert már merülőben volt. – Majd reggeli után. Egyél még, Ian – nógatom.

Ian&Liz:
– Ian bácsi nem szereti az édeset, de nekem mindig csinál palacsintát.
– Elég édesség vagytok nekem ti ketten. Majd, ha megállunk ebédelni valahol, akkor eszek.
Megcsörren a vezetékes telefon mire ingerülten megyek felvenni.
– Jack mit szeretnél korán reggel?
– Gondoltam szólok, hogy a párod kocsija alatt matattak valamit az éjjel. Mielőtt elindultok valahová ellenőrizzétek.
– Kösz, menj reggelizni, így még nekünk is idő mire elindulunk.
Leteszem a telefont és visszamegyek a többiekhez.
– Erik, mielőtt elindulnánk, meg kell nézni a kocsi alját. Lehet, hogy van valami a fékvezetékkel vagy valami mással.

Erik:
– Az isten verje meg őket – morgom, de befejezem az evést. Elmegyek és behozom a telefonom. Anyámat hívom.
– Szia. Bocsi, hogy ilyen korán. Elindultatok valamerre? Szuper. Indulás előtt nézzetek át a kocsi fékeit és az alját. Majd beszélünk. Szia.

Ian&Liz:
– Még nem indultak el? Jack, akkor épp időben szólt. Muszáj lesz most már előtérbe helyeznünk ezt az ügyet vagy sosem lesz vége. Délelőtt játszóház délután munka?
– Én elleszek Shadowal, ha dolgoznotok kell, Ian bácsi. Miattam ne aggódjatok.
– Hercegnő az udvaron is csak úgy játszhatsz, hogy látunk téged a házból.
– Rendben, ha így nem aggódtok, Ian bácsi.

Erik:
– Nem! Határozottan nem fogom hagyni, hogy az a szemét bezárjon a házba. Elvisszük Lizt játszani! Délután pedig, ha jó idő lesz, kiülhetünk a kertbe némi sörrel és megbeszélhetjük a dolgokat, amig Liz es Shadow játszik. De most megyek, kiviszem Shadowt egészségügyi sétára. Liz, segítenél Ian bácsinak a konyhában helyettem? Vagy kutyakakit szeretnél szedni?

Ian&Liz:
– Megyek veled kutya kakit szedni.
Liz gyorsan összeszedi magát, majd Shadowt is összeszedik és el is indulnak sétálni.
– Erik bácsi most mérges vagy és nem akarlak egyedül hagyni.
Én közben eltakarítom a reggeli maradványait, elmosogatok és mindent a helyére teszek. Mikor végzek zajt hallok, de úgy gondolom csak Erikék jöttek vissza valamiért, amit itt hagytak ezért nem foglalkozom vele s aztán már késő. Fegyvert szegeznek a fejemnek s én mozdulatlanul állok.
– Pedig azt hittem elég lesz, ha elveszti a látását, de látom semmiből sem tanul. A megbízom elégedetlen, s ha ő az én is az vagyok. Velem jönne kérem?
– Azt hiszem nincs más választásom.
– Valóban nincs.
Közben Erikékhez odamegy Jack.
– Hello, még egy darabig itt kéne maradnotok. Vigyázz a kislányra.

Erik:
– Ian – csúszik ki a számon és megmarkolom a kislány kezét. – Siess – szólók Jacknek.
Nem tudom mi lesz, ha nem ér oda. Persze a bűnösöket megtalálom, de édes Istenem add, hogy Jack odaérjen és Ian…
– Erre menjünk – indulok egy pékség felé, ahol sokan vannak. Shadow boldogan kergeti a galambokat.

Ian&Jack:
A kezem hátra bilincseli, majd elindulunk kifelé s beültet egy kocsi hátsó ülésére.
– Remélem nem kell figyelmeztetnem, hogy ha bármivel is próbálkozik a szerettei bánják.
– Ha nem ezt tartanám szem előtt, most nem itt lennék.
Épp csak elindulunk mikor lövések dörrenek mögöttünk. Rögtön oldalra fekszek az ülésre, nehogy eltaláljon egy golyó.
– A jó életbe, a házőrző pincsije megérkezett.
Hirtelen kacsázni kezd a kocsi, eltalálhatták az egyik kereket, aztán hatalmas csattanás, beverem a fejem valahová, de homályos tudattal érzem a benzin szagát, ami folyik a roncsolt tankból. Ki kéne jutnom valahogy. Lábbal rugdosom az ajtót, mikor végre megadja magát, Jack bukkan fel és segít nekem. Alig távolodunk el, mikor a kocsi felrobban s mindkettőnket eldob a légnyomás. Ott, ahol földet értem kábán fekszek, minden tagom fáj, de főleg a fejem. Egyelőre nem tudok mozdulni.
– Hé, egyben vagy, Ian? Az asszonykád megnyuvaszt, ha feldobod a talpad.
– Megvagyok, csak épp majdnem felrobbantam, adj egy kis időt.
Nagyon remélem, hogy Erikek jól vannak és eszükbe se jut ide jönni.

Erik:
A robbanás hallatára megremegek és Ian számat kezdem tárcsázni.
Kérlek, Istenem, vedd fel. Vedd fel. Istenre esküszöm, ha bármi baja lett, azt nem éli túl Mc’Donald. Nem érdekel, hogy örökre a börtönben rohadok, de megnyuvasztom az hét szentség.

Ian&Jack:
A fülsértő csörgés nem engedi, hogy elájuljak. Nehezen, de felveszem a telefont.
– Élek, ne gyertek ide. Nemsoká jön a mentő. Vagy a házba menjetek be vagy menjetek anyádhoz, kérlek.
Jack közben odajön hozzám és kiveszi a kezemből a telefont.
– Szépségem, tegyél úgy mintha Ian meghalt volna, jó? Mindenki úgy fogja kezelni, mintha halott lenne. A gyereket add le az anyádnak, aztán gyilkossági kísérletért vidd be Mc’Donaldot a rendőrségre. A bérgyilkost hozzá tudjuk kötni. A többi bizonyíték meg már nálad van. Meg nálam. Ja, és ne engedd telefonálni, amikor behozod. Nem hiszem, hogy csak ez az egy bérgyilkosa volt.

Erik:
– Rendben – leteszem és letérdelek Liz elé. – Az este úgy gondoltad, hogy megbízható vagyok. Kérlek, most is bízz bennem – a kislány félve bólint. Összefacsarodik a szívem, hogy ezt kell mondjam neki. Nagyot nyelek. – Ian megtámadták a házban, és elvette az életét egy gonosz bácsi. Meghalt – csak nézz rám és a szemeben könnyek gyűlnek. – Annyira sajnálom, kicsim. Annyira sajnálom – Lizből feltőr a sírás. Magamhoz ölelem. – Be kell mennem a rendőrségre. Az anyukám vigyázz rád addig. Rendben?
Liz bólint es igyekszik megtörölni könnyes arcát.
– Anya, a könyvesbolt előtt vagyok. Ha rendben a kocsi, gyere értem, Lizzy velem van.
– Mi történt…
– Később, anya. Siess, kérlek. Gyere úgy, mint Yamada szokott.
– Rendben. Sietek.
A kislányt ölelve leülök egy padra, amíg anyut várjuk. Liz lassan álomba sírja magát. Anyám segít betenni Lizzyt.
– Hallgatlak.
– Menj a Colorado kölyökhöz. Szerettünk – ölelem meg. A fülébe suttogok – Gyorsan hajts és figyelj a hatad mögé.
– Így lesz.

Ian:
– Tudom, hogy ez volt a legjobb lépés, de megszakad a szívem Liz miatt.
– Túl fogja élni, de így legalább mindketten elve maradtok meg neki. Megjön a mentő, meg egy hullaszállító is. Sosem gondoltam, hogy egyszer élve raknak majd zsákba. Bevisznek a kórházba s a boncteremben egy beavatott megbízható orvos ellátja a sebeimet. A legrosszabb az, hogy csak várni tudok, amíg odakint Erik és Jack megoldják a dolgokat.

Erik:
Anya komolyan a szemembe néz.
– Élve akarlak viszont látni.
– Úgy lesz – suttogom és elhúzódok.
A kocsi elhajt velük. Két nap. Ennyi ideig fix, hogy biztonságba lesznek. Nem követhetik, mert anyámnál paranoidabb ember nincs a földön ilyenkor. Ha mégis sikerülne elvezetne addig, amig le nem rázza a követőit. Ha kell akkor Coloradoig. Utána megfordul és elindul Yamada bácsihoz Wyomingba. Naponta csak egyszer áll meg fizetős telefonról megad egy számsort. Sosem fognak rájönni mit jelent.
Ahogy befordul összeszorul a szívem. Még Iant meg kell menteni! Teszem, amit Jack mondott. Megyek és egy másik nyomozót magam mellé véve letartóztatom Mc’Donaldot.

Ian:
A megbízott dokitól kapok egy biztonságos telefont, de nem használom. Eriknek most a munkájára kell figyelnie.
Liz hosszú idő után ébred fel a kocsiban.
– Hová megyünk? Erik bácsi jól lesz? Azt mondta, Ian bácsi meghalt. De nem lehet, nemigaz? Nem akarom, hogy így legyen. Veled akartunk este vacsorázni… Vigyáznom kellett volna Ian bácsira – szipog fel a kislány.

Erik:
– Semmi baj, kincsem. Erik bácsi most mindent megtesz, hogy elkapja azt a gonosz embert, aki elvette Ian bácsi életét. Annyira sajnálom. Sírj csak. Most már a mennyekből vigyáz rád és biztos vagyok benne, hogy Erik bácsi nem hagy magadra. Nagyon megkedvelt a fiam.

A kihallgatóban igyekszem nyugodtnak tűnni. Persze legszívesebben ott helyben fejbe lőném.
– Megtudhatnám kit öltem meg?
– A kedvenc nyomozóját. Most pedig meséljen szépen, a nyomozó és a maga kapcsolatáról!

Mc’Donald&Liz:
– A nyomozó. Ah, csak nem Ianra gondol? Elég kitartó fajta. Tudja amint meglátja a prédát, nem ereszti. Illetve, bocsánat már nem is lát semmit. Az volt a rögeszméje, hogy én öltem meg a titkárnőket, ami abszurdum. Mégis mért tennék én ilyet?

– Én is kedvelem Erik bácsit, mert Ian bácsi sokkal boldogabb volt, mióta megismerte. Hallottam, hogy együtt akarnak élni velem, meg más gyerekekkel együtt. Nem mondtam nekik, hogy hallottam, mert Ian bácsi nem szereti, ha hallgatódzom.

Erik:
– Talán Rosvelt nyomozó. – Fedem meg.
– Akkor nekem meg kormányzó úr?
– Nem, jelenleg a maga megszólítása gyanúsított! De most Robertsre bízom a kihallgatását, hogy ne mondhassa senki, hogy összeférhetetlen vagyok. Csak látni akartam a szemében a félelmet. Elkaptam Ian Rosvelt és a titkárnők meggyilkolásáért. Még a besúgói hátra vannak Mc’Donald, de maga… Maga megy a süllyesztőbe – sziszegem az arcába. Látom megcsillanni a félelmet a szemében és ez elégedetté tesz. Az ajtóból még visszafordulok. – Tudja, nem csak magának vannak ismerősei Mc’Donald. New Yorktól Texasig rengeteg embert küldtünk dutyiba Iannel. Képzelje csak el, ha kiderül, hogy maga megölte az ellenségük!
– Még hálásak is lesznek.
– Maga hálás lenne, ha elvennék a bosszú lehetőségét? Örüljön, ha megéri a pert!
Annyira szeretném felhívni Iant, de nem merem. Nem tudhatom, hol vannak még besúgok és Jack vigyáz rá. Anya pedig Lizre. Szentséges ég, nem ma kellett volna hazavinni Lizt?

Ian&Jack:
Már elég késő lehet és én már lyukat jártam a boncterem padlójába amikor, Jack végre értem jön.
– Szia, elviszlek Stevensonhoz, nála biztonságban leszel. Ha akarod Eriket is elviszem oda, hogy megnyugodjatok. Mc’Donald lakat alatt van, az ügyvédjei se mossák ki a szarból. Az első patkányok már elkezdték elhagyni a süllyedő hajót. Annyit még tudok, hogy a kislányt Erik anyja elvitte valahová. Gondolom valami biztonságos helyre. Tessék ezeket vedd fel. Van benne paróka is, meg ilyenek. Itt állok közvetlen a hátsó kijárat mellett. Senki sem láthat meg
– Rendben, köszönöm, Jack.
Elkezdem felvenni, amiket hozott. A parókát kicsit nehéz eligazítani a fejemen, főleg a kötés miatt, de végül sikerül. Melegítő nadrág és pulcsi kapucnival, meg egy edző cipő. A lehető legfeltűnés mentesebb hacuka. Mikor készen vagyok, Jack körül néz kint, majd amikor minden tiszta visszajön értem. Fogja a karomat, hogy tudjam merre kell mennem. Gyors és hatékony, mint mindig necces helyzetekben. Ahogy beülünk a kocsiba, már indít is.
– Jack, Stevensonnak miért ennyire fontos, hogy élve megússzam ezt az egészet?
– Hát… Ha elmondom haragudni fogsz. Tőle jött a füles, de ő sem tudta, hogy csapda. Félig-meddig, akkor is dolgoztam már neki. A gyerekek miatt kellett a pénz és ő nem olyan mocsadék, mint a többi. Tetszettél neki haver, ezért segíteni akart lezárni az ügyet. Erre köze van ahhoz, hogy megvakultál. Most ugye meg már foglalt vagy. Pofára esett, de valahol magát hibáztatja ezért, talán mondhatom, hogy jóvá akarja tenni azt.
– Oké… Most nem tudom, hogy mit mondjak erre… Nagy baj lenne, ha bemosnék neki, amint elém áll?
– Szerintem nem, de jót akart, csak szarul jött ki. Ez nem mentség és én is bemostam neki, amikor legközelebb találkoztunk. Úgyhogy nem gáz, ha te is behúzol neki.
– Most jobban érzem magam egy kicsit.

Erik:
Forr az egész rendőrség, a belsősök több embert is letartoztattak. Nyomozók, közrendőrök buktak el, mert Mc’Donald nem volt rest magával rántani az embereit is. Késő éjjelre nyugszanak meg a kedélyek nagyjából és bár a gondolataim egyfolytában Iannal időznek, erőt veszek magamon és végigcsinálom Robertsonnal a letartóztatásokat. Hajnali négyre végzünk, és visszamegyek az irodába. Megszédülök és meg kell kapaszkodnom. Egy pillanatra elsötétül a világ.
– Jól vagy Erik?
– Kösz Robertson, jól. Csak megszédültem. Azt hiszem, reggel óta nem ettem.
– Rendeljek kaját?
– Nem kell. Nemsokára hazamegyek és pihenek.
– Oké, de igyál egy kávét. Hozok.
– Köszi, – leülök és nekilátok a jelentések megírásának. Mire végig érek rajta, elalszom.

Ian&Jack:
Odaérünk Stevensonhoz, Jack megint elmegy, én pedig tovább várakozok. Stevensonnak behúztam, ahogy beazonosítottam, hogy előttem áll, jó esett egy kicsit. Jack hajnali négy körül ír smst, hogy felszedi Eriket és elhozza Stevensonhoz. Kicsit megnyugszom, mert végre láthatom majd.
– Hé, ne itt aludj, a tisztogatás után sem olyan biztonságos a rendőrség, hogy ezt nyugodt szívvel megtehesd. Ha végeztél, elviszlek hozzá. Már nagyon a aggódik. A jelentésedből meg eltennék egy példányt, hogy biztos ne tűnhessen el. Meg mindenből tulajdonképpen

Erik:
– Hm… Jack? Mit keresel te itt? Robertson még itt van. Igyekezz – engedem a géphez, mert túl lassúnak érzem magam és hadd tegye el, amit akar, elvégre is neki köszönhetjük az életünk. A kocsiban elszundítok. Alig vagyok magamnál, amikor letesz Stevensonnál. Érzékelem, hogy valaki elkísér egy szobába, de félálomban vagyok. Egészen addig, amig meg nem érzem Ian illatát.
– Ian – hozzá sietek és átölelem. – Istenem, Ian! Annyira féltem.

Ian:
Jack gyorsan elment mindent, aztán elviszi Eriket Ianhoz. Egyből Erik felé fordulok, ahogy meghallom a hangját. Odasietek hozzá és magamhoz ölelem.
– Jól vagy, nem esett bajod? Tényleg nem szabadul a börtönből az a szemét? Úgy aggódtam érted! Tudom, hogy fáradt én meg megállás nélkül beszélek itt neki, de nem tehetek róla. Nagyon aggódtam érted.

Erik:
– Minden rendben, elkaptuk! Megvan! Nincs menekvés. Végül megtörte Robertson és bevallott mindent. – Megingok, egy pillanatra elsötétült előlem a világ, de mire nagy levegőt veszek, már minden renden.

Ian:
Rögtön a karomba veszem és az ágyra fektetem.
– Maradj itt, hozok neked enni. Egész nap nem volt rá időd. De az sem baj, ha elalszol. Itt leszek veled.
Lehajolok hozzá és lágyan megcsókolom, alig érintve az ajkat.

Erik:
– Maradj itt velem, kérlek. Még mindig képtelen vagyok elhinni, azt, ami ma történt. Liz biztonságban van. Majd el kell mennünk érte. Nagyon messzi van. Olyan helyen, amit senki sem tud összekapcsolni velem semmilyen szinten. Összetört. – magamhoz ölelem és beszívom az illatát. Erősen szorítom magamhoz és pillanatok alatt elalszom.

Ian:
Sejtettem, hogy Liz nagyon összeomlott, de Eriktől hallani, még rosszabb. Nem bírok elaludni, még így sem, hogy Erik már itt van velem. Éberen vigyázom az álmát, s szerencsére olyan fáradt, hogy meg sem rezzen.

Erik:
Felriadok. Már kora délután van.
– Mennyi az idő?
– Már dél elmúlt.
– A francba – keresni kezdem a mobilom. Egy nem fogadott üzenetem van és számsorral. – Hál istennek. Jól vannak anyámék. – Meg sem próbálok válaszolni. Ki van kapcsolva. Hogy ne lehessen nyomon követni. Három üzenet kell, hogy kimaradjon, hogy anyám végleg eltünjön örökre Lizzel.

Ian:
– Liz és anyukád, rendben vannak? Nem akarlak itt hagyni, de amint lehet, szeretnék lemenni hozzájuk. Nem akarom, hogy Liz sokáig higgyen halottnak engem. Hozok fel neked enni, mert nem akarom, hogy leszédülj a lépcsőn.

Erik:
– Sosem találnád meg őket. Azt tudom, hogy hol voltak és azt hova tartanak. Jól vannak. De elindulhatunk és haladhatunk, mert sok időbe telik utolérni őket. Vagy repülővel megyünk és megvárhatjuk míg elérik a céljukat. Mit tegyünk? Így is úgyis várnunk kell.

Folytatása következik….

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük